Az ukrán katonai hírszerzés március 24-én jelentette, hogy az országban tartózkodó orosz megszálló csapatok olyan könyveket és egyéb anyagokat koboznak el, amelyeket az orosz kormány szélsőségesnek minősít – ezek elsősorban az ukrajnai Majdan-forradalomról, az Oroszország által támogatott szeparatisták elleni háborúról, valamint a függetlenségi küzdelemről szólnak.
„A megszállóknak egy egész listájuk van olyan nevekről, amelyeket nem lehet említeni a könyvek címében” – írta a szolgálat, felsorolva olyan személyiségeket, mint Ivan Mazepa XVII. századi kozák vezér, Szimon Petljura, a két világháború közötti ukrán függetlenségi vezető, valamint az ellentmondásosan megítélt Sztepan Bandera és harcostársa, Roman Suhevics szélsőjobboldali ukrán nacionalista vezető, náci kollaboráns és mások. (Suhevics a két háború között terrortámadásokat szervezett lengyel hivatalnokok ellen, a II. világháborúban a német Schutzmannschaft 201 rendőrhadtest tisztje volt, amely több tízezer lengyelt, belaruszt és zsidót ölt meg.)
Az ukrajnai orosz invázió talán minden eddigi háborúval szemben a történelmet állította a frontvonalba – Vlagyimir Putyin orosz elnök személyesen tartott előadást a nemzetnek arról, hogy Ukrajna állítólag hogyan jött létre, és szerinte miért nincs joga a létezéshez. Az elmúlt években Oroszország hevesen ellenállt azoknak a törekvéseknek, amelyek a szovjet korszak elnyomó lépéseire igyekeztek fényt deríteni, és megnevezni azokat a biztonsági ügynököket, akik több millió szovjet állampolgárt öltek meg Joszif Sztálin diktátor és más vezetők idején.
Ugyanakkor Ukrajna – amióta a 2013–14-es Majdan-tüntetések elűzték az Oroszország által támogatott Viktor Janukovics elnököt az országból – felnyitotta a szovjet archívumokat, és részletes információk sokaságát hozta nyilvánosságra a múltról.
„Az a tény, hogy Putyin az invázió előtti beszédében dekommunizációt emlegetett, megerősíti, hogy Oroszország nagyon fél, és igyekszik elkerülni, hogy Ukrajnához hasonlóan átértékelje a szovjet múltat – mondta Andrij Kohut, az ukrán SZBU biztonsági ügynökség történelmi archívumának igazgatója. – Amíg az emberek nem értik meg, hogy mi volt a szovjethatalom az egész volt Szovjetunióban, addig folyamatosan támadással fenyegetnek minket azok, akik a történelmi mítoszokat akarják felhasználni a birodalom felélesztésére.”
Andrij Kohut, az ukrán SZBU nemzetbiztonsági ügynökség történelmi archívumának igazgatója: „Folyamatosan támadások fenyegetnek bennünket azok részéről, akik a történelmi mítoszokat akarják felhasználni a birodalom felélesztésére”
A könyvek elkobzásáról szóló katonai-hírszerzési jelentésben konkrétan említett egyik kötet a 2019-ben kiadott Vaszil Sztusz esete. Ez egy másként gondolkodó ukrán költőről szól, akit a szovjet kormányzat alatt üldöztek. Az ügyével kapcsolatos akták titkosítását nemrég oldották fel. Sztusz 1985-ben halt meg egy szovjet fogolytáborban.
Történelem, politika, bírósági per
A könyv azért került a címlapokra Ukrajnában, mert Viktor Medvedcsuk Kreml-barát politikus beperelte a szerzőt, Vakhtang Kipian történészt. (Medvedcsuk Pártja, az Ellenzéki Platform az Életért 44 képviselővel rendelkezett az ukrán parlamentben. Míg az oligarcha-pártvezért hazaárulással vádolták meg a hatóságok, Zelenszkij elnök tíz másik ellenzéki csoportosulással együtt törvényen kívül helyezte a formációt. Medvedcsuk lányának Putyin orosz elnök a keresztapja, és korábban a tervezett orosz bábkormány potenciális vezetőjeként emlegették.)
A Vaszil Sztusz esete című könyv szerint Medvedcsuk Sztusz ügyvédje volt, de valójában aláásta a költő védelmét és elősegítette az elítélését. Medvedcsuk kezdetben nyerésre állt a perben, de az ítéletet egy fellebbezés nyomán hatályon kívül helyezték.
Az orosz inváziót követően az ukrán hatóságok szerint Medvedcsuk elmenekült az országból.
Vakhtang Kipian ukrán újságíró, publicista és történész az ukrán fegyveres erők egyenruhájában Vaszil Sztusz ügye című könyvével
Történészek mundérban
Míg a Kreml-barátnak tartott politikus elmenekült a házi őrizet elől, Kipian február 24-én jelentkezett a 112. területvédelmi dandárba, és segített Kijev védelmében. A háború első napjaiban szabadidejének nagy részét azzal töltötte, hogy az ukrán diaszpóra és a szamizdatkiadványok személyes archívumát – gyűjteménye nagyobb volt, mint az ukrán állami könyvtáraké – biztonságba helyezte.
Kipian messze nem az egyetlen ukrán történész, aki félretette kutatásait, hogy fegyvert fogjon. Ivan Patriliak, a Kijevi Nemzeti Egyetem történész dékánja, Makszim Osztapenko, a horticjai nemzeti történelmi emlékmű főigazgatója, Vjacseszlav Zajcev, a horticjai természetvédelmi terület régésze és Volodimir Bircsak, az SZBU archívumának korábbi igazgatóhelyettese, a szovjet titkosszolgálatok történetének szakértője mind csatlakozott az ország védelmi erőihez.
Volodimir Vjatrovics parlamenti képviselő, az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének volt igazgatója, aki az ország dekommunizációról és a szovjet levéltárak megnyitásáról szóló törvények egyik fő szerzője volt, a törvényhozás és a területvédelmi egység között osztja meg idejét.
Bircsak, aki a 105. területvédelmi dandárban szolgál szülőhelyén, Ternopilban, egy Telegram-csatornát működtet, amelyen a feloldott levéltárak érdekes leleteit szokták bemutatni. Jelenleg a frontról érkező híreket és a háborúban elszenvedett orosz katonai veszteségekről szóló adatokat közöl.
„Olyan dolgokért harcolunk, amelyek nagyon feldühítik Putyint – mondta Bircsak a Szabad Európa ukrán szolgálatának. – Amiben részt vettem, azok reformok voltak, beleértve a dekommunizációt, a nyílt levéltárak, a vérszomjas kommunista vezetők neveit elvető helynevek (…) a második világháború igaz története.”
Oroszországnak az ukrán történelem elleni támadása többről szól, mint Putyin cikkei és beszédei. Miközben a kormány narratívája tele van olyan utalásokkal, hogy Ukrajna „dicsőíti a náci kollaboránsokat és szimpatizánsokat”, Moszkva olyan személyek ellen lépett fel, akiknek semmi közük a szélsőjobboldalhoz vagy a második világháború időszakához.
Volodimir Bircsak, az SZBU archívumának korábbi igazgatóhelyettese az ikonikussá vált „Orosz hadihajó, húzzál el a…” szlogennel: „Olyan dolgokért harcolunk, amelyek nagyon feldühítik Putyint”
Március 30-án az orosz Nyomozó Bizottság vezetője, Alekszandr Basztrkin vizsgálatot indított az ukrán iskolai tankönyvek ügyében, hogy kiderítsék, hogy „Oroszország és az orosz nyelv iránti gyűlöletre nevelik-e a gyerekeket” vagy „elferdítik-e a történelmet”. Sürgette a nyomozókat, hogy indítsanak büntetőeljárást.
A dél-ukrajnai Antonovka városában, Herszon régióban az orosz megszálló erők lerombolták Vjacseszlav Csornovil emlékművét. Ő a szovjet időkből ismert másként gondolkodó volt, aki kiemelkedő szerepet játszott Ukrajnának a Szovjetuniótól való függetlenedésében.
Az oroszországi Kazanyban – ahová az első világháború idején a cári kormány száműzte – nemrégiben lebontották Mihajlo Hrusevszkij ukrán történész és törvényhozó emlékművét.
Az orosz médiafigyelő ügynökség, a Roszkomnadzor szélsőségesnek minősítve betiltotta a szovjetellenes ukrán Rih mozgalom történetét, és azzal fenyegetőzött, hogy blokkolja az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia honlapját, mert nem volt hajlandó eltávolítani az elektronikus változatát.
Ukrán tisztviselők szerint a háború kezdete óta orosz támadások érték az állami levéltár épületeit Harkivban, Mikolaivban és Liszicsanszkban.
Az SZBU csernyihivi archívuma leégett, miután támadás érte, és az ukrajnai elnyomásokról szóló KGB-dokumentumok mintegy tizenkétezer mappája veszett oda – mondta a múlt hónapban Anatolij Hromov, Ukrajna főlevéltárosa a Time magazinnak.
„Ennek a háborúnak a célja az ukránok és az ukrán identitás elpusztítása” – írta Hromov Facebookon március 3-án.
„Tagadhatatlan, hogy Oroszország nemcsak az életünket, hanem a történelmi emlékezetünket is megpróbálja elvenni.”
A háború előtt Vladlen Marajev történész egy népszerű ukrán YouTube-csatornát vezetett Történelem mítoszok nélkül néven több mint háromszázezer feliratkozóval. A csatorna a háború kitörése után több hétre elsötétült, mert szinte a teljes stáb elment harcolni.
Március vége óta azonban Marajev egyszemélyes videókat készít, amelyek célja a háborúval és az ukrán történelemmel kapcsolatos orosz állítások cáfolása.
Hozzá hasonlóan Vlagyiszlav Jacsenko harkivi történész egy Történelmi webinárium nevű YouTube-csatornát üzemeltet, amelyen ukrán, lengyel, fehérorosz és litván történészek beszámolóit teszik közzé.
Arra a kérdésre, hogy a háború ellenére miért dolgozik tovább a csatornán, Jacsenko azt mondta: „Az élet megy tovább, és az identitást, beleértve a történelmet is meg kell őrizni.”
A csernyihivi csatában leégett az SZBU épülete és helyi archívuma
Március 7-én Jevhen Sztaszinevics kijevi irodalomkritikus Facebook-bejegyzésben írt a 79 éves Natalja Jakovenkóról, a Kijev-Mohila Akadémia történelem tanszékének vezetőjéről, az Ukrajna története című korszakalkotó, vázlatos könyv szerzőjéről. Jakovenko a háború kezdete óta lázasan fordítja Livius Róma története című művét.
„Más projektek miatt a levéltában kell dolgozni – idézte őt Sztaszinevics. – De az egészségem nem bírja.”
„Ilyenkor – jegyezte meg Sztaszinevics – ez a fenomenális történész aprólékosan fordítja Liviust. És ez így van rendjén.”
„Pontosan ezért küzdünk” – írta.