Koszovó – a többségében albánok lakta volt szerbiai tartomány – egészen eddig potenciális EU-tagjelöltnek számított, de az EU e heti csúcstalálkozója után már a tagjelöltek sorában tudhatja magát. Melyek a folyamat nehézségei, és hogyan találhat az EU kreatív megoldásokat, ha akar?
Miért most kéri Koszovó az uniós tagságot?
Koszovó függetlenségének 2008-as kikiáltása óta a nyugati szervezetekhez való csatlakozást tűzte ki célul, de Oroszország ukrajnai inváziója az elmúlt hónapokban új lendületet adott az EU bővítésének. Miután Ukrajna és Moldova nyáron megkapta az EU-tagjelölt státuszt, Bosznia-Hercegovina pedig karácsony előtt követi majd őket, Koszovó lenne az egyetlen olyan ország a Nyugat-Balkánon, amely hivatalosan még mindig nem nyújtotta be csatlakozási kérelmét.
Miért fontos ez?
Amikor Koszovó benyújtja a kérelmet, ez lesz az első alkalom, hogy egy olyan ország kéri, hogy a klub tagja lehessen, amelyet nem ismer el hivatalosan az EU összes tagállama. Más szóval ez egy jogi sui generis eset, amellyel Brüsszelnek meg kell küzdenie, és nem csak az öt el nem ismerő országnak, Ciprusnak, Görögországnak, Romániának, Szlovákiának és Spanyolországnak lehetnek problémái. Az Európai Unió, mint nemzetközi szervezet sem tekinti Koszovót szuverén államnak az ötösfogat miatt.
Az elmúlt hetekben nőtt a feszültség: Szélsőjobboldaliak tüntettek Belgrádban a koszovói szerbek mellett - az EU az enyhülést sürgeti
Az országot egyszerűen Koszovóként említi, lábjegyzetben pedig a Belgrád és Pristina között folyamatban lévő, az EU által közvetített párbeszédben elfogadott szöveget jelzi, amely így szól: „Ez a megnevezés nem érinti a státuszra vonatkozó álláspontot, és összhangban van az ENSZ BT 1244. sz. határozatával és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.” Mindez azért fontos, mert az EU alapszerződése szerint, amelyet Brüsszel szó szerint értelmez, „bármelyik európai állam” kérheti a blokkhoz való csatlakozást, nincs helye értelmezésnek.
Spanyolország részt vett a koszovói háború utáni stabilizációs misszióban, de nem ismeri el önálló államként a volt szerb tartományt. Az archív képen Carme Chacón akkori spanyol védelmi miniszter látható spanyol katonákkal az Espana bázison tett látogatása során Istokban, Pristinától nyolcvan kilométerre keletre 2009. március 19-én
Mi fog most történni?
Miután Albin Kurti koszovói miniszterelnök Prágában átadja a kérelmet, a hat hónapos soros elnökséget betöltő csehek tájékoztatják a többi 26 EU-tagállamot a lépésről. Erre valószínűleg a jövő héten kerül sor nagyköveti szinten, de valójában az elnökséget január 1-jén átvevő Svédország lesz az, amely érdemben fog foglalkozni az üggyel. Ez pedig a többi uniós fővárossal, nevezetesen a Koszovót el nem ismerőkkel való konzultációval kezdődik.
Vannak arra utaló jelek, hogy a tanács már a svéd elnökség alatt meghoz valamilyen döntést a hogyan továbbról – két okból is. Egyrészt Spanyolország, a legharciasabb függetlenségtagadó veszi át Stockholm után a stafétabotot, és Madrid szinte biztosan nem akar majd foglalkozni a kérdéssel. Másrészt 2024-ben minden esély megvan arra, hogy a téma máris feledésbe merüljön, vagy maga alá temesse az őrségváltás, amely abban az évben az európai parlamenti választásokkal és az új tanácsi és bizottsági elnökök kiválasztásával köti majd le Brüsszel figyelmét.
Hogy járhat el a tanács?
Alapvetően két lehetőség van. Az egyik, hogy az állam- és kormányfőket összefogó döntéshozó szerv egy befolyásos jogi szolgálatától kér véleményt a kérelemről, ez azonban túl sok időt vehet igénybe. Ezért a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a tanács átküldi az aktát az Európai Bizottságnak, hogy készítsen hivatalos jogi véleményt Koszovó tagsági kérelméről.
Koszovó: az EU-tól kapott teherkocsikkal blokkolnak egy utat a szerbek lakta észak-koszovói Rudarében. Hasonló módon volt elzárva eddig Koszovó számára az EU-ba vezető út – többek között azért, mert néhány uniós tagállam nem ismeri el önálló államként
Ez a bővítési folyamat első és általában nem vitatott lépése, de itt természetesen más lesz a helyzet. Ahhoz, hogy átküldhessék az Európai Bizottságnak, mind a 27 tagállam beleegyezésére szükség van – ám van rá mód, hogy megvalósuljon.
A szerb-koszovói konfliktus egyik állomása: a rendszámválság.
A mód pedig az egyhangúság és a konszenzus közötti különbség. A két dolog elsőre szinonimának tűnik, de az uniós köznyelvben nem az. Előbbi azt jelenti, hogy mindenki aktívan igent mond, szavazással vagy más módon, utóbbi pedig azt, hogy senki sem ellenkezik. Ez lehetőséget nyújt az olyan országok számára, mint Spanyolország, hogy félrenézzenek és egyetértsenek, anélkül hogy deklarálniuk kellene, hogy Koszovó szerintük is szuverén állam.
És mi történik ezután?
Ha az Európai Bizottság megbízást kap, hogy véleményt alkosson, készségesen teljesíteni fogja. Az előkészítés egyedülállóan bonyolult feladat, évekig tart. Ez megnyithatja a lehetőséget arra, hogy az európai politikai valóság megváltozzon, amikor Koszovó elismeréséről lesz szó. Mindez nagy részben összefügg az ország Szerbiával folytatott párbeszédével. A tárgyalások már egy évtizede folynak azzal a céllal, hogy Pristina és Belgrád között normalizálódjanak a kapcsolatok.
Az elmúlt években nem sok előrelépés történt ezen a téren, de most egy olyan javaslat van az asztalon, amely ugyan nem ajánlja fel Koszovó államiságának szerbiai elismerését, de legalább a nemzeti szimbólumok, például az útlevelek kétoldalú elismerését és egymás uniós pályázatainak kölcsönös támogatását szorgalmazza. Ezt a javaslatot nem tekintik végső megoldásnak, de egy építőkocka lehet, egyúttal a legjobb utat kínálja mindkettőjüknek ahhoz, hogy egy nap az EU tagjává váljanak.
Egy koszovói albán férfi frissen kiadott útlevelével 2008-ban. Egy új javaslat szerint Szerbia a koszovói államiság elismerése nélkül is elismerhetné a koszovói útlevelet, és viszont
Mi lesz a bizottság véleménye?
Ezt csak találgatni lehet, de Koszovó mellett három dolog szól:
- az EU már potenciális tagjelöltként emlegeti,
- az Európai Unió többször is megerősítette, hogy a Nyugat-Balkán jövője az EU-ban van,
- és ami a legfontosabb, Koszovó még 2015-ben stabilizációs és társulási megállapodást (SAA-t) írt alá az EU-val.
A megállapodás, amely Brüsszel és Pristina politikai kapcsolatait szabályozza, mintául szolgálhat a kettejük közötti jövőbeli megállapodásokhoz. Vannak azonban bizonyos kikötések. Összefoglalva: az eljárás (SAA) közösségi hatáskörbe tartozik, ami azt jelenti, hogy a bizottságnak nem volt szüksége a tagállamok kifejezett jóváhagyására ahhoz, hogy megállapodjon róla, és mivel kereskedelmi összetevője is van, az akkori jogi szakvélemény arra a következtetésre jutott, hogy az EU kereskedelmi megállapodásokat köthet olyan entitásokkal, mint Hongkong vagy Makaó, így Koszovóval is.
Az EU-hoz való csatlakozás és a klub törvényeinek és rendeleteinek elfogadása a különböző szakpolitikai területeken teljesen más tészta. De van rá esély, hogy Brüsszel arra a következtetésre jut – és a vonakodó tagállamok is elismerik –, hogy a Sokszínűség az elismerésben, egység a kötelezettségvállalásban szlogenű procedúra olyan utat kínál, amelyen keresztül elindítható a csatlakozási folyamat.
Olvassa el ezt is a koszovói konfliktusról: Egy szerb jobboldali szerint segíthetnek a Wagner-kapcsolatok, ha „konfliktus lesz Koszovóban”!