Pénzt kaphatnak a tiltakozó tanárok, de autonómiát nem – vélik oktatáskutatók

Saját természetén, filozófiáján kellene változtatnia a kormánynak, ha engedne a tanárok tartalmi követeléseinek – mondták a Szabad Európának nyilatkozó oktatáskutatók, akik szerint a centralizációval egy sikertelen, negatív reform zajlott le az elmúlt évtizedben a magyar közoktatásban. Abban eltérő a véleményük, hogy pénzzel kihúzható-e a tiltakozások méregfoga.

A Kölcsey gimnázium öt pedagógusának elbocsátása és a figyelmeztető levelek kiküldése politikailag annyira érzékeny kérdések voltak, hogy ebben nem a tankerületi központok döntöttek. Ez abból is látszik, hogy országszerte ugyanolyan szövegű figyelmeztetőleveleket kaptak a polgári engedetlenségben részt vevő pedagógusok – mondta Nahalka István oktatáskutató.

„Szerintem itt miniszteri szintű döntés született, amit a tankerületi központok végrehajtottak, hiszen azok egyszerű kormányhivatalok, amelyek abszolút függő helyzetben vannak a központtól, nyilván nincs semmilyen autonómiájuk” – fogalmazott.

Mint mondta, egyes számítások szerint jelenleg 12 ezer pedagógus hiányzik a közoktatási rendszerből, ez lehet, hogy már van 15 ezer is, ehhez képest ha kirúgnak százat, százötvenet, az nem olyan sok egy hivatalnoki szemlélet szerint.

Ehhez kapcsolódóan: A Madách gimnázium igazgatója: Az életben maradásért kérjük a havi nyolcezer forintot

Rettenetesen sok azonban, ha arra gondolunk, hogy milyen helyzetbe kerülnek azok az iskolák és gyerekek; ahol ez történik, ott egy is sok, de a hivatalnoki szemlélet szerint a hiány ezzel százalékosan nem nő jelentősen – tette hozzá a szakember.

„​Majd megoldják az iskolák. A példastatuálás fontosabb volt. Előre lehetett látni, hogy az érintett gimnáziumban gyakorlati problémákat okoz az öt tanár elküldése, ezt ki lehetett számolni. Ezt vállalta a politika, hogy meglépi. Fontos a következetesség is. Azt gondolom, hogy sajnos következetesek lesznek, és elküldik a figyelmeztetés ellenére továbbra is polgári engedetlenséggel tiltakozó tanárokat, mert különben az ország fele rajtuk fog röhögni. Nem tehetik meg, hogy ne legyenek következetesek, ez alól nem tudnak kibújni” – véli az oktatáskutató.

Egy esetben tudnának mégis szerinte, ha egy huszárvágással megszüntetnék a döntést a felmondásokról, és visszaengednék az elbocsátott öt pedagógust az iskolájukba. Akkor kevesebbet veszítenének, mintha mindenkit elzavarnak, aki részt vesz a további tiltakozásokban, bár erre a lépésre reálisan nem sok esély van.

Ehhez kapcsolódóan: Újabb tanárok kockáztatják az állásukat a szerdai tiltakozással

A mostani tiltakozások méregfogát viszont ki tudják húzni a béremeléssel, bár a követelések között vannak tartalmi kérdések is, például a sztrájkjog, a túlterhelés, vannak néhányan, akik kritizálják a NAT-ot, a központosítást, de valójában a bérek emelése a döntő, és ez érthető is – mondta Nahalka István.

Szerinte a tartalmi kérdések még nem kerülnek elő tömegesen, akik ma sztrájkolnak és részt vesznek a polgári engedetlenségben, azok szerinte főleg a béremelést és a terhek enyhítését követelik, a pedagógustársdalom még nem vette a vállára az egész oktatási rendszer modernizációjának kérdését.

Amennyiben igaz, hogy a kormány 2026-ra a diplomásátlagbér nyolcvan százalékára emeli a tanárok fizetését, vagyis lépcsőzetesen, négy év alatt lényegében megduplázza a keresetüket, azon már a pedagógusok is elgondolkozhatnak – mondta a szakember.

Szerinte ennél jelentősebb változásokhoz, egy modernizációs folyamathoz a kormánynak gyökeresen át kellene alakítania az oktatáspolitikáját, ez a kormány viszont ezt nem fogja megtenni, ahhoz az általános politikai filozófiájukon kéne változtatni, ez pedig nem várható. Mindenhol centralizáció van, a közoktatással sem tesznek kivételt – mondta Nahalka István.

Ehhez kapcsolódóan: Már 2026-ig jelentősen nőhet a pedagógusok bére, vállalta a kormány Brüsszelben

A szülők ugrani fognak

A szülők szempontjából a kölcseys kirúgások úgy néznek ki, hogy a hatalom durván megsérti gyermekük biztonságos közegét azzal, hogy elveszi a tanáraikat, ezt nem lehet retorikával elfedni – erről már Ercse Kriszta oktatáskutató, a Civil Közoktatási Platform szóvivője beszélt a Szabad Európának. Úgy véli, azok a szülők, akik képesek rá, ugrani fognak, ha a gyereküket bántják, márpedig ez szerinte egyértelmű rendszerabúzus a kormány részéről.

Nahalka Istvánnal ellentétben Ercse Kriszta álláspontja az, hogy a tiltakozás nem állítható meg önmagában egy béremeléssel, ugyanakkor azt ő is hasonlóan gondolja, hogy a követelésekben olyan tartalmi kérdésekről van szó, amelyeket a kormány a saját természetéből adódóan nem akarhat teljesíteni.

Azt nonszensznek tartja, hogy a kormány az uniós pénzekhez köti a tanárok béremelését. Szerinte nem lehet komolyan gondolni, hogy egy kormánynak egy közszolgáltatás finanszírozását, a saját feladatát uniós pénzből kellene megoldania, mert saját költségvetéséből nem áldoz eleget rá. Az uniós pénzekből szerinte nem fenntartható a béremelés, a fő gond pedig az, hogy a 2014-es minimálbérhez van kötve a vetítési alap, ami havonta száz-kétszázezer forintot vesz ki a pedagógusok zsebéből – mondta Ercse Kriszta.

Ehhez kapcsolódóan: Az államtitkár úgy érvelt, hogy a romló gazdaságban majd kevesebb tanár akar felmondani

Az oktatáskutató szerint a tankerületi központok élére is olyan szereplők kerültek, akik pontosan tudják, hogy politikai akaratot kell végrehajtaniuk. Nahalka Istvánhoz hasonlóan ő is úgy gondolja, hogy nem a Belső-Pesti Tankerületi Központ vezetője döntötte el, hogy a sok tanár közül, aki részt vett a polgári engedetlenségben, véletlenül pont a tiltakozások egyik ismert szereplője, Törley Katalin környezetében kezdik a tisztogatást. Az sem tankerületi szinten dől el szerinte, hogy ki lehet-e még rúgni tanárokat, akik a figyelmeztetés ellenére tovább tiltakoznak polgári engedetlenséggel. Ez kormányzati mérlegelés eredménye lesz, de vékony a palló, az indulatok fel vannak korbácsolva – fogalmazott az oktatáskutató.

Ercse Kriszta szerint szakmaiatlan döntések sorozata vezetett el addig, hogy az oktatási rendszer helyzete idáig fajult. Pontosan ki lehet mutatni, hogy azok a tünetek, amelyek most fájnak a tanároknak és a diákoknak, az Orbán-kormány mely, 2010-es években hozott intézkedései következtében alakultak ki. Ezt a helyzetet a szó legszorosabb értelmében a kormányzó politikai erő alakította ki – mondta a szakember.

Végig a teljes centralizáció volt a cél

Nahalka István szerint a 2010-es kormányváltás előtt uniós támogatásokból elindult egy modernizáció a magyar közoktatásban 2005 és 2010 között. Ez nem volt túl gyors és nem volt következetes, és a pénzek egy része akkor is eltűnt, de az irány az oktatáskutató szerint jó volt: horizontális struktúrák alakultak ki, színvonalas dolgok születtek, például oktatási programcsomagok, integrációs hálózat, vagyis volt fellendülés. A kormányváltással sok szempontból törés következett, megváltozott az alapvető trend: nagyon erős koncentráció jött létre az irányítás, a fenntartás, a tankönyvek, a szabályozás és minden más területén.

„​Ez a legfőbb jellemzője az azóta is zajló folyamatoknak. Ez nem változott meg, csak erősödött, kimutatható a különböző lépésekben. Például a 2012-es Nemzeti Alaptanterv (NAT) nagyon erőset lépett a tartalmi szabályozás centralizálása felé. Azt hittük, hogy ennél jobban már nem lehet centralizálni, és 2020-ra kiderült, hogy lehet; ekkor jelent meg az új NAT, ami már a tantárgyakat és az óraszámokat is tartalmazta, nem csak a műveltségi területeket” – fogalmazott, hozzátéve, hogy egy csomó példa azt támasztja alá, hogy a tartalmi szabályozásban tovább fokozódott a központosítás.

„​A tanárság visszatérhet ahhoz a pedagógiai kultúrához, amelyen nevelkedett, amiben a magyarországi pedagógiai kar túlnyomó többsége hisz, amely a tanárokat szakmailag szuverén embernek tekinti" – ígérte 2011-ben Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár az eduline.hu cikke szerint.

„Az állam korábban lemondott arról, hogy a legfontosabb vezetési-irányítási funkciót, vagyis az ellenőrzést gyakorolja. (…) Az állam szerepét növelni kell, mert az állam akkor tudja garantálni az oktatás színvonalának növelését, ha eszközök vannak a kezében” – jelentette ki Hoffmann Rózsa, aki szerint ilyen eszköz például a tanterv, a kerettanterv és a tankönyv.

Ehhez kapcsolódóan: „Ne akadályozzák a sztrájkjogukkal élni kívánó kollégákat” – Egyházak és pedagógusok a tiltakozásokról

Ercse Kriszta szerint ez borzasztó nagy szakmai tévedés volt, egy elavult paradigma, amely valamikor igaz lehetett. Az oktatásnak vannak funkciói, például kulturális misszió, az egyéni sikeresség szolgálata, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, és ilyen lehet az aktuális politikai erő legitimációja – magyarázta. Úgy tűnik, hogy a kormány szerint ez utóbbi a közoktatás legfőbb funkciója, és ennek alárendeltek mindent – tette hozzá. Ebből a perspektívából szerinte tökéletesen érthető az a törekvés, hogy az államnak legyen irányítói szerepe.

„A legkorszerűbb tudásunk szerint a minőségi oktatást akkor tudja egy rendszer biztosítani, ha alkalmazkodóképes, mert ezerféle tanuló van, ezerféle tanulási igény van. Ennek a feltételrendszerét kell kialakítani, mikro-, közép- és makroszinten. Az intézményrendszernek is alkalmazkodókésznek és alkalmazkodóképesnek kell lennie. Ez teljesen más megközelítés, mint amit Hoffman Rózsa vezetésével meghatároztak” – fogalmazott.

A forráshiányos állapotból sok konfliktus keletkezett, emlékezetes, hogy a 2013-as központosítás után nem volt kréta vagy vécépapír az iskolákban, Később, 2015 körül pedig előfordult, hogy késve fizették ki a tanárok bérét, vagy közüzemi tartozások miatt iskolákat kellett bezárni – emlékeztetett Ercse Kriszta.

Mint mondta, 2016-ra nagyjából 17 milliárdos tartozást halmozott fel a Klik, ekkor vált világossá a kormány számára is, hogy változtatásra van szükség. A 2012-es NAT, a megnövelt óraszámok elképesztő terhelést jelentettek a tanároknak és diákoknak. Ekkor voltak jelentősebb tiltakozó akciók a tanárok és a diákok részéről a leterheltség és az egyentankönyvek miatt.

A kormány rákényszerült, hogy lépjen valamit, ezért a NAT átdolgozását és a teljes központosítás átalakítását ígérték – mondta az oktatáskutató. 2017-re a Klikből Klebelsberg Központ lett, a kétszáz járási és megyei tankerületből pedig hatvan körüli tankerületi központ, amelyek fenntartói és üzemeltetői jogokat kaptak. Ettől azt várták, hogy hatékonyabb és működőképesebb lesz a rendszer, de ez nem igazán következett be – tette hozzá Ercse Kriszta.

Nahalka István szerint az irányítást nézve csak látszólagos decentralizáció történt, mert az oktatáspolitika meghatározása és lényegi kérdések továbbra is egy központon múlnak, a tankerületi központok végrehajtói szerepet játszanak.

Végig a centralizáció volt a középpontban, és közben sok területen nagyon súlyos tartalmi problémák merültek fel a magyar oktatással kapcsolatban – mondta az oktatáskutató. 2009-ben viszonylag jó eredmények születtek a Pisa-felmérésen, főleg szövegértésből, majd ezek az eredmények jelentősen romlottak a következő években, visszacsúsztunk az OECD-országok átlaga alá – tette hozzá.

„​Ez a fajta centralizáció, tantervi szisztéma, irányítás és fenntartás, ami most van, ezt ismerjük: ez a szocializmus idejében volt nagyon hasonló. Közben növekedett az esélyegyenlőtlenség a magyar oktatási rendszerben 2010 óta, növekedett a szelekció és a cigány gyerekek szegregációja” – fogalmazott.

Ahol az általános iskolában a tanulók legalább fele roma, azokat gettóiskoláknak hívják. Ezek aránya a 2008-as tíz százalékról mára 14-15 százalékra növekedett. 2008-ban a 16 éves fiatalok gyakorlatilag száz százaléka iskolába járt, ma kilencven százalékuk, közben Európában jelentősen csökkent a korai iskolaelhagyók aránya – ismertette.

Ehhez kapcsolódóan: A Karinthy gimnázium tanára: Megdöbbentő volt, mekkora tömeg gyűlt össze 

Szerinte számokkal lehet alátámasztani, hogy sikertelen, negatív reform zajlott le a közoktatásban, mert sok tekintetben visszafordulás történt a korábbi eredményekhez képest. Eltűntek a rendszerből a kompetenciafejlesztő programcsomagok, újból kötelezők lettek a kerettantervek, eltűnt az oktatási integrációs hálózat, és még számos példát lehetne mondani – mondta.

Jöttek helyettük olyanok, amelyekről nem lehet elmondani, hogy bármire is jók lennének – mondta Nahalka István, aki szerint az uniós támogatások felhasználása is érdekes kérdés.

„​Központi programokra lett elköltve, semmi alulról jövő kezdeményezés, ami helyileg megújította volna az oktatást, nem érvényesülhetett. Csak a minisztériumból és az irányító szerveknél kitalált folyamatokra fordítottak nagyon sok pénzt. Mindent összevetve százmilliárdokról van szó, soha nem látott a magyar oktatás ennyi pénzt, és azt lehet mondani, hogy szinte kidobták az ablakon” – fogalmazott.

Ehhez kapcsolódóan: Könnyes búcsú után csütörtökön már új munkahelyén kezd Palya Tamás, a Kölcsey kirúgott tanára