Vlagyimir Putyin az ukrajnai invázió megindításakor nyilvánvalóan azt hitte, hogy néhány héten belül sikerül megdöntenie a kijevi kormányt, és ennek nyomán harmincévi függetlenség után helyre tudják állítani Moszkva uralmát a volt szovjet tagköztársaság felett.
Az orosz elnök súlyosan elszámolta magát, a háború még mindig tart, lassan három éve. Nehéz elképzelni, hogy nem gondolkodott el a tévedésén, amikor a szíriai lázadóknak kevesebb mint két héttel villámoffenzívájuk megindítása után sikerült megdönteniük Bassár el-Aszad rezsimjét. A felkelés gyors sikeréhez az is hozzájárult, hogy Oroszország ma minden figyelmét Ukrajnának szenteli. Bár az orosz légierő fokozta a szíriai milíciák elleni légicsapásait, a hadsereg képességei korlátozottak a közel-keleti országban, és az ukrajnai háború mellett a Kreml nem is tett igazán komoly erőfeszítéseket.
De milyen hatással lehet Oroszország nagy szíriai kudarca az Ukrajna elleni háborúra?
Elemzők szerint a harctéri helyzetre nem lesznek jelentős hatással a történtek, noha ez részben attól függ, hogy mi lesz a sorsa Oroszország szíriai katonai támaszpontjainak, a Tartúszban lévő kikötőnek és a Hmejmim légi bázisnak. „A részleges vagy teljes kivonulás felszabadítaná a felderítés, a légierő, a különleges erők és a hírszerzés néhány egységét. (…) De Oroszország szíriai jelenléte valószínűleg csak pár ezer katonát jelent” – emelte ki Dara Massicot, a Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért szakértője.
Az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács dezinformáció elleni központjának vezetője arról számolt be, hogy tavaly nyáron „körülbelül hat-hétezer orosz katona volt Szíriában”, beleértve az állami kötődésű katonai magáncégek tagjait. „Még ha mindezeket a katonákat át is helyeznék az Oroszországi Föderációba, ezután pedig az Ukrajna elleni háborúba küldenék őket, az sem befolyásolná jelentősen a fronton kialakult helyzetet, tekintettel az orosz hadsereg meglehetősen magas napi veszteségeire” – írta Andrij Kovalenko.
Az orosz hadsereg hatalmas veszteségeket szenvedett, miközben jelenleg is nagy erőkkel dolgozik a donyecki előrenyomulás folytatásán.
Ha a Tartúsz közelében állomásozó orosz hadihajók el is hagynák a Földközi-tengert, akkor sem tudnak áthajózni a Fekete-tengerre, ugyanis Törökország korlátozta az áthaladást a Boszporuszon.
Mihajlo Szamusz ukrán katonai elemző kifejtette, hogy ezzel szemben a harci repülőgépek áttelepítése igazi erősítést jelentene: „A légi komponens az, ami negatív szerepet játszhat Ukrajna számára.”
Ivan Kijevszkij, a kijevi Defense Express tanácsadó cég munkatársa úgy vélekedett, hogy az eddig Szíriában állomásozó orosz alakulatok jövője semmiképpen nem fogja érinteni Ukrajnát. Szerinte azt sem lehet kimondani egyelőre, hogy „az oroszok elhagyják Szíriát, és ezzel vége”.
„Oroszország kész lenne sokat felajánlani az új szíriai koalíciónak, hogy fenntarthasson némi jelenlétet” – jelentette ki Massicot, aki szerint Moszkva emellett megpróbál majd még jobban helyezkedni Líbiában és Szudánban, részleges kompenzációként.
Egyes szakértők szerint az Oroszország által Szíriában elszenvedett presztízsveszteség csak fokozhatja Putyin elszántságát Ukrajnában. „Aszad összeomlása megrendítette Putyint, emiatt kevésbé hajlik arra, hogy rugalmasságot tanúsítson Ukrajnával kapcsolatban. (…) Az ukrajnai háború bizonyos mértékig Szíriába került neki, ami megerősíti a kompromisszumképtelenségét” – mondta Tatyjana Sztanovaja, a Carnegie Oroszország Eurázsia-központ kutatója.
Vlagyimir Putyin beszéde a Krím félsziget annektálásának tizedik évfordulóján
Ruth Deyermond, a londoni King’s College hadtudományi tanszékének tanára nem tartja valószínűnek, hogy a szíriai események nagy befolyással lennének Oroszország ukrajnai terveire. „Tekintettel arra, hogy Putyin elnöksége milyen szorosan kötődik az ukrajnai háborúhoz, hogy mennyire hajlandó átformálni az orosz gazdaságot és társadalmat, hogy hány emberéletet hajlandó feláldozni ezért, és hogy milyen mértékben függővé tette Oroszországot más államoktól (Kína, Irán, Észak-Korea), nehéz elképzelni, hogy a szíriai vereség sokat változtatna a helyzeten, ugyanis a Kreml aligha tudná komolyabban venni az ukrajnai győzelmet, mint ahogyan már most teszi” – írta.
Massicot rámutatott, hogy ez attól is függ, hogy mennyire sikerül Oroszországnak fenntartania a jelenlétét Szíriában és a térségben. „Ha Oroszországot teljesen kiszorítják Szíriából, és ezt nem tudják ellensúlyozni a térségben máshol lévő bázisokkal (…) az valószínűleg még merevebbé, elszántabbá tenné Putyint, hogy irányítást és sikert mutasson fel Ukrajnában.”
Egyesek szerint viszont az Oroszország globális megerősödését jelképező szíriai rezsim bukása nyomán más szereplők is gyengébbnek és sebezhetőbbnek tekinthetik Moszkvát. „Az a mítosz, hogy Oroszország nagyszerű, legyőzhetetlen és így tovább, mind csak propaganda. Azt hiszem, ez ismét világosan látszott sok fővárosban, és minden későbbi eseményt befolyásolni fog – szögezte le Volodimir Ohrizko egykori ukrán külügyminiszter. – Úgy gondolom, hogy számunkra ez egy pozitív momentum a nyugati partnerekkel való munkánkban. Ki kell használnunk ezt a pillanatot.”
„Ezt felhasználhatjuk Ukrajnában, demonstrálva, hogy atomhatalmak is veszíthetnek. A Szovjetunió vesztett Afganisztánban, ahogy lényegében az Egyesült Államok is Vietnámban” – idézte fel Olekszandr Hara ukrán politikai elemző, aki szerint ez segíthet meggyőzni az ország támogatóit a segítségnyújtás erősítéséről.
„Régebben tapasztaltuk, hogy a Nyugat hajlandó további támogatást nyújtani Ukrajnának, ha katonai sikereket ért el Oroszországgal szemben. Az, hogy a Kreml képtelen komoly lépéseket tenni ennek a geopolitikai megaláztatásnak a megakadályozására Szíriában, mutatja, hogy mennyire túlterheltek Ukrajnában” – írta Deyermond.