„Játszunk és imádságokat olvasunk, ez segít”

„Játszunk és imádságokat olvasunk, ez segít” – mondta el az AP-nek a tízéves Rosztiszlav Borisenko, aki édesanyjával együtt az ostrom alatt álló Mariupolból menekült ide

A háború kirobbanása előtt a kolostor tizenhét apácájának napjai – vallási kötelezettségeik és jótékonysági tevékenységük mellett – gombatermesztéssel, kertészkedéssel, tésztakészítéssel és ikonfestéssel teltek

Most idejük nagy részében a menekült gyermekekről és szüleikről gondoskodnak

A gyerekek egy része traumatizáltan érkezett. „Eleinte kicsit tartózkodók voltak. Ez új hely a számukra. Olyan városokból jöttek, ahol lövöldöztek és folyamatosan szólt a légvédelmi sziréna” – nyilatkozta az AP-nek az egyik apáca

„Az emberekhez igazítottuk az imádkozás és a munka menetét” – mondta a főapáca az AP-nek

Az 59 éves Rima Sztrizskóra az AP-nek úgy fogalmazott, hogy az állandó félelem és a katonai repülőgépek, rakéták szűnni nem akaró süvítése után „ez a kolostor egyenesen maga a paradicsom” 

„Imáinkban az ukrajnai békére összpontosítunk, a katonáinkra, a meggyilkolt ártatlan emberekre” – hangsúlyozta Dominika nővér, a létesítmény vezetője

Rögtönzött kápolna matracokkal, takarókkal és padokkal a kolostor alagsorában, amelyet az apácák készítettek elő a légitámadások idejére. Ha nem szólnak a szirénák, a gyerekek akkor is boldogan használják a barlangszerű, föld alatti teret az AP tudósítása szerint