A Szabad Európa ismertette részleteiben elsőként azt a kínai adatbázist, amely ősszel szivárgott ki kalandos úton a sajtóhoz. A lista 2,4 millió emberről és 650 ezer szervezetről tartalmaz információkat. A tényleges mennyiség ennél jóval több lehet, hiszen a digitális akta sérülten, hiányosan került ki készítőinek féltő kezei közül. Az adatbázisban 710 Magyarországhoz köthető személy szerepel. A helyi politikusok között Orbán Viktor, Rogán Antal és Kósa Lajos, illetve gyermekeik is, cégvezetők, katonatisztek szerepelnek, de akad a listán újságíró is. Mivel az adatoknak csak egy kis részét sikerült helyreállítani, összességében valószínűleg több ezer magyarról gyűjthetett adatot a Shenzhen Zhenhua Data Information Technology nevű cég. A cikkünkben feltárt adatgyűjtés a Parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága előtt is téma lett, a Nemzeti Nyomozóiroda eljárást indított, a magyar kormány pedig befolyásolási kísérletként kezeli az ügyet.
„Fortélyos praktikák” – így nevezte a hatalmi technikák új generációját a Szabad Európa podcastjában Krekó Péter. A Political Capital független politikai kutató, elemző és tanácsadó intézet ügyvezető igazgatója szerint a hibrid hadviselés eszközeinek kiterjesztéseként értelmezhető az adatgyűjtés, amelynek tartalma alapján erősen valószínűsíthető, hogy azt [kínai] állami célokra használták fel. Hozzátette, „fortélyos praktika”, hogy az információk megrendelői úgy befolyásolják dezinformációval, hekkeléssel, adatgyűjtéssel, korrupcióval egy más ország politikai folyamatait, hogy közben az állami szereplők ezt letagadhatják. Mint mondta, „nincs meg a füstölgő puskacső”, ami alapján kijelenthető lenne, hogy a Shenzhen Zhenhua Data Information Technology nevű cég mögött a kínai állam állna.
Mindenki gyűjt adatot, mindenki megfigyel
Az elemző semmi meglepőt nem talál abban, hogy ilyen anyag létezhet. A pekingi vezetés az adatgyűjtési, megfigyelési technikákat a legmagasabb színvonalon használja már most is, a lakosság megfigyelésére. Krekó Péter emlékeztetett, hogy Kína jelentős részében bevezették már az úgynevezett társas kredit rendszert, ami azt jelenti, hogy a hatalom úgy értékeli saját állampolgárait, mint ahogy a nyugati világban a vásárlók például egy üzletet vagy szolgáltatást. A személyek által gyűjtött „jópontoknak” egy előléptetésnél vagy árengedményeknél lehet szerepe, magyarázta az elemző.
Bármennyire is sejthető volt a kínai adatgyűjtés ténye, bármennyire is végez hasonló tevékenységet szinte minden fontosabb ország titkosszolgálata, azért mégsem lehet elhanyagolni a jelenséget – figyelmeztetett Krekó Péter. „Nyugaton jogszabályok korlátozzák az adatgyűjtést és rögzítést, elég csak az EU nagyon szigorú GDPR követelményeire gondolni, Kína esetében azonban nincs ilyen ellensúly, ráadásul nem is egy velünk szövetségesi rendszerben lévő ország” – fogalmazott az elemző.
Az is figyelemreméltó, hogy az adatbázis mennyisége milyen szofisztikált technológiai háttérre utal: ez már nagyüzemi, botok [azaz automatikus kereső programok – a szerk.] segítségével végzett munka, az emberileg teljesíthető mennyiségnél nagyságrendekkel jobb eredménnyel. A kiszivárgott anyag egyszerre professzionális (a technikai háttere miatt) és amatőr (a tartalma miatt). Ez utóbbira példa, hogy bár a teljes listát nem ismerjük a követett magyarokról, de látszik, hogy jelentéktelen nevek is olvashatók rajta. Azaz az adatgyűjtést végzők például semmilyen helyismerettel nem rendelkeztek.
Kevésbé szembetűnő, annál veszélyesebb
Ha a kínai erőfeszítések mögötti motivációt keressük, akkor érdemes a Political Capital egyik utóbbi nagy tanulmányát visszaidézni. Az „Autoriter árnyékok az Európai Unióban” című munkából kiderül, hogy az ázsiai óriásállam kevésbé sikeres a nyílt támogatás kivívásában. Amíg Oroszországnak van egy körülbelül „20%-os rajongótábora” a szélsőjobb és szélsőbal pártok képviselőivel az Európai Parlamentben, addig Kína nem rendelkezik ilyen érdekérvényesítési csatornával. A Moszkva-barát delegáltak sikeresen nehezítik meg az oroszellenes szankciók, határozatok meghozatalát, az ilyen támogatás híján Pekingnek csak a pragmatikus, gazdasági támogatásokon, illetve azok ígéretén keresztül érvényesíthető befolyás lehetősége marad, véli az elemző. Krekó Péter egyebek mellett a kiszivárgott anyag miatt is indokoltnak érzi a gyanakvást a kínai technológiai beruházásokkal kapcsolatban, hiszen ezek a cégek, vállalkozások nem lehetnek annyira függetlenek anyaországuktól, mint például a német vagy amerikai társaságok.
Kína befolyás szerzése kevésbé látványos és hangos, mint az orosz, teszi hozzá Krekó Péter, de a modern IT-eszközök használata lévén a pekingi ügyeskedés hatékonyabb és veszélyesebb lehet. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kommunista vezetés nem számít egy megbízható nemzetközi partnernek, akkor már egy aggasztóbb kép alakul ki.
Ez ellen tenni a saját adataink már unalomig ismételt gondosabb védelmével lehet, de a Political Capital elemzője annak is örülne, ha kormányzati szinten is átláthatóbb lenne, milyen nemzetbiztonsági intézkedésekkel védekeznek az országok, köztük Magyarország a befolyásolási és dezinformációs kiszolgáltatottsággal szemben.