Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nem is választhatott volna jobb időpontot moszkvai látogatására, amelyre épp a húsvéti hosszú hétvége és Emmanuel Macron ellentmondásos pekingi útja után került sor. Számos EU-tisztségviselő a jelek szerint még a tojásvadászatot heveri ki, akik pedig már visszatértek dolgozni, alig vonták fel a szemöldöküket a legutóbbi vizit hírére.
Ha volt fő beszédtéma kedden Brüsszelben, akkor az a francia elnök előző heti pekingi látogatása volt, illetve az annak során tett nyilatkozata, amellyel láthatólag megpróbálta magát eltávolítani bármifajta európai felelősségtől vagy feladattól egy Kína körül esetlegesen kibontakozó konfliktus kapcsán. Azt mondta, hogy „fontos lenne nem belesodródni olyan válságokba, amelyek nem a mieink”.
Az Európai Bizottság napi sajtótájékoztatóján ezzel kapcsolatban bombázták kérdésekkel az illetékes szóvivőt a jelen lévő újságírók. Európa nevében nyilatkozott? Mit gondol a távol-keleti útjára őt elkísérő Ursula von der Leyen erről az egészről? Van közös EU-s álláspont Tajvan ügyében? Negyven percen át ez volt a téma, a kérdéseket részben megválaszolták, részben nem.
És hány percet szenteltek a sajtóértekezleten Szijjártó moszkvai vizitjének? Egyet sem.
Természetesen lehet azzal érvelni, hogy a francia elnök kínai látogatása és az annak során elhangzottak jóval nagyobb figyelmet érdemelnek a magyar külügyminiszter oroszországi kiruccanásánál. Azonban az igazság az, hogy az érdeklődés hiánya jól mutatja, hogy Brüsszelben mára egyre inkább lemondtak Magyarországról.
Amikor diplomatákat kérdeztem bizalmasan az ügyről, senki nem izgatta fel magát nagyon. Egy keleti tagállamból származó illetékes megjegyezte, hogy „rendkívül szomorú hír, de ezt az utat választották”. Egy másik még hűvösebben csupán annyit mondott, hogy „nem ez volt az első és sajnos nem is az utolsó út oda”. Egy nyugati diplomata pedig nyíltan elismerte, hogy még csak nem is találkozott a hírrel, saját védelmére azt hozva fel, hogy „mindannyian némileg közönyössé váltunk azon esetekkel szemben, amikor Budapest Moszkvához törleszkedik”.
Magyarország senkit nem értesített Brüsszelben erről az útról, kétoldalú ügyről van szó, és a külpolitika máig túlnyomó részben az EU-tagállamok féltve őrzött kompetenciájába tartozik. Egyesek rámutattak, hogy hasonló volt a februári vizit Belaruszba. Egy tisztségviselő arról beszélt, hogy jó lenne, ha előre szólnának nekik az ilyen látogatásokról, de ez közel sem kötelezettség, illetve értesítést kellene küldeni a többi tagországnak utólag, de ezt senki nem várja lélegzet-visszafojtva.
Eltekintve Magyarország egyre erősödő brüsszeli elszigeteltségétől és eljelentéktelenedésétől, három másik kérdés is előtérbe került a történtek által. Először is az EU hatáskörének hiánya nemcsak a kül-, hanem az energiapolitikában is, másodszor az újabb komoly, Oroszországgal szembeni szankciók elrendelésének zsugorodó tere, végül pedig a valódi és azonnali következmények hiánya a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) Vlagyimir Putyin ellen nemrég kiadott elfogatóparancsának kapcsán.
Ehhez kapcsolódóan: Szijjártó Péter: „Ez megvan, Paks II. megépül”
A totális ukrajnai invázió tavaly februári megindítása óta Budapest még inkább páriává vált az európai uniós körökben. Éveken keresztül voltak konfliktusai Brüsszellel különböző jogállamisági ügyekben, de a hasonló bírálatokkal szembenéző Lengyelország mindig megóvta Magyarországot. Az orosz támadás nyomán azonban elvált a két ország útja, minthogy Varsó az egyik legnagyobb Kreml-héja a klubban és egyben Kijev egyik legrégebbi európai szövetségese.
Az EU valahogyan kezelni tudta Magyarország obstrukcióval felérő hozzáállását Oroszország és Ukrajna ügyében. A fegyvervásárlási program nem igényelt magyar jóváhagyást, a nehéz helyzetbe került ukrán gazdaság támogatását némi alkudozás után sikerült keresztülvinni Budapesten, valamint fennmaradt az egység a szankciók meghosszabbítását illetően is.
Mindez ugyanakkor nem volt egyszerű. Miközben az utóbbi évben több EU-tagállam sikerrel felvizezett többet is az eddig elfogadott tíz szankciós csomagból, nincs kétség afelől, hogy a legnagyobb kerékkötő Magyarország volt. Biztosították az orosz földgáz zavartalan magyarországi szállítását, nem engedték napirendre venni az orosz nukleáris ipart célzó korlátozásokat, valamint a vétófenyegetést hatékony fegyverként felhasználva különböző mentességeket szereztek az orosz kőolaj vásárlása terén.
Az igazság az, hogy a legújabb büntetőintézkedéseknek nem volt valódi súlyuk, részben épp Budapest miatt, amely jelezte, hogy nem fog megszavazni több energetikai szankciót. Még a Lengyelország és a három balti állam által a napokban köröztetett tervezet alapján is különleges derogációt biztosítanának Magyarországnak és a paksi bővítésnek az orosz Roszatommal szemben javasolt korlátozások alól.
Az energia kérdése azonban itt tényleg számít. Nem a semmiért találkozott Szijjártó Péter Alekszandr Novak energiaügyekért felelős orosz miniszterelnök-helyettessel és Alekszej Lihacsovval, a Roszatom vezetőjével. Noha az EU túlélte áramkimaradások nélkül az előző telet, szakértők figyelmeztettek, hogy a következő tél lesz igazán kritikus. Vannak félelmek, hogy az energia ára ismét az egekbe fog szökni, ezáltal újból kínzó politikai üggyé válhat számos országban a következő hónapokban. Így nincs is nagy késztetés a további előrehaladásra és az ezzel járó harcokra Budapesttel, Moszkvával vagy a dühös választópolgárokkal.
Szijjártó moszkvai útja még inkább aláhúzta, hogy az ICC elfogatóparancsa egyelőre csupán szimbolikus. Elkerülte ugyan a találkozót Putyinnal, de a körözés semennyire nem tántorította el a vizittől. Ugyan az orosz elnök korlátozottabban utazhat külföldre, az elfogatóparancs jól láthatóan nem vette el mások kedvét attól, hogy felkeressék az orosz fővárost. Az igazi teszt akkor jöhetne, ha Orbán Viktor úgy döntene, hogy ellátogat a Kremlbe, de jelenleg inkább arra utaló jeleket látni, hogy régóta várt kijevi útjának zajlik az előkészítése, amellyel azt próbálhatnák demonstrálni, hogy Ukrajna igenis számít Budapestnek.
Eközben az EU továbbra is figyelmen kívül fogja hagyni renegát tagállamát. Kirúgni vagy szankcionálni nem tudják, ehelyett számottevő közösségi források folyósítását tartják vissza. Budapest fekete bárány lehet, de attól még családtag, és ekképpen mindig van számára visszaút.
Ehhez kapcsolódóan: A Pentagon-iratok Magyarországról és Szerbiáról