Az EU-ba igyekvő országok közül többen is komoly bátorítást kaptak a jelenlegi tagállamoktól. Ugyan még így is sok az elégedetlen hang, de a háború kétségkívül meghozta az uniós vezetők bátorságát a közösség bővítésének előmozdításához. A jelölt és a jelöltjelölt országok pedig bizakodnak és ígéreteket fogalmaznak meg.
Az uniós állam- és kormányfők múlt heti csúcstalálkozójukon fontos döntéseket hoztak az EU bővítésével, de legalábbis annak irányvonalával kapcsolatban. Az az érdekes helyzet állt elő, hogy tulajdonképpen úgy sikerült a csatlakozásra váró vagy arra jelentkező tagállamok igényei között navigálni, hogy a legtöbb országnak jutott valamiféle perspektíva, még ha nem is kötelezte el magát túlságosan az EU. Ha mindent összevetünk, akkor azt mondhatjuk, hogy tíz tagállamnak van valamiféle tagjelölti vagy jelöltjelölti kapcsolata az EU-val. Az egyik csoport egytagú, a leghosszabb közös múlttal az európai közösséggel és a legtávolabb a tagságtól: ez Törökország. Évtizedek óta tagjelöltnek számít, de az elmúlt négy évben egyetlen tollvonás sem történt velük kapcsolatban, és úgy tűnik, ez mindkét félnek jó. A másik a hatfős nyugat-balkáni társaság, akik a legkülönbözőbb stádiumban vannak, ami a tagságot illeti, az uniós bővítési fáradtság a balkáni országokkal kapcsolatban érhető tetten leginkább, Nyugat-Európát főként az motiválja, nehogy az oroszok vagy a kínaiak vessék meg a lábukat a tőszomszédságban. És legfrissebben ott van az ukrán–moldáv–grúz hármas, akiket az orosz agresszió taszított karnyújtásnyira az EU-tól.
Apróbb-nagyobb lépések
Az EU-csúcs több ország számára is fontos döntést hozott. Ukrajna és Moldova tagjelöltté vált, ami rekordgyorsaságú volt, nem is tagadták az uniós vezetők, hogy ez politikai elhatározás, a háború katalizálta a folyamatot. Ebben a körben Grúzia (Georgia) „európai perspektívát” kapott, ami azt jelenti, hogy még néhány feltételnek meg kell felelnie, hogy tagjelölt legyen, ezzel igyekeztek motiválni. A balkáni országok két irányból is segítséget kaptak. Egyrészt osztrák, horvát és szlovén nyomásra Bosznia-Hercegovinával kapcsolatban az a döntés született, hogy „az Európai Tanács készen áll arra, hogy megadja a tagjelöltország-státuszt Bosznia-Hercegovinának, és e célból felkéri a bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen jelentést a tanács részére”. Vagyis ez hasonló állapot, mint amiben Grúzia van, a bosnyákok házi feladata, hogy „sürgősen véglegesítsék az alkotmányos és a választási reformot”. És végül sikerült átlendülni a holtponton Észak-Macedónia kapcsán, amely 17 éve tagjelölt, de Bulgária blokkolja a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Most, a csúcs második napján nagyon erős nemzetközi nyomásra a bolgár parlament úgy döntött, hogy feloldják a vétót, ami előre fogja vinni Albánia ügyét is. Szerbiával és Montenegróval lassan, de zajlanak a csatlakozási tárgyalások, míg Koszovó van a leghátrébb, tekintettel arra, hogy sok uniós ország el sem ismeri létező államként. A következő lépcsőfok az lenne számukra, ha megkapnák a vízumliberalizációt, amihez egyébként már teljesítették a feltételeket. (A bővítési csúcs Törökországról mint tagjelöltről nem emlékezett meg, mint agresszorról viszont igen. A tagállamok felszólították Törökországot, hogy „maradéktalanul tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot, enyhítse a feszültségeket a Földközi-tenger keleti térségének regionális stabilitása érdekében, és fenntartható módon mozdítsa elő a jószomszédi kapcsolatokat”.)
A csúcstalálkozó után pár nappal az Európai Parlamentben egy interparlamentáris konferencia keretében valamennyi, bővítéssel érintett állam képviselője felszólalt. A hangulat legalábbis bizakodó.
Ehhez kapcsolódóan: Az EU jelentéstevője azt akarja, hogy Brüsszel a Balkánnak is adjon valamitAz új remény
Olekszandr Merezsnko, az ukrán parlament tagja azt mondta, hogy az EU számára nem szabad, hogy gond vagy teher legyen Ukrajna. „Bármit megteszünk a csatlakozás érdekében, szükségünk van a támogatásra, a lehető leghamarabb taggá szeretnénk válni” – érvelt Merezsnko. A grúz parlament képviselője, Baka Bocsoriszvili nagy lehetőségnek tekinti ország számára a csatlakozást, noha ők még a tagjelölti státuszt sem érték el. „Tíz éve tart az orosz beavatkozás, többször is kellett harcolnunk. Büntetnek minket azért, mert szabadok akarunk lenni, de történelmi döntés született, országunk átalakul, és megfelel majd az uniós követelményeknek” – jelentette ki. A montenegrói Branimir Gavosz meggyőződése, hogy a nyugat-balkáni országoknak taggá kell válniuk. Jövő héten országukban parlamenti ülést szentelnek az EU-nak, megbeszélik, hogyan alakulhat a jövőjük, de kijelentette: „teljes mértékben elkötelezettek vagyunk az EU-s kül- és biztonságpolitika mellett, támogatjuk Ukrajna területi sérthetetlenségét”.
Adrian Balutel Moldovából szólt hozzá a vitához. Leszögezte, hogy a szabad világhoz akarnak tartozni, ezért fontos számukra a tagjelöltség. „Folyik a belső átalakulás, jobb életet akarunk biztosítani a moldáv lakosságnak, számítunk az EU támogatására és szolidaritást vállalunk Ukrajnával, fogadjuk és segítjük a menekülteket” – sorolta a politikus. Egy másik moldáv, Doina Gherman azzal érvelt, hogy Moldova tagságából az egész unió profitálni fog, mert nőni fog a demokrácia és a biztonság. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az integrációt az egész moldáv társadalom támogatja, nem beszélve a szép számú diaszpóráról. Korábban már idéztünk egy elégedett grúz képviselőt, de felszólalt egy elégedetlen is. Nikoloz Szamkaradze azt mondta, hogy a három ország – Ukrajna, Moldova és Grúzia – közötti különbségtétel kiábrándító, szerinte országának is meg kellett volna kapnia a tagjelölti státuszt. „Így bezárják az ajtót előttünk, vannak olyan feltételek, amelyek nincsenek pontosan, érthetően meghatározva, de hat hónapon belül szeretnénk előrelépni” – foglalta össze. Szintén elégedetlen volt Haki Abazi Koszovóból, aki elmondta, hogy már teljesítették a vízumliberalizációs előírásokat, az Európa Tanács tagjaivá is szeretnének válni, de nem halad az ügyük, „mégis mit kell még tennünk?” – kérdezte, majd megígérte: „Bármilyen sebezhető pontot bezárunk, amely Európa számára veszélyt jelent Oroszország és csatlósai irányából”.
Ehhez kapcsolódóan: EU-bővítés: fény az alagút végénMagyar intelmek
A vitában magyar felszólalók is voltak, a magyar, illetve az Európai Parlament részéről. Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi bizottságának fideszes elnöke szerint hiba volt külön kezelni Grúziát. Hasonló véleményen volt a jobbikos Brenner Koloman, aki hozzáfűzte, hogy a bővítéssel egyértelmű jelzést kell küldeni Kína és Oroszország felé, a csatlakozó államoknak pedig fel kell hívni a figyelmét a kisebbségi jogok fontosságára, ezeket az új tagállamokban is tiszteletben kell tartani.
Hasonló kifogásokat hozott fel Gál Kinga fideszes EP-képviselő, aki szerint fontos, hogy Ukrajna és Moldova európai perspektívát kapott, de Grúziának és Bosznia-Hercegovinának is meg kellett volna kapnia a tagjelöltséget, mert csak így maradhat az EU megbízható és szavahihető.
Ehhez kapcsolódóan: A boszniai szerbek elhalasztották elszakadási tervüket az ukrajnai háború miatt