Egy ponton úgy tűnt, hogy meglepetésre a liberális, EU-párti Progresszív Szlovákia nyerhet, azonban végül nagy valószínűséggel Robert Fico baloldali populista volt kormányfő kerülhet ismét hatalomra öt évvel azután, hogy lemondani kényszerült egy újságíró meggyilkolását követő botrány nyomán.
Az Irány (Smer-SD) a voksok mintegy 23 százalékát söpörte be a hétvégi választáson, öt százalékponttal többet, mint a második helyre befutó, parlamenten kívüli Progresszív Szlovákia. A szakértők szerint a Peter Pellegrini volt miniszterelnök vezette, harmadik helyezett Hanggal (Hlas-SD) és a Szlovák Nemzeti Párttal alakíthat kormányt. Ebben az esetben a három pártnak szűk többsége lenne a törvényhozásban.
A Hangot érdemes leginkább figyelni, mivel ők lehetnek a királycsinálók. Az Irányból kilépő Pellegrini közismerten nincs jóban Ficóval, ezt leszámítva azonban a két párt közel áll egymáshoz politikailag, egyik fél sem zárta ki a szövetségkötés lehetőségét.
Kérdés, hogy a politikus ki tud-e alkudni magának egy fontos tárcát a következő kormányban, esetleg felkínálják-e neki a házelnöki tisztséget vagy akár a támogatást a következő évi elnökválasztáson, vagy végül a várakozások ellenére megpróbálhat valamiféle szedett-vedett, Fico-ellenes koalíciót összerakni.
Amennyiben szövetségre lép a két párt, Pellegrini talán arra kérheti Ficót, hogy csavarja lejjebb a kampányban meglehetősen erősen jelen lévő ukránellenes retorikát. Az Irány vezetője hangsúlyozta, hogy ha megválasztják, leállítják a fegyverszállításokat, Oroszországot méltatta, megkérdőjelezte az EU szankcióit, valamint még a Kreml azon narratíváját is visszhangozta, miszerint a NATO okozta a háborút, amely azt követően tört ki, hogy „ukrán nácik és fasiszták orosz állampolgárok lemészárlásába kezdtek a Donyec-medencében”.
Miközben egyes európai uniós tisztségviselők aggodalmuknak adtak hangot ezzel kapcsolatban, sokan kiemelték, hogy a Szlovákiát 2006 és 2010, majd 2012 és 2018 között kormányzó Fico korábban mindig viszonylag Nyugat-párti politikát vitt Brüsszelben. Erre példa, hogy Pozsony támogatta az Oroszország elleni szankciókat a Krím félsziget illegális elcsatolása után, 2014-ben, még ha hazájában egészen eltérő üzenetet közvetített is. Vannak olyan folyosói pletykák, amelyek szerint az EU-s körökben jól ismert és megbízhatónak tartott Miroslav Lajčák lehet a külügyminiszter.
Ehhez kapcsolódó: Robert Fico szülővárosában az infláció letörését várják egy kormányváltástól
Lehetnek eszközök azonban egy esetleges Fico-kormány nyugati táborban tartása érdekében. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy az Irány tagja a második legnagyobb európai pártcsaládnak, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének (S&D). Egyes belső hangok szerint ki kellene zárni őket, ha a vezetés kitart az oroszbarát retorika mellett, mint a Fidesz esetében tette az Európai Néppárt pár évvel ezelőtt.
Emellett vannak gazdasági típusú ösztönzők is. A szlovák költségvetési hiány egyre nő, az infláció magas. Egyszerűbben szólva: Szlovákiának nagyobb szüksége van az EU-ra, mint az EU-nak Szlovákiára, így nem várható, hogy az ország a közeljövőben elhagyja a közösséget, az eurózónát vagy a NATO-t.
A felszín alatti gazdasági nehézségek ugyanakkor ennek ellenére „új Szlovákiát” eredményezhetnek, amely szorosabbra vonja kapcsolatait Magyarországgal, például a migráció és az LMBTQ-jogok elleni fellépés terén. Arra is készülni kell, hogy Fico megpróbálja majd meggyengíteni az igazságszolgáltatás függetlenségét. Tavaly az ügyészség vizsgálatot indított azon vádak ügyében, amelyek szerint a korábbi miniszterelnök visszaélt hivatali jogkörével, bűnszövetkezet létrehozásában vett részt, és adótitkokat sértett meg. Ekkor épphogy sikerült megőriznie parlamenti mentelmi jogát. A mostani győzelem azt is jelenti, hogy ennek nyomán rendkívül valószínűtlen, hogy a belátható jövőben börtönbe kerülne.
A gazdasági nehézségek a társadalomban egyre nagyobb teret nyerő Ukrajna-fáradtsággal párosulva kihatással lehetnek a Nyugat kapcsolatára Kijevvel is. Fico hatékonyan játszotta ki a kampányban ezt a kártyát. Az Irány magas támogatottsága mutatja, hogy sikerrel szívtak el szavazatokat két kisebb szélsőjobboldali, oroszbarát erőtől, amelyek így végül az előzetes előrejelzések ellenére nem ugrották át az ötszázalékos bejutási küszöböt.
Ehhez kapcsolódóan: „Csak egy tánc volt” – kampányriport a magyar etnikai szavazás hattyúdaláról Szlovákiában
A NATO szempontjából azonban ez nem sokat jelent. A fegyverszállítások nagy része kétoldalú alapon zajlik Lengyelországon keresztül, ami így fennmaradhatna még akkor is, ha Szlovákia keresztbefeküdne Ukrajna jövőbeli EU-tagságának. Az Európai Unióra nézve ugyanakkor lehetnek következmények. Összeállhat-e Pozsony Magyarországgal azért, hogy még több EU-forrást blokkoljanak Ukrajna számára általánosságban és a fegyverszállításokra is? Erre decemberben kaphatunk választ, amikor a blokk már megegyezést szeretne mindkét ügyben. És mi lesz a további szankciókkal Oroszországgal szemben? A közösség máris küzd azzal, hogy elegendő támogatást sorakoztasson fel a tizenkettedik csomag mellé.
A szlovákiai választással egy időben az Egyesült Államokban olyan megállapodást sikerült megkötni az átmeneti költségvetésről a közigazgatás részleges leállásának elkerülése céljából, amely nem tartalmaz forrásokat Ukrajna számára. Emellett Lengyelországban is közeleg a választás, s az eddig Kijev egyik fő nemzetközi támogatójának számító varsói kormánypárt különböző nyilatkozatokkal és intézkedésekkel szembefordulni látszik valamelyest a megtámadott országgal, így próbálva elhódítani újabb jobboldali szavazókat. Hirtelen kérdőjelek merültek fel a Nyugat azon ígéretével kapcsolatban, miszerint ki fognak állni Ukrajna mellett, „amíg csak szükséges”.
Ehhez kapcsolódóan: Ellenségből barát – dezinformáció a szlovákiai választási kampányban