RMDSZ-frakcióvezető: Nem kérte tőlünk a Fidesz, hogy lépjünk ki az Európai Néppártból, és üljünk át a patriótákhoz

Csoma Botond Tusnádfürdőn

Románia kivételes szerepet szán magának a NATO keleti szárnyának megerősítésében. A román politikát nem zavarja, ha Orbán Viktor a háborúpártiakhoz sorolja az országot. Csoma Botonddal, az RMDSZ frakcióvezetőjével, a román parlament képviselőháza belföldi hírszerzést felügyelő bizottságának tagjával beszélgettünk Tusnádfürdőn.

A magyar közbeszédben rengeteg szó esik az orosz–ukrán háború esetleges eszkalációjának veszélyéről. Hogy látja ezt a román politika?

Románia más álláspontot képvisel ebben a kérdésben, mint Magyarország. Azt nem mondom, hogy a román közvéleményt egyáltalán nem foglalkoztatja az eszkaláció lehetősége, mert ez nem lenne igaz, bár nem feltétlenül a politikusokra gondolok, hanem a választópolgárokra. Őket biztosan foglalkoztatja, a politikai kommunikációban azonban nincs annyira jelen ez a téma. Romániában van egy történelmi félelem Oroszországgal kapcsolatban, ezért volt nagyon fontos az ország NATO-csatlakozása. Az is fontos volt, hogy ne csak egyszerű tag legyen az ország, hanem egy értékes NATO-tagállam.

Ezt hogy érti?

Úgy, hogy geostratégiai szempontból Románia kulcspozícióban van. A geostratégiai adottságok kihasználásán túl azonban az ország más elemeket is be akart hozni ebbe a történetbe. Ebben számunkra szerencsés körülmény volt, hogy Törökország reiszlamizációja miatt a török–amerikai kapcsolatok megromlottak, ezért az amerikaiak bizonyos fegyverrendszereket áthoztak Romániába, és újabb NATO-csapatok is érkeztek.

Ehhez kapcsolódóan: Orbán Viktor Tusnádon: Magyar szakemberek vesznek részt Trump programalkotásában

Ez növelte az ország biztonságérzetét, és sikerült ezt a történelmi félelmet valamennyire racionalizálni. Kijelenthetjük, hogy mára Románia egy nagyon komoly NATO-tagállammá vált, sőt kijelenthetjük, hogy versenyben van Lengyelországgal a szövetség keleti szárnyának vezetéséért.

A történelmi félelem ott is megvan Oroszországgal szemben.

Pontosan. Mindenki ismerheti a lengyel történelem idevonatkozó fejezeteit Oroszországgal kapcsolatban. Romániának az a célja, hogy legalább olyan pozíciót érjen el a NATO keleti szárnyában, mint Lengyelország. Ebben pedig konszenzus van a román politikában, függetlenül attól, ki van kormányon.

A versengés mellett kooperáció is van a két ország között, már Varsó–Bukarest tengelyről is olvasni.

Tengelyről még nem beszélnék, de a kooperáció elindult. A román–lengyel közeledés ráadásul amerikai közvetítéssel-támogatással zajlik.

Ebből a szempontból hogy látja a magyar különutasságot a NATO-ban?

A legfontosabbat, a magyar–román kapcsolatokat nem befolyásolja. Hogy a politikai kommunikációban mi jelenik meg, az más kérdés, de hogy ebből a román belpolitikában mi csapódik le… Szerencsére semmi, ami nehéz helyzetbe hozná az erdélyi magyarokat. Ennek semmi jele a bukaresti politikában. Ma reggel (a beszélgetést július 26-án, pénteken rögzítettük – a szerk.) találkozott Orbán Viktor és Marcel Ciolacu román miniszterelnök. Ez nagyon fontos volt. Fontos, hogy a magyar és a román politika vezetői rendszeresen találkozzanak.

Ehhez kapcsolódóan: RMDSZ-szenátor a Szabad Európának: Visszautasítom, hogy hűséget fogadtunk volna a Fidesznek

Az RMDSZ ebben a híd szerepét töltheti be: Kelemen Hunor pártelnök a tavalyi és az idei találkozón is részt vett. Nekünk, erdélyi magyaroknak is ez az érdekünk, hogy a román és magyar vezetők minél többet találkozzanak, egyeztessenek. Egyébként a román politikai elit nagyon értékelte Magyarország hozzáállását a román schengeni csatlakozáshoz. Magyarország mindig elmondta, hogy támogatja, és ez nagyon pozitív a két ország kapcsolatában. Ezt a kormányoldalon, az ellenzék részéről és a román társadalomban is nagyon jól fogadták.

Tavaly volt azért egy kis közjáték itt, Tusnádon, amikor a román külügyminisztérium diplomáciai jegyzéket, úgynevezett demarsot adott ki Orbán Viktor beszéde előtt, amelyben leírták, milyen témákat nem kellene szóba hoznia a magyar kormányfőnek. Orbán Viktor meg is említette ezt a beszédben, és azt mondta: a magyar kormány sosem mondaná meg egy külföldi vendégnek, hogy miről beszéljen, vagy miről ne. Ennek volt bármi utóhatása?

Semmi. A román külügyminisztériumnak hagyományosan van egyfajta különállása a kormányon belül; amit mond, az gyakran elüt egy kicsit attól, amit a kormányfő kommunikál. Ez nem először történik meg, azt is mondhatnám, Romániában ennek hagyománya van. A külügyminisztérium különutas a kormányon belül is egy kicsit. Ebben a kontextusban kell értelmezni, ami tavaly történt.

Amikor a magyar kormány a háborúpártiak közé sorolja a román kormányt is, annak van visszhangja?

Nem tudok róla, hogy Orbán Viktor valaha is azt mondta volna, hogy a román kormány háborúpárti.

Így konkrétan nem, de ha azt mondja, hogy a magyar és a szlovák kormányon kívül minden európai kormány háborúpárti, abban benne van a román is.

Ez a kérdés sosem merült fel a román politikában, és soha nem érte emiatt kritika Orbán Viktort.

Szuper választási év van Romániában: már lezajlott az RMDSZ számára egyébként nagyon sikeres EP- és helyhatósági választás, jön a parlamenti és az elnökválasztás. Az így kialakuló új román politikai konstelláció lehet hatással a magyar–román kapcsolatokra?

Az államközi kapcsolatokra nem hiszem. Hogy a kampányban fellángolhat a nacionalizmus? Ez sajnos időnként megtörténik a román politikában, nem csak választási évben. Elég csak az AUR (egy szélsőjobboldali, nyíltan magyargyűlölő román párt – a szerk.) akcióira gondolni korábban az Uz-völgyi katonasírok kapcsán. Persze választási kampányban ez hatványozottabban jelentkezhet. Néha még a fősodratú román pártok részéről is elhangzik egy bennünket sértő kijelentés. Sajnos ez még a politikai valóság Romániában: a magyar nemzeti kisebbség ügyét instrumentalizálja a politika, ha úgy tartja érdeke; ennek már hagyománya van.

Ehhez kapcsolódóan: Elemző Tusványosról: Lendületes Orbán-beszéd a jelen gondjai helyett történelmi távlatokkal

De még egyszer: nem hiszem, hogy érdemben ez módosítja a magyar–román államközi viszonyt, miközben azért a magyar–román nemzetiségi kapcsolatokra itt hatással lehet. Nekünk az a feladatunk, hogy a történelmi sikert (580 ezer szavazatot kaptunk, húsz éve nem fordult elő ilyen) kamatoztassuk a parlamenti választásokon is. Az elnökválasztásnak inkább szimbolikus jelentősége van az erdélyi magyarság számára. De a parlamenti választás eredménye meghatározó lesz, a cél pedig egyértelműen az, hogy visszamenjünk a kormányba, mert ebből a helyzetből tudjuk segíteni az erdélyi magyarságot.

Az RMDSZ nagyon sokáig volt minden oldal felé kormánykompatibilis.

Igen, mert nem ideológiák mentén közelítettük meg a politikát, hanem pragmatikusan kezeltük.

Lehet ilyen helyzetben ismét a párt a választások után?

Hogy bármely oldal számára potenciális koalíciós partner legyünk? Szerintem igen.

Van preferenciája az RMDSZ-nek a lehetséges koalíciós partnereket illetően?

Egy alapvetés van: sovénekkel nem szövetkezünk. Olyan kormánynak nem leszünk a tagjai, amiben például az AUR benne van. Korábban a Nagy-Románia Párttal sem közösködtünk semmiben. Sovénekkel nem. De nem hiszem, hogy az AUR bármely politikai konstellációban kormányra fog kerülni.

Az RMDSZ két képviselővel továbbra is az Európai Néppárt tagja. Fel sem merült a távozás?

Nem. Az erdélyi magyar vagy az összmagyar érdeket úgy is lehet érvényesíteni, hogy külön frakciókban ülünk.

De a Fidesz ma már az európai baloldalhoz sorolja az EPP-t is. Ez nem zavarja önöket?

Hogy az EPP-t hova sorolják, azon lehet vitatkozni, nem szeretnék most ideológiai elemzésekbe bocsátkozni. Az Európai Néppárt saját magát jobbközép néppártként határozza meg, és annak idején az RMDSZ is ezért csatlakozott ide. Bár nem ideológiai alapon politizálunk, de ezt éreztük a legközelebb magunkhoz és az erdélyi magyarokhoz is.

Volt kérés a Fidesz részéről, hogy kövessék önök is a pártot a Patrióták Európáért frakcióba?

Nem.

Az elnökválasztás indulóiról még keveset tudni, így nehéz jósolni, de ön hogy látja, ki lehet esetleg a befutó?

Valóban, a román politikában hagyományosan az utolsó pillanatig képlékeny, végül kik indulnak el. A nagy kérdés, Mircea Geoană elindul-e. (Korábban külügyminiszter, washingtoni nagykövet és a Román Szociáldemokrata Párt elnöke volt, jelenleg a NATO főtitkárhelyettese – a szerk.) Az ő indulása komolyan felkavarhatja az állóvizet, de mondom, még minden nyitott, ráadásul azt végképp nem tudni, ki jut majd a második fordulóba.

A Fekete-tengeren feltárt földgázmezők kitermelésével kapcsolatban korábban élénk tárgyalások folytak a két ország között, aztán pár éve elhaltak. Lát esélyt arra, hogy Magyarország komoly vásárlója legyen a román gáznak?

Ez egy olyan szakpolitikai kérdés, aminek a részleteit nem ismerem, de azt tudom, hogy az energetikai együttműködés is hangsúlyos részét képezte Orbán Viktor és Marcel Ciolacu találkozójának.

Ehhez kapcsolódóan: Határon túl is a veszéllyel kampányoltak: az RMDSZ rekordot döntött, a szlovákiai Magyar Szövetség nem szerzett EP-mandátumot