Magyarország Szlovákia mellett az egyetlen tagállam, amelynek sem teljes jogú kinevezett főigazgatója, sem főigazgató-helyettese nincs az Európai Unióban. A három magyar igazgató politikailag súlytalan helyen dolgozik az Európai Bizottságon belül. A kormány részéről mintha direkt cél lenne a kedvezőtlen helyzet fenntartása.
„Foglaljuk el Brüsszelt!” – az obligát háborúval riogatás mellett ez volt a Fidesz fő szlogenje a mögöttünk hagyott európai parlamenti választásokon. A kormányfő ezzel arra utalt, hogy a Fidesz és a többi jobboldali, „békepárti” politikai erő szerezzen többséget az Európai Parlamentben. Szokásos péntek reggeli rádiós megszólalásában ő maga ismerte el, hogy ez nem következett be.
Miután az is eldőlt, hogy a Fidesz nem lesz a Giorgia Meloni vezette Európai Konzervatívok és Reformerek frakció tagja (bár ez volt az előzetes cél), most egyelőre az is kérdéses, hogy a magyar kormánypárt megválasztott tizenegy képviselője melyik politikai formációhoz tud csatlakozni. Amióta a Fidesz tagjai távoztak az Európai Néppártból, a függetlenek között ülnek az Európai Parlamentben, ez pedig nulla politikai befolyást jelent.
Mentés másként
„Brüsszelt”, vagyis az Európai Unió legfontosabb intézményeit azonban másképp is el lehet foglalni képletesen szólva. Mint alábbi gyűjtésünkből kiderül, több tagállam éppen ebbe az irányba tett fontos lépéseket az elmúlt években. Az Európai Unió legfőbb jogalkotó és végrehajtó szervéről, az Európai Bizottságról beszélünk. Ennek irányító csúcsszerve a biztosok tanácsa, minden tagállam alanyi jogon delegálhat egy-egy biztost, Magyarország Várhelyi Olivért. Persze már itt sem mindegy, hogy ki milyen portfoliót kap.
Várhelyi Olivér a bővítési ügyekkel foglalkozik, és ez magyar szempontból fontos poszt, hiszen a kormány kiemelt célja a nyugat-balkáni államok uniós integrációja. Csakhogy az EU vezetése részéről láthatóan erre most mérsékelt a politikai akarat, az integráció inkább állni látszik, mint haladni, így a magunk mögött hagyott öt évben nem állíthatjuk, hogy Várhelyi Olivér a befolyásos uniós biztosok közé tartozott volna. A magyar kormány politikájának nyílt és feltétlen támogatójaként brüsszeli forrásaink szerint egyébként is meglehetősen elszigetelt.
Ehhez kapcsolódóan: Kétszer is a Puskás Arénába viszi a kormány az EU csúcsvezetőit
Hozzátartozik ehhez, hogy a kormány ellenséges politikája miatt a mindenkori magyar biztosokat előszeretettel csuklóztatják parlamenti meghallgatásukon a kinevezésük előtt, ráadásul nekünk eddig minden ciklusban más biztosunk volt 2004 óta, ami szintén nem erősíti az éppen kinevezett befolyását. Ehhez képest például Szlovákiát 2004 óta folyamatosan Maroš Šefčovič képviseli a bizottságban, nem véletlen, hogy ő mára az alelnöki posztot is betölti.
Aprómunka
Van azonban a bizottságnak egy politikailag kevésbé látványos, de egy-egy tagállam érdekérvényesítése szempontjából roppant fontos része is: a szakpolitikai vezetésé: a főigazgatók és a főigazgató-helyettesek szintje. Több főigazgatóság tartozik a biztosok alá, ezekben folyik a tényleges szakmai, jogalkotói munka. Ezek a főigazgatóságok tematikus alapon szerveződnek, van, amelyik a versenypolitikával, van, amelyik a migrációval, a mezőgazdasággal, energetikával, klímaváltozással stb. foglalkozik.
Egy némileg talán sántító hasonlattal úgy írhatnánk le a struktúrát, hogy míg a biztos jelenti a minisztert a rangsorban, addig a főigazgató a közigazgatási államtitkárt, a helyettes(ek) pedig a helyettes államtitkárt. „Egy főigazgatónál vagy főigazgató-helyettesnél futnak össze az információk az adott főigazgatóságban. Ezért jelent óriási előnyt az adott tagállamnak, ha egy számára fontos területen van csúcstisztviselője. Természetesen a bizottságnak elvileg a tagállami partikuláris érdekek fölé emelkedve kell működnie, de ne legyünk naivak: minden ország megpróbálja – még ha visszafogottan is – érvényesíteni a saját érdekeit főigazgatói, főigazgató-helyettesei segítségével, de már az is nagy előny, ha pontos képe van arról, hogy egy-egy konkrét ügy éppen hogy áll a bizottságban, milyen döntések várhatók. Fel tud rá készülni” – mondta egy bizottsági forrásunk.
Létszámhiány
Magyarországnak ehhez képest már jó ideje egyetlen főigazgatója vagy főigazgató-helyettese sincs. Ugyan június 4. óta Rózsa Judit kinevezett főigazgatóként, igazgatói státuszból irányítja a Reform-főigazgatóságot, de ez csak ideiglenes állapot – az elmúlt két hétben a bizottság honlapja szerint nem is voltak hivatalos találkozói. A Reform-főigazgatóságot bizottsági forrásaink egyébként sem nevezték befolyásos testületnek: ide egyes tagállamok régiói, városai, megyéi fordulhatnak olyan kérésekkel, hogy a testület adjon tanácsot intézményi reformokra a hatékonyabb működés érdekében.
Ehhez képest Lengyelországnak három, Bulgáriának és Ciprusnak kettő, Romániának egy főigazgatója van. Az EU statisztikai hivatalát (amelyikkel már többször keveredett vitába a kormány) például a bolgár Mariana Kotzeva vezeti. Ha megnézzük a főigazgató-helyetteseket, azt látjuk, hogy ott már a balti államok meg Csehország, Horvátország és Szlovénia is előttünk állnak, legalább egy főigazgató-helyettest delegálnak; Észtország például kettőt is. Így Magyarország és Szlovákia az a két tagállam, amelyik nem képviselteti magát egyetlen teljes jogú, kinevezett főigazgatóval és főigazgató-helyettessel sem, de mint láttuk, északi szomszédunknál ezt a helyzetet ellensúlyozza a befolyásos biztos, Maroš Šefčovič.
Három a magyar
Ha eggyel lejjebb lépünk, az igazgatók szintjére, már találunk három magyart. A már említett Rózsa Juditon kívül Király Adrienn a Keleti Partnerségért felelős főigazgatóságon, míg Fésüs Gabriella az Egészségügyért és Élelmiszer-biztonságért felelős főigazgatóságon dolgozik. „Mind a hárman tisztán meritokratikus alapon, a saját szakmai felkészültségüknek köszönhetően kerültek ezekre a helyekre. Mindegyik fontos pozíció, és szép szakmai sikert jelent a betöltésük, de politikailag, főleg magyar szempontból nem jelentős. A Keleti Partnerségben példáuk Ukrajna nincs benne, ami nekünk fontos lehetne” – mondta egy bizottsági forrásunk.
Ha megnézzük a harmadik ábrát, azt látjuk, hogy lakosságarányosan egyáltalán nem dolgozik kevés magyar az Európai Unió szervezeteiben. Ez is azt mutatja, hogy a pusztán szakmai felkészültséget igénylő posztok betöltésében semmivel nem vagyunk lemaradva másokhoz képest. (A belga felülreprezentáltság pusztán abból adódik, hogy portásnak, takarítónak, biztonsági őrnek, karbantartónak nyilván nem mennek ki Brüsszelbe más országokból.) Ugyanakkor forrásaink szerint a dán, svéd, holland, osztrák, német alulreprezentáltság oka az is lehet, hogy ezekben a tagállamokban olyan magas a bérszint, hogy egy uniós fizetés (és a vele járó országváltás) nem jelent feltétlenül extra vonzerőt.
Elszigetelten
Hiába dolgozna azonban mégoly sok magyar fontos posztokon, a kormányt ez láthatóan nem foglalkoztatja. „Nem mindegy, hogy ötven középvezető dolgozik ötven helyen gyakran egymásról is keveset tudva, vagy úgy, hogy hálózatot szervezel belőlük. Más tagállamok rendszeresen rendeznek találkozókat, megbeszéléseket a saját állampolgárságú tisztviselőiknek a brüsszeli állandó képviseletükön. Mi ezzel egyáltalán nem foglalkoztunk. Szerintem azért, mert a képviselet vezetői attól félnek, hogy a meghívottak között esetleg lesznek olyanok, akik nem értenek egyet a kormánnyal valamiben, és máris megvan a baj” – ironizált egy forrásunk.
Hogy a szakmai, szakpolitikai befolyás mennyire nem számít az Orbán-kormánynak (igaz, 2010 előtt sem volt nagyon más a helyzet), arról nemrég Becsey Zsolt is beszélt lapunknak. A Fidesz egyik első EP-képviselője elmondta, hogy többekkel – mint az azóta elhunyt, szintén fideszes Barsiné Pataki Etelkával vagy az MDF-esként kijutó Olajos Péterrel – úgy tekintettek első, 2004–2009 közötti parlamenti ciklusukra, mint szakmai befektetésre, ami a második öt évben fordulhatott volna termőre, például fontos parlamenti bizottsági elnöki posztok formájában. Csakhogy amikor a 2009-es EP-választások előtt már látszott, hogy a Fidesz fölényesen megnyeri a 2010-es országgyűlési választásokat is, Orbán Viktor közölte velük, hogy „politikai kormányzás lesz”, amihez többek között egy „politikai EP-frakció” kell, így a szakpolitikusokat lecserélték azokra, akik hibátlanul fel tudták mondani a párt unióval kapcsolatos politikai szlogenjeit.
Ehhez kapcsolódóan: Élet „Brüsszel” után – volt EP-képviselőkkel beszélgettünk