Boris Johnson brit miniszterelnök a héten a Perzsa-öböl-menti országokba utazott, hogy az olajexport fokozását kérje az ottani kormányoktól az orosz olaj pótlására. Az arab olajmonarchiákon túl a nyugati államok kevés forrásból tudnának elegendő kőolajat beszerezni, ha ki akarják váltani az Oroszországból behozott szénhidrogént.
A brit kormányfő napokban zajló közel-keleti útját bírálva Keir Starmer, a Munkáspárt vezetője azt mondta, Johnson „diktátorról diktátorra jár”, mivel Putyin Oroszországa helyett a szintén diktatórikus Öböl-államokból importálna olajat – írja olajpiaci összefoglalójában a Guardian. Azonban a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) által készített jelentés szerint nem sok alternatívája van az orosz és a közel-keleti kőolajnak az olajimportáló gazdaságok számára.
Ehhez kapcsolódóan: Milyen szankciókat kaptak Putyinék, és mely országoktól?Az IEA jelentése szerint a globális olajkereslet jelenleg közel 100 millió hordó/nap (bpd). Oroszország olajtermelése mintegy 10 millió hordó/nap, és ennek mintegy harmadát exportálja. Az IEA úgy véli, hogy áprilistól ennek mintegy fele, 1,5 millió bpd olaj, valamint 1 millió bpd olajtermék kiesik a világpiacról, mivel a cégek bojkottálják az orosz olajat, vagy államok vezetnek be embargót. Az így kieső olajmennyiséget a világ országai igen nehezen tudnák pótolni, ha nem csökken a globális fogyasztás.
OPEC: olaj van elég, szándék kevésbé
Az orosz olaj pótlására leginkább az Öböl-menti államok lennének képesek, nem véletlen, hogy a brit miniszterelnök útja is ebbe az irányba vezetett. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek stratégiai olajtartalékaiból együttesen mintegy 3,1 millió bpd olajat lehetne exportálni, ami éppen elég lenne az orosz hiány ellensúlyozására. Az IEA azonban megjegyzi, hogy az államok eddig „nem mutatnak hajlandóságot a tartalékok megcsapolására.”
Ehhez kapcsolódóan: Az Egyesült Államok teljesen betiltja az orosz energiaimportotMindkét ország tagja az olajtermelő országok Opec+ kartelljének, amely utoljára még az ukrajnai háború előtt ült össze. Akkor a termelés szerény, 400 ezer bpd-s növeléséről döntöttek. A kartell legközelebb március 31-én ismét ül össze ismét, azonban Ole Hansen, a Saxo Bank elemzője szerint nem várható a tartalékok drasztikus megcsapolása, mivel ez „potenciálisan az Opec+ együttműködés bukásához vezetne”. A tartalékok ugyanis fontosak az olaj világpiaci árának stabilizálásához.
Irán és Venezuela: a szankciók okoznak gondot
Politikai akadályokat kellene leküzdeni ahhoz, hogy Iránból lehessen pótolni az orosz olajat. Az IEA szerint Iránnak elméletileg körülbelül 1,2 millió bpd tartalékkapacitása van, ezt azonban az iráni atomprogram miatt bevezetett gazdasági szankciók miatt nem tudja exportálni. Az IEA szerint várható, hogy az orosz-ukrán helyzet miatt Irán engedményeket kap, és megszabadul a szankcióktól, azonban hat hónappal korábban nem valószínű, hogy az 1 millió bpd iráni olaj kijut a világpiacra.
Ehhez kapcsolódóan: Németország megállapodást sürget az iráni atomalku újjáélesztésérőlIránhoz hasonlóan Venezuela is az USA szankciói alatt áll, amelyeket fel kellene oldani a termelés növekedéséhez. A 2015-ös termeléshez való visszatérés végül 1,8 millió bpd többletet jelentene, de ez nem állna azonnal rendelkezésre, a teljes kapacitás kitermeléséhez nincs meg a szükséges infrastruktúra. Hansen szerint kezdetben csak néhány százezer hordó kerülne ki a világpiacra.
Palaolaj: csak az USA-ban van elég
Az amerikai olajexport2021 nagy részében növekedett, decemberben elérte a 3,45 millió bpd-t is, ami kissé elmarad a 2019-es csúcstól. Rövid időn belül azonban amerikai forrásból elemzők szerint legfeljebb 0,5 bpd olajat lehetne exportálni. A mostaninál nagyobb termelési kapacitás eléréséhez új kutakat kellene fúrni, ami mintegy 8 hónapig tartana a Rystad Energy kutatócég becslése szerint.
Ami a kisebb termelőket illeti, az IEA szerint vannak még tartalékok Nigériában: az innen származó export 0,4 millió bpd-vel lenne növelhető, ehhez a nagy olajvállalatok beruházásaira és nagyobb politikai stabilitásra lenne szükség.
Az IEA Kanadát és Argentínát is említi, mint potenciális hozzájárulókat a saját, amerikai típusú palakőforrásokon keresztül, de jelentős források itt sem lennének kiaknázhatók.
Elvileg tehát pótolható az orosz olaj a világgazdaságban, de ehhez több országnak kellene közös olajstratégiát készíteni.