Az ukrajnai OBON különleges zászlóalj tagjainak többsége Moszkva ellen harcolt az első és a második csecsen háborúban. A Herszon felszabadításában részt vevő csecsen szeparatista harcosok számára Putyin a „civilizált világ ellensége”.
Sok csecsen ellenzéki és külföldön élő szeparatista számára, akik Európán keresztül mentek Ukrajnába, hogy egy önkéntes zászlóaljhoz csatlakozzanak Ukrajnában, az Oroszország elleni harc életformává vált. Moszkva több évtizedes – sőt évszázados –, gyakran fegyveres beavatkozása Csecsenföldön túlságosan is személyessé tette számukra az ukrajnai konfliktust.
Az önkéntesek arra figyelmeztetnek, hogy amennyiben Ukrajnát nem védik meg, az orosz medve nem fog megállni.
Az önkéntes egység, amely az Icskéria Csecsen Köztársaság Védelmi Minisztériuma Különleges Rendeltetésű Zászlóaljának – vagy OBON-nak – hívja magát, Ukrajna Területvédelmi Idegenlégiójának részeként szolgál. Tagjainak többsége az első és a második csecsen háborúban (1994–1996, illetve 1999–2009) harcolt Oroszország ellen. Az OBON részt vett az ukrán erők sikeres ellentámadásában az ország déli részén, beleértve a kulcsfontosságú Herszon város felszabadítását e hónap elején.
A Szabad Európa észak-kaukázusi szolgálata találkozott a frontvonalon lévő OBON-önkéntesekkel, hogy elbeszélgessen velük a háborúról.
A csecsen OBON-harcosok páncéltörő fegyverei a magánházban, ahol megszálltak
Ahmed, aki kérte, hogy valódi nevét ne használjuk, több mint tíz éve él Európában. Egy évvel ezelőtt a dél-ukrajnai Mikolajivba költözött, hogy csatlakozzon egy már alakulóban lévő csecsen önkéntes zászlóaljhoz. Amikor Oroszország február végén megindította az Ukrajna elleni inváziót, már készen állt a harcra. Moszkva csaknem három évtizede ellensége.
„1995 [az első csecsen háború] óta harcolok az oroszok ellen – mondta. – 1997-ben szakaszparancsnokként szolgáltam a csecsen nemzeti gárdában Icskéria hadseregében.”
A hadsereg tele volt belharcokkal és politikával, ezért Oroszországba távozott.
De ott soha nem érezte magát biztonságban. Megpróbált egy tejüzemet és egy kaszinót indítani a Rosztovi területen, és biztonsági szakembernek tanult, de minden próbálkozása kudarcot vallott, mivel szovjet típusú útlevele jelezte csecsen nemzetiségét.
Ebben a házban laktak az Ukrajna oldalán harcoló icskériai zászlóalj harcosai
Amikor 1999-ben elkezdődött a második csecsen háború, Ahmed szerint „mindent teljesen elzártak előlünk. Rosztovban elkezdtek minket börtönbe zárni, mondván, hogy minden csecsen bandita. Szentpétervárra költöztem, de hamarosan nem tudtam elhagyni a házat. A kaukázusiakat vagy skinheadek támadták meg, vagy a rendőrség vette őket őrizetbe.”
A biztonsági erők folyamatos üldöztetésével szembesülve – ahogy ő fogalmaz – Oroszországból Németországba menekült, ahol megkapta a menekültstátuszt.
Arra a kérdésre, hogy miért jött Ukrajnába, azt válaszolta: „Azért jöttem Ukrajnába, mert a testvéreim itt harcolnak.”
Ukrán elismerés
Október 18-án az ukrán parlament határozatot fogadott el, amelyben Csecsenföldet Oroszország által ideiglenesen megszállt területként ismerte el, és elítélte „a csecsen nép elleni genocídiumot”. Mind a 287 jelen lévő képviselő a határozat mellett szavazott.
Ebben a hónapban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hivatalosan is reagált az Icskéria függetlenségének elismerésére irányuló petícióra, amely alatt több mint 25 ezer aláírás gyűlt össze, ezzel jogilag kötelezővé téve az államfő állásfoglalását. Zelenszkij javasolta, hogy a külügyminisztérium vizsgálja meg a kérdést.
Az év elején, az ENSZ Biztonsági Tanácsának április 5-i rendkívüli ülésén felszólalva Zelenszkij azt mondta, hogy Oroszország megtagadja „két kontinens több mint egy tucat népének az önrendelkezéshez és a független állami léthez való jogát”.
A Kreml „az etnikai és vallási sokszínűség megsemmisítésének politikáját” folytatja – tette hozzá.
Georgij Ahalaja, az Ukrajna oldalán harcoló icskériai zászlóalj harcosa egy drónt készít elő a repüléshez
„A világ szemet hunyt”
A csecsenföldi Urusz-Martanból származó Huszein Dzsambetov jelenleg az OBON szabotázsfelderítő egységének parancsnoka. 13 éves kora óta harcol az oroszok ellen, azaz amióta csatlakozott az első csecsen háborúhoz.
„Minket neveztek ugyan militánsnak, de mi az orkok, a betolakodók és megszállók ellen harcoltunk. Ez volt az Icskéria Csecsen Köztársaság hadserege. Harcoltam a második csecsen háborúban is, és szabotázsakciókban vettem részt. Ha háború van, azonnal harci tapasztalatokat szerez az ember” – emlékezett vissza.
Dzsambetov elmondta, hogy a csecsen háborúk idején a világ szemet hunyt a történtek felett – végső soron azért, mert Oroszország jelentős fosszilis erőforrásokat birtokolt.
„Akkoriban senki sem akart szembemenni Oroszországgal – mondta. – De most az egész világ támogatja Ukrajnát, mert mindenki biztosan tudja: ha nem támogatják, akkor holnap az őrült orosz medve hozzájuk jön (…) Franciaországba, Lengyelországba, Csehországba. Az orosz medve nem megy el, bottal kell elűzni.”
2003-ban Oroszország felvette Dzsambetovot a szövetségi körözési listára állítólagos szélsőséges és terroristatevékenységben való részvétel miatt. Európába szökött, és később belga állampolgárságot szerzett. Amikor Ukrajnában kitört a háború, otthagyta családját és egy halal húsüzletben betöltött állását, felkereste egy régi ismerősét, Hadzsi-Murad Zumszót, akivel együtt harcolt a második csecsen háborúban, amikor mindketten 17 évesek voltak. Zumszo az OBON egyik parancsnoka volt, és 2015 óta Ukrajnában harcol.
Dzsambetov elmondta, hogy fogadalmat tett Zumszónak, és ultimátumot adott: „Hűséget esküszöm neked, és minden elnyomott nép felszabadításának útján leszek. Ma az ukránok, holnap talán csecsen népünk. Ha nem viszel magaddal, Isten előtt fogsz felelni.”
Huszein Dzsambetov, az Ukrajna oldalán harcoló icskériai zászlóalj (OBON) szabotázsfelderítő csoportjának parancsnoka
„Harcolj úgy, mint ősapáink”
Dzsambetov elmondása szerint amint átlépte a határt, Zumszo találkozott vele, és üdvözölte őt az OBON-ban.
Életéről az önkéntes egységben Dzsambetov azt mondja: „Nekem magamnak nincs sok mindenre szükségem – a napi pörkölt elég. Ha pedig marad egy kis sűrített tej, akkor hálás vagyok. Úgy fogunk harcolni, mint apáink és ősapáink [Csecsenföldön].”
„Évek óta várom a pillanatot, amikor az egész világ meg fogja érezni a veszett orosz medve karmait. Ma elmondjuk az egész világnak, hogy mi Icskéria harcosai vagyunk, és megvédjük ukrán testvéreinket.”
Az OBON részt vett a Herszoni terület egy részének felszabadításában. A frontvonalon lévő falusiak szerint a csecsenek léptek be elsőként az ukrán oldalról az Inhulec folyón átkelve.
Iván (nem a valódi neve) – annak a háznak az idős tulajdonosa, ahol az OBON harcosai menedéket kaptak – elismerően beszélt váratlan, de szívesen látott vendégeiről. Iván elmondása szerint a falu felszabadítása előtt a házát úgynevezett kadirovcik – Ramzan Kadirov csecsen vezető által küldött, Ukrajnában Oroszország oldalán harcoló fegyveresek –, valamint dagesztániak, burjátok, jakutok és orosz nemzetiségűek lakták.
„Amíg a kadirovcik és más oroszok laktak a házamban, addig nekem nem volt jogom idejönni – mondta, hozzátéve, hogy a két csoport között lappangó feszültségek voltak. – Most kiváló kapcsolatokat ápolok Ukrajna csecsen védőivel. Az emberek itt ismerik és szeretik őket.”
Két jó barát: grozniji lakosok Vlagyimir Putyin orosz elnök és Ramzan Kadirov csecsen vezető portréját tartják a nemzeti egység napja alkalmából tartott gyűlésen Groznijban 2019. november 4-én
„Közös ellenség”
Anzor Maszhadov csecsen közéleti személyiség, az el nem ismert Icskéria állam volt elnökének fia február óta többször is járt Kijevben. A csecsen szeparatista kormány egyik legjelentősebb képviselőjeként a külügyminisztériumban és a parlamentben tartott megbeszéléseket politikusokkal, tisztviselőkkel és képviselőkkel.
Találkozott az önkéntes zászlóaljak harcosaival, például a Manszúr sejkről és Dzsohar Dudajevről elnevezett zászlóaljjal, valamint az ukrán fegyveres erők más egységeiben harcoló csecsenekkel.
„Ami most Ukrajnával történik, az velünk is megtörtént – mondta Maszhadov. – Ezért ilyen a csecsenek motivációja: Ukrajna a közös ellenségünk ellen harcol. Én mindig is elleneztem, hogy csecsenek harcoljanak például Szíriában vagy más országokban. De Ukrajna esetében egyértelmű: nagyszabású háború folyik a megszállóval.”
Állítása szerint a csecsen társadalom többsége odahaza támogatja Ukrajna védelmét.
„Elegük van az otthoni rendszerből – mondta. – Amikor beszélgetek ott az emberekkel, azt mondják, hogy azt akarják (…) hogy valamilyen külső erő – legyenek azok Icskéria támogatói Európából, vagy mások – megtisztítsák a földünket népünk árulóitól.”
Anzor Maszhadov, az Icskéria Csecsen Köztársaság (csecsen szeparatisták el nem ismert állama) elnökének fia
A párizsi száműzetésben élő Dzsambulat Szulejmanov, a Bart-Marso csecsen diaszpóra szervezet vezetője elmondta, hogy szerinte a csecsen társadalom egésze ellenzi az ukrajnai háborút, az emberek nem akarják, hogy Kadirov fiatal férfiakat küldjön, hogy lemészárolják őket.
„Az ott élő emberek reakciója – erre vonatkozóan saját forrásaim vannak – teljesen negatív. Információim szerint még Kadirov édesanyja is ellenzi a háborúban való aktív részvételét” – mondta, és elmondta, hogy Kadirov állítólag összeveszett az édesanyjával a háború miatt, és az asszony elköltözött a házból, amelyet Kadirov épített neki.
Dzsambetov, az OBON parancsnoka szerint Kadirov „csupán egy gyalogos”, míg „a civilizált világ fő ellensége Vlagyimir Putyin orosz elnök”.
Az Ukrajnába harcolni érkező csecsenek mindegyikének erős személyes motivációja van arra, hogy megnyerje ezt a háborút – tette hozzá Szulejmanov. „Ezek meggyőződéses emberek, akik készek harcolni Oroszország ellen a világ bármely sarkában. Ő a mi történelmi ellenségünk, aki nemrég még a rokonainkat és barátainkat ölte.”