Kutatás bizonyítja, hogy a romákkal szembeni erőszak létező és egész Európában elterjedt gyakorlat. Hiába tiltják azonban ezt a tagállami normák, az ezzel kapcsolatos nyomozások rendre azt hozzák ki, hogy a rendőrök nem követtek el szabálytalanságot. Az Európai Parlament már egy éve sürget közös, uniós jogalkotást ezen a téren – az illetékesek azonban széttárják a kezüket.
Egy két évvel ezelőtti felmérés szerint – amelyből a későbbiekben még bővebben is idézünk – az uniós polgárok 61 százaléka véli úgy, hogy a roma népességgel szembeni megkülönböztetés széles körben elterjedt országukban. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által elkészített elemzés részletesen kitér a roma kisebbség helyzetére és megítélésére, számba véve azokat a területeket, ahol hátrányos megkülönböztetést tapasztaltak. Erre hivatkozással az Európai Parlament egy évvel ezelőtt elfogadott egy állásfoglalást, amelyben uniós jogalkotást sürgetett a EU-ban élő roma kisebbség védelme és integrációja érdekében.
A parlament a napokban ismét elővette a témát, és számon kérte az Európai Bizottságot, hol tart a törvényjavaslatokkal. Nos, a várakozás nem hozta meg az eredményt, a gondok azonban sokasodtak. Az EP-képviselők kifejezetten a romák sérelmére elkövetett rendőri erőszakot tűzték napirendre, ezen a téren ugyanis folyamatosan romlik a helyzet.
Ehhez kapcsolódóan: „Lassan mindannyian vakok leszünk” – Varga András olaszliszkai plébánosÍtélet tizenkét év alatt
Idén június 21-én a cseh nyilvánosságot rövid idő alatt bejárta az a néhány fotó, amelyeken az látszik, hogy egy férfi nyakán térdelnek a rendőrök. Videó is előkerült az esetről, ezen látható, hogy a rendőrök az agresszíven viselkedő áldozatot leteperik, a földre került férfi aztán már nem mozdul, viszont további három percig térdelnek rajta. Végül a mentőautóban veszítette életét – a hivatalos jegyzőkönyv szerint kábítószer-túladagolás miatt. A roma jogvédők azonban az amerikai George Floyd esetéhez hasonlították a teplicei rendőri fellépést. Az eset kapcsán senkit sem vontak felelősségre.
Ez a példa is többször előkerült az Európai Parlamentben, amikor a romák elleni rendőri erőszakról volt szó. Peter Polak szlovák képviselő arról számolt be, hogy hazájában a rendőrök roma fiúkat félemlítettek meg és verették őket egymással – és ez nem egyedi példa. Említették a belga rendőrök által egy előállító-helyiségben bántalmazott Jan Chovanec esetét, aki életét vesztette. A spanyol Maité Pagazaurtundúa azt idézte fel, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága három kiskorú roma esetében állapította meg, hogy rendőri erőszak történt velük szemben Szlovákiában. Ebben az ügyben tizenkét év telt el az ítéletig, miközben más gyermekekkel szemben is történt hasonló atrocitás. „Az európai romák megélik a stigmatizációt, és sokszor nem tesznek feljelentést” – mondta a képviselő.
Egy bolgár EP-képviselő arról számolt be, hogy hazájában a választási kampány alatt a belügyminisztérium koordinálásával a rendőrök bevitték a romákat a rendőrségre, és arról faggatták őket, kire fognak szavazni. „Szégyen, hogy egy uniós tagállamban ilyen megtörténhet” – kommentálta.
Ehhez kapcsolódóan: „Támadás előtti csend”: Balogh Attila költő a romák helyzetéről – Élet a NER-ben 10. részAz erdélyi magyar képviselő, Vincze Lóránt is hozott példákat, ő is úgy látja, hogy a romák elleni rendőri túlkapások nem új keletűek és még mindig előfordulnak, „de ha egy van, az is sok” – tette hozzá. Vincze szerint nagyon keveset foglalkoznak ezzel, pedig „a tagállamoknak feladata van a gyűlöletbeszéd elleni fellépésben, a romák integrációjában, a megelőzésben, a figyelemfelkeltésben és a közösségek közötti párbeszéd bátorításában”.
A romák ötödét állították meg a rendőrök
Visszatérve az Alapjogi Ügynökség már említett kutatására, nézzünk néhány szemléltető adatot. Az EU-ban a legalacsonyabb mértékben a spanyol romák bíznak a rendőrségben (3,7 százalék) és a jogrendszerben (3,2 százalék). Ugyanakkor mindössze öt százalékuk tett panaszt diszkrimináció miatt. Az átlagos arány az EU-ban 12 százalék.
Az erőszak miatt feljelentést tevő romák hatvan százaléka kissé vagy nagyon elégedetlen volt a rendőrség teljesítményével. Még mindig gyakoriak az etnikai profilalkotás esetei. A válaszadók 19 százaléka számolt be arról, hogy az elmúlt öt évben megállították a rendőrök. Átlagosan a válaszadók nyolc százaléka érezte úgy, hogy pusztán roma származása miatt állították meg.
Magyar példákat is felhozott a tanulmány, amikor arról volt szó, hogy a romák nem élveznek azonnali védelmet a bűnüldöző szervek részéről, amikor szélsőjobboldali csoportok fenyegetik vagy támadják meg őket. Ide sorolták a Gyöngyöspatán és Devecserben történteket.
A kutatás más részeiben is megállapították a széles körben elterjedt és erősödő cigányellenességet, beleértve a bűnüldözés részéről tapasztaltakat, valamint a romaellenesség politikai célokra való felhasználását. Több országban, köztük Szlovákiában, Magyarországon és Romániában váltak a romák rendőri brutalitás áldozataivá, és ugyancsak közös ezekben az esetekben, hogy hiányzik a hatékony vizsgálat.
Fenyegetés, megalázás, erőszak
Az Európai Parlament egy évvel ezelőtti álláspontja cselekvésre szólította fel a kormányokat. Így fogalmaz a dokumentum:
„Felhívja [ti. a Parlament] a tagállamokat, hogy fogadjanak el iránymutatásokat és dolgozzanak ki képzéseket a rendőri erők számára a roma emberek aránytalan kriminalizációja ellen, amely a következőket foglalja magában: etnikai profilalkotás, túlzott mértékű igazoltatás és átvizsgálás, roma településeken tartott szükségtelen razziák, a vagyon önkényes lefoglalása és megsemmisítése, túlzott erőszak alkalmazása a letartóztatások során, támadások, fenyegetések, megalázó bánásmód, fizikai erőszak és a jogok megtagadása a rendőri kihallgatás és őrizet alatt, nem megfelelő rendőri fellépés a roma emberekkel szemben elkövetett bűncselekmények esetén, ahol csekély vagy teljesen elmarad a rendőri segítségnyújtás (például az emberkereskedelem és a családon belüli erőszak áldozatainak esetében) vagy a romák által bejelentett bűncselekmények kivizsgálása esetén (különös tekintettel a gyűlöletkeltő bűncselekményekre); felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az ilyen esetek teljes körű kivizsgálását az illetékes hatóságok által; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő jogorvoslati lehetőségeket.”
Csalódott politikusok
Nem lehetetlen, hogy egy év múlva ugyanennyire aktuális lesz ez az írás. Az Európai Bizottság illetékes biztosa és a soros elnökséget betöltő szlovén kormány minisztere ugyanis nem jutott túl a frázisok és közhelyek pufogtatásán, egyértelműen a tagállamokra hárítva a felelősséget.
Nem csoda, hogy a roma származású német Romeo Franz így összegezte véleményét: „Teljesen felesleges volt harcolni eddig a cigányellenességgel szemben, mert nincs eredménye a küzdelemnek. Hány romának kell még meghalnia, hogy a bizottság lépjen, holott a parlament már egy éve követeli?”
De van olyan politikai irány, amely teljesen másként látja a helyzetet. A szélsőjobboldali frakció részéről Silvia Sardone az egész témát, az arról szóló vitát szürreálisnak nevezte, mert szerinte sok roma közösségnek egyáltalán nincs igénye az integrációra, táborokban élnek, a gyerekek nem járnak iskolába, lakásokat foglalnak el és terrorizálják a nőket.
A politikai paletta túloldaláról, a szélsőbalról Cornelia Ernst részéről rövid válasz érkezett: „Ha relativizáljuk a tényt, hogy mindannyian egyenlők vagyunk, szörnyeteggé válunk.”
Ehhez kapcsolódóan: Az oltás az új roma: a Mi Hazánk épülése