Az országos tisztifőorvoshoz fordult a Társaság a Szabadságjogokért mert a szervezet úgy látja, hogy zavarosak és hiányosak a szociális otthonok lakóira vonatkozó kapcsolattartási szabályok.
„Végre 25 percet tölthettem anyukámmal, láttam őt élőben, bár egy lefertőtlenített üvegajtó mögött kiabáltam, hogy halljon, csodálatos élmény volt: azonnal megismert, és amikor meglátott (nem egy apró képernyőn, hanem teljes valómban, látva az ismerős mozdulataimat, gesztusaimat) – négy hónapja először megszólalt! Fájdalmas volt, hogy nem ölelhetem meg, nem foghatom a kezét, ugyanakkor mégis felemelő – mindketten sírtunk, és sokat nevettünk.”
Ez a személyes beszámoló olvasható a TASZ honlapján, írta le az idősek otthonában élő demens édesanyjával való első személyes találkozását, több mint három hónap teljes elszigeteltség után egy panaszos. Számos civil fordult hozzájuk, mert idős vagy fogyatékkal élő hozzátartozójuk olyan bentlakásos szociális intézményben él, ahol nem biztosított a kapcsolattartás a családdal.
Félreérthető szabályozás
A TASZ szerint egyes szociális intézmények fenntartói számára zavart okoz, hogy miközben a tisztifőorvosi iránymutatás kötelezővé teszi a kapcsolattartás különféle formáinak biztosítását, a később kiadott határozat mégis látogatási tilalomról rendelkezik fő szabály szerint.
A TASZ közérdekű bejelentése nyomán azt várja a tisztifőorvostól, hogy tegye egyértelművé a fenntartók és intézményvezetők számára az iránymutatásban foglaltakat, vagyis azt, hogy a személyes kapcsolattartás biztonságos formában biztosítaniuk kell a lakók és hozzátartozóik számára.
A jogvédő szervezet szerint fontos lenne a differenciálás is, mert a jelenlegi szabályozás szerint a koronavírus-fertőzésen átesett lakók kapcsolattartása is ugyanolyan megítélés alá esik, mint az immunitást még nem szerzett lakóké, noha előbbiek védettebbek.
Mint írják, több hozzátartozó is sérelmezte, hogy a már fertőzésen átesett idős rokonuknak minden hazalátogatást követően tíz napra karanténba kell vonulni az intézetben, ami az immunitás fényében nem csak indokolatlannak tűnik, de lelkileg nagyon igénybe veszi az idős embereket. 72 órán túli távolmaradás esetén pedig két negatív koronavírus-tesztet kell bemutatni, ami anyagilag is megterhelő. Vannak akik azért nem viszik haza a betegségen átesett idős rokonaikat, mert nem akarják kitenni őket a tíznapos karanténnak és visszatartó erő a két PCR teszt költsége is
Ehhez kapcsolódóan: Idősotthonok: hatan több mint száz gondozottra"Pofátlanul alacsony bérezés, zéró társadalmi elismertség"
Környei Kristófot, a TASZ Egyenlőségprojektjének munkatársát arról kérdeztük, szerintük hogyan lehetne változtatni a helyzeten olyan, esetleg több száz gondozottat ellátó intézményekben, amelyekben sem az anyagi sem a személyi feltételek nincsenek meg ehhez.
A szakember arról beszélt, hogy évtizedes lemaradásban lévő, több sebből vérző magyar szociális ellátórendszert kapott telibe a járvány. Az intézmények emberi jogi szempontból már a pandémia előtt is jogsértően működtek, a minimumfeltételeket sem tudták teljesíteni, nem tudtak és most sem tudnak reflektálni a személyes igényekre.
A rendszer alulfinanszírozott, pofátlanul alacsony a bérezés, a gondoskodó munka társadalmi elismertsége is alacsony. Miközben az állam általános elvárásokat, ajánlásokat fogalmaz meg, nem rendel melléjük erőforrásokat, nem biztosítja hozzá sem a személyi, sem az anyagi feltételeket.
Rendszerszinten sérülő emberi jogok
Ez nem új keletű probléma,a TASZ korábbi elemzésében is felhívta már erre a figyelmet, amikor az állami fenntartású pszichiátriai otthonokat és a fogyatékossággal élőkkel foglalkozó intézményeket vette górcső alá. Ezek némelyikében a jogvédők megállapításai szerint már a lakók ellátását és a biztonságos munkakörülményeket is veszélyezteti a szakemberhiány.
Erről szól egyébként egy 2020-as ENSZ-jelentés is, amely egyelőre csak angolul érhető el, és amely azt állapítja meg, hogy noha a magyar állam 2007-ben ratifikálta és nemzeti törvénybe iktatta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezményt, azóta is súlyosan és rendszerszinten sérülnek a fogyatékossággal élők jogai.
A vizsgálat szerint nem láthatók hosszú távon érvényesülő, rendszerszintű intézkedések, amelyek hatékonyan mozdítanák elő a fogyatékossággal élők társadalmi befogadását.
Ezt megerősítve Környei Kristóf arról is beszélt a Szabad Európának, hogy több évtizedes a magyar ellátórendszer lemaradása, a skandináv országokban már a 60-70-es években elkezdődött a tömegintézmények bezárása. Az intézetek bezárása mellett olyan közösségi alapú, személyközpontú szolgáltatások kialakítására van szükség, amelyek alkalmasak arra, hogy az egyéni igényekre reflektálva, a fogyatékossággal élő személyek preferenciái alapján működjenek.
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!