A vas és acél országa 2.0: akkumulátorgyárak és atomerőművek reflektorfényben

Hosszú hónapok után kollégánk kiszabadult orosz börtönéből. Mi lesz a Duna élővilágával, ha beindul Paks II.? Miért ragaszkodik a kormány az adófizetők rengeteg pénzét felemésztő akkugyár-nagyhatalmi elképzeléseihez? A hét legnézettebb videóiból és podcastjaiból válogattunk.

A Dunán egyre gyakoribbak az alacsony vízállásos időszakok, ami elég nagy probléma Pakson, mert az atomerőmű reaktorait a Duna vize hűti. A hűtéshez másodpercenként száz köbméter Duna-víz kell, azaz naponta 8,5 millió köbméter, amivel csaknem 3500 versenymedencét lehetne megtölteni. A tervek szerint 2030-tól a 2050-es évekig Paks I. és Paks II. egyszerre üzemelne, ezzel pedig a hűtővízigény másodpercenként több mint duplájára, 220-240 köbméterre emelkedne. Közben a folyóba visszajuttatott hűtővíz átlagosan 8 Celsius-fokkal melegebb, mint amit a reaktorhoz kiszivattyúznak. Paks I. és Paks II. együttes működése esetén azonban még melegebb lenne a visszajuttatott hűtővíz, aminek környezetvédők szerint katasztrofális hatása lenne a Duna élővilágára.

Az akkumulátorgyárak állami támogatása rengeteg közpénzt emészt fel, sok vendégmunkás fog dolgozni bennük, a kormány pedig tíz évre kifizeti a bérüket. A gyárak kedvéért három gázüzemű erőmű épül, és a környezetvédelmi szabályokon is lazítottak – mondja Bucsky Péter, a G7 újságírója.

Ehhez kapcsolódóan: Bucsky Péter: „A kormány nem érti a modern gazdaság működését”

Oroszország, az Egyesült Államok és több más ország a hidegháború vége óta a legnagyobb fogolycserét hajtotta végre. Összesen tizenhat ember szabadult ki orosz és belarusz börtönökből – köztük Alszu Kurmaseva, a Szabad Európa újságírója.

A hidegháború óta a legnagyobb fogolycsere meghitt pillanatai

A hidegháború óta legnagyobb fogolycsere keretében szabadon bocsátott oroszok a németországi Bonnban azt mondták újságíróknak, hogy nem voltak hajlandók aláírni a hivatalos kegyelmi kérvényt, mielőtt elhagyták Oroszországot. Egyikük – az orosz–brit politikai aktivista, újságíró és filmrendező Vlagyimir Kara-Murza, aki a megölt Borisz Nyemcov munkatársa és a Nyílt Oroszország civil szervezet alelnöke volt – viccesnek tartotta, amikor egy börtönőr odatolta elé a nyomtatványt, hogy írja rá a kérvényt.

Your browser doesn’t support HTML5

A szabadon bocsátott orosz politikai fogoly megtagadta, hogy kegyelmi kérvényt írjon az orosz elnöknek