Az embercsempészet kiemelkedően jól jövedelmező, alacsony kockázatú illegális iparág. Jellemzően egyre professzionalizálódó szervezett bűnözői csoportok végzik. Ehhez extra ösztönzőket ad, hogy Magyarország újabban lényegében szabadon engedi az itt elítélt külföldi embercsempészeket.
Bár a magyar kormánynak a politikai jelszavak szintjén a legfontosabb a határvédelem és az illegális migráció csökkentése, eközben tavaly április 27-én olyan rendeletet hozott, amellyel Magyarországon elengedhetik a börtönre ítélt külföldi embercsempészeket.
A rendelet óta az elfogott külföldi embercsempészek kilencven százalékát, 2290 börtönre ítélt bűnözőt engedett szélnek Magyarország. A magyar szabályozást jogi szakértők többek között nonszensznek és a büntetőjog alapelveit sértőnek írták le, az Európai Unió pedig kötelezettségszegési eljárást indított az elítélt embercsempészek elengedése miatt.
A magyar kormány váratlan lépése több szempontból is erősíti az embercsempészet ösztönzőit, ennek megértéséhez viszont érdemes nagy vonalakban áttekinteni az embercsempészeti iparág működését.
Ehhez kapcsolódóan: A kormány lényegében szabadon engedte az elfogott külföldi embercsempészek kilencven százalékát.
Mi az az embercsempészet, és mekkora iparág?
Leegyszerűsítve embercsempészet az, amikor valaki anyagi előnyért cserébe segíti valaki más illegális határátlépését. Az EU-ba szabálytalanul belépők elsöprő többsége – 2016-ban például kilencven százalékuk − embercsempészek által jutott be a térségbe, az Europol szerint pedig az embercsempészet az európai szervezett bűnözés egyik legprofitábilisabb és legelterjedtebb tevékenysége. Az Európába irányuló embercsempészet az Europol adatai alapján ugyanis jellemzően szervezett bűnözői csoportok kezében van.
Az embercsempészet és az emberkereskedelem fogalmát gyakran, de hibásan szinonimaként is használják. Az emberkereskedelemhez nem feltétlenül kell átlépni határt, az pusztán egy másik ember anyagi előnyökért történő kizsákmányolása erővel, megtévesztéssel vagy hasonlóval. Jellemzően prostitúcióra vagy rabszolgamunkára kényszerítik az így csőbe húzott embereket. A jelenség ismert Magyarországon is. Az embercsempészet mellett gyakran megjelenik az emberkereskedelem; az általában kiszolgáltatott migránsok a célországban vagy akár út közben nem ritkán válnak ennek áldozatává. Az embercsempészet jellegéből fakadóan együtt járhat kábítószer vagy más termékek csempészetével.
Your browser doesn’t support HTML5
Iránba és Pakisztánba menekülnek a szegénység, az éhség és a tálibok elől az afgánok
Az anyagiakat tekintve az International Organization of Migration (IOM) becslése szerint 2017-ben az embercsempészet globálisan egy évi 35 milliárd dolláros (mai árfolyamon 12 ezer milliárd forintos) üzletág volt.
Iparági szinten régóta fokozódó professzionalizálódást figyeltek meg az érintett bűnözői szervezeteknél, ahol az érdeklődőnek többféle szolgáltatást és utazási módot kínálnak – értelemszerűen minél biztonságosabb a megoldás, annál drágábban. Több tízezer dolláros költsége lehet annak, ha valaki repülővel kíván megérkezni egy nyugat-európai nagyvárosba, míg a töredékéből kijöhet, ha valakit egy túlzsúfolt gumicsónakon indítanak a Kanári-szigetek vagy Görögország felé.
Az Europol adatai alapján számos szervezet kínál hamis papírokat, schengeni vízumot, megfelelő összegért kamuházasságot, örökbefogadást vagy hasonló, összetettebb szolgáltatásokat.
A lebukás valószínűsége alacsony, a fogyasztók a szervezőknek fizetnek, kísérőjüket – ha van egyáltalán, nem csak irányba állítják őket – akkor látják először. Az embercsempészetben érintett szervezetből így alulról felfelé erősen csökken a lebukás veszélye. Emellett az egyes országok is eltérő intenzitással lépnek fel az embercsempész-hálózatok ellen.
Magyarország egy nagyobb, bejáratott útvonal, a nyugat-balkáni mentén fekszik. A Magyarországról kivonult Frontex adatai alapján tavaly ez lehetett a második legnépszerűbb út a szabálytalan határátlépők és az embercsempészek számára.
Magyarország keleti és déli oldalán lehet belépni harmadik országból a schengeni zónába. A Szabad Európa beszélt több, ezekben a térségekben dolgozó korábbi magyar rendőrtiszttel. Elmondásuk szerint jellemzően itt is bűnözői hálózatok voltak érintettek az embercsempészetben, akik egymást is ismerték, néhol még a területeket is felosztották egymás között, vagy közösen dobtak fel egy-egy potenciális, új belépő szervezetet.
Halálkamion néven híresült el az az eset, amikor 2015-ben az osztrák Parndorf mellett egy magyar hűtőkamionban 71, főleg iraki és szíriai menekülő bomlásnak indult hulláját fedezték fel. A legidősebb áldozat 56 éves, a legfiatalabb tíz hónapos volt. Az áldozatok még Magyarországon fulladtak meg a magyar Mastermobiker Kft. tulajdonában lévő teherautóban, három órával a bezárásuk után. A céget pár hónappal korábban adta el magyar tulajdonosa egy ukrán állampolgárnak, az autó rendszámát egy román állampolgár váltotta ki Kecskeméten. A bűncselekménnyel négy bolgár és egy afgán embercsempészt gyanúsítottak meg. A gyanúsítottak közül többet a német rendőrség már korábban keresett más bűncselekmények miatt. A tragédiáért felelős bűnszervezet korábban legalább 28 alkalommal csempészett embereket Nyugat-Európába, összesen több mint ezret.
Az elfogott embercsempészek kapcsán is hasonló tapasztalatokról számoltak be: jellemzően könyörtelen férfi kísérőkről, sofőrökről, akik árunak vagy annál is kevesebbnek tartották a szállítmányukat.
„Nem jóságos túravezetőkre kell gondolni, hanem tényleges bűnözőkre, akik általában annyiba se veszik a rájuk bízottakat, mint az állatokat” – mondta el egyikük.
Abban is egyeztek a tapasztalatok, hogy az embercsempészek munkájának visszatérő eleme volt a magyar hatóságok néhány tagjának megvesztegetése. A szolgáltatást igénybe vevők jellemzően – de nem kizárólag – különösen sérülékeny csoportba tartozó migránsok voltak, akik sokszor azt sem tudták, hogy melyik országban vannak, csak valahogy el akartak jutni Nyugat-Európába.
Kik jönnek?
A migrációs igényt jellemzően háborúk, természeti csapások, vallási, politikai üldöztetés vagy olyan gazdasági okok erősítik fel, mint a lakhatás, a munkalehetőségek vagy az egészségügyi ellátás elégtelensége.
Emellett persze azoknak is értékes a szolgáltatás, akik az igazságszolgáltatás elől menekülnek, vagy például kapcsolataik miatt terrorszervezetekkel soha nem jöhetnének be a schengeni zónába legálisan.
A nyugat-balkáni útvonalon döntően közel-keletiek érkeznek. A magyarországi illegális határátlépéseket főleg a polgárháború sújtotta Szíriából, illetve a tálib uralom alatt lévő Afganisztánból érkezők kísérelték meg.
Your browser doesn’t support HTML5
Se otthonuk, se munkájuk: egy sikertelen embercsempészet története
Az elmúlt évek fejleménye, hogy az államilag irányított illegális migrációt fegyverként is be lehet vetni egy másik ország politikai destabilizálására.
Fokozódik a feszültség a lengyel–belarusz határon, Tusk szerint eszközként használják a migránsokat
Évtizedek óta szakosodnak a környéken
Gaál Gyula rendőr ezredes szerint Magyarországon már a kilencvenes évek óta egyre kevésbé jellemző az alkalmankénti vagy magányos embercsempészet. Ezt már az évtized vége óta
hierarchizáltabb csoportok végezték, amelyek vezetőkre, összekötőkre-tolmácsokra és végrehajtókra oszthatók fel.
Utóbbiak közé tartoznak az adott határszakaszt jobban ismerő kísérők, a felderítők, ügyintézők vagy pénzszállítók. Jellemzően a saját etnikai csoportjuknak értékesítik a szolgáltatásaikat. Nem ritkán már a kiinduló országból megszervezik az utazást, vagy olyan helyen reklámozzák, ahol sok potenciális fogyasztó találkozhat vele, például menekülttáborokban vagy lezárt határszakaszok környékén.
A Szabad Európa legutóbb négy vármegye bírósági döntéseit vizsgálva arra jutott, hogy az elmúlt években Magyarországon elfogott embercsempészek is jellemzően szervezetben dolgoztak, a hierarchia alján. Egy fuvart négyszáz–kétezer euróért vállaltak, amit akkor kaptak meg – általában egy török bankból átutalva –, amikor az osztrák határig vitték az utasokat, és ott lefényképezték őket.
A „kalauzok” vagy „sétáltatók” jellemzően alacsonyan képzett, külföldi, de európai állampolgárok voltak. A déli határon a zöldhatáron vagy létrával leküzdve a határkerítést gyalog hozták át az embereket, aztán személyautóval, kisbusszal vagy kisteherautóval vitték őket tovább.
Begyűjtik az elhagyott embercsempész-autókat a déli határnál, hazakerülhetnek a lopott kocsik
Az elfogott embercsempészek visszaesőként is leginkább három–öt év szabadságvesztést kaptak a vizsgált bíróságokon, noha embercsempészésért Magyarországon kettő–nyolc év szabadságvesztés szabható ki, ami hivatalosan öt–tíz évre módosul, ha az elkövető üzletszerűen vagy bűnszervezetben tette.
A velük elfogott menekültek meg se szólalhatnak a bíróságon, hiszen néhány órán belül kitoloncolják őket Szerbiába, többek között azért, mert Magyarországon 2020 májusa óta nem lehet beadni menekültkérelmet. Mindez azzal is jár, hogy a bíró sem tud kérdezni a tanúktól.
A magyarországi enyhítés együtt járt azzal, hogy azóta az embercsempészeknek megéri gyorsan beismerni a tettüket, hiszen akkor gyorsan szabadulhatnak. A lebukott csempészek a rendőrségen és a bíróságon szinte mindig azt állítják, hogy személyesen nem ismerik a banda vezetőit, sőt gyakran azt a közvetítőt sem, aki alkalmazza őket.
Az általunk megkérdezett egykori rendőrtisztek szerint a mostanában szabadon engedett külföldi embercsempészek jó eséllyel visszatalálhatnak korábbi szervezett bűnözői csoportjukhoz, legfeljebb más végrehajtói pozícióba. Hiszen az informális kapcsolat megmarad, és ez jellemzően jobban jövedelmező tevékenység, mint a számukra elérhető legális munka.
Ehhez kapcsolódóan: A magyarok már károsnak gondolják a menekültek jogos befogadását is.
Mind kiemelték, hogy a magyarországi könnyítés a rendőrségi állomány munkamoráljára is rosszul hat. Hiszen mi értelme kemény munkával vagy életveszélyes autós üldözéssel elfogni egy embercsempészt, ha utána lényegében azonnal elengedik? Volt, aki hozzátette, hogy szerinte az ilyen ügyeken dolgozó ügyészek, bírók munkája is lényegében értelmetlenné válik. Más azt emelte ki, hogy a könnyítés a bűnszervezet esetleg elfogott vezetőire is vonatkozik, nem csak a sétáltatókra.
„Képzeljék el, milyen érzés, ha valakit elfogsz sok munkával, túlórákkal, egyebekkel, aztán három hónap múlva már újra integet a határ környékén, hogy szevasz, főnök!” – érvelt egyikük.
Ehhez kapcsolódóan: A szerb ügyészség nem tud arról, amit a magyar fél állít, hogy tálibok irányítanák az embercsempészeket