Montenegró a Balkán legkisebb népsűrűségű állama. Demográfiai problémáit mélyíti, hogy képtelen volt fellépni a fiúgyerekek születését preferáló szelektív abortusz gyakorlatával szemben.
A montenegrói parlament nemrég arról vitázott, miért születik egyre kevesebb lánygyerek az országban. Az egyik törvényhozó ugyan elítélte a trendet, de azzal magyarázta, hogy egy „orvosi technika” elkerülhetetlen eredménye és hogy „ilyen manapság a világ”.
Az „abortusszal való családtervezésre” utaló célzást egy sokkoló megjegyzéssel toldotta meg.
„Minden polgárnak joga van befolyásolni a gyermeke születését.”
A kormánykoalícióhoz tartozó Dragan Ivanovic május 24-i felszólalása először nem váltott ki nagy felzúdulást a koalíciós szövetségesek körében, annak ellenére hogy sokukat az abortuszt elutasító Szerb Ortodox Egyház támogatásával választották meg.
A demográfiai visszaeséssel küzdő, 623 ezres lakosságú Montenegróban 2009. óta tilos az olyan terhességmegszakítás, amellyel elkerülik a lányok születését.
Bár koalíciós szövetségesei kesztyűs kézzel bántak vele, Ivanovic a női jogvédő szervezetektől kapott hideget és meleget.
Aida Petrovic, a Montenegrói Női Lobbi igazgatója „szégyentelen” megjegyzésnek titulálta a szavait, amelyekkel „gyakorlatilag nyilvánosan kiállt a szelektív abortusz mellett”. Egy parlamenti képviselőnek ennél okosabbnak kéne lennie – tette hozzá.
Más politikusok, akik megérezték a küszöbönálló felháborodást, beálltak a sorba.
Az ellenzéki Szocialisták Demokratikus Pártja szerint a megjegyzés arra utal, hogy a retrográd kormány nyilvánvalóan „nem kívánt gyerekként” kezeli a nőket.
Aleksa Bečić parlamenti elnök bocsánatot kért a nyilvánosságtól, és sürgette, hogy olyan üzenetek hangozzanak el, „amelyek tiszteletben tartják, hogy bárkinek joga van megszületni, függetlenül attól, hogy férfi vagy női embrió-e”.
Bozena Jelusic, a nemek közti egyenlőség parlamenti bizottságának elnöke elítélte Ivanovicot, és a montenegrói társadalom rákfenéjének nevezte a szelektív abortusz gyakorlatát.
Egy nappal felszólalása után már Ivanovic is bocsánatot kért, mondván: ellenzi a szelektív terhességmegszakítást, és meggondolatlanul fogalmazott.
„Bocsánatot kérek az összes anyától, akit megbántott a megjegyzésem” – tette hozzá.
A Szerbiától 2006-ban függetlenedett Montenegró belpolitikáját még mindig terhelik az etnikai és nacionalista feszültségek, annak ellenére hogy nemrég sikerült kibillentenie magát az évtizedes politikai stagnálásból. A szelektív abortusz ügye azonban ritka egységbe kovácsolta az elitet.
A téma ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is: az országban még mindig elfogadott a gyakorlat. Ez pedig népességkutatók, szociológusok és jogvédők szerint veszélyes üzenet a társadalomnak, mert fenntartja a nemek közötti diszkriminációt és egyenlőtlenséget, és különösen nagy terhet ró a gyerekvállalásra készülő nőkre.
„Ivanovic kolléga mindössze konstatálta, ami sajnos a valóság Montenegróban, de el is ítélte” – mondta a képviselő pártbéli szövetségese, Danijela Djurovic, a nemek közti egyenlőség parlamenti bizottságának tagja a Szabad Európa balkáni szolgálatának.
„Az a határozott álláspontja, hogy teljességgel elfogadhatatlan a születés előtti és utáni, nemi vagy bármely más alapon történő diszkrimináció” – vette védelmébe Ivanovicot.
Bár a jelenséget roppant nehéz statisztikai módszerekkel nyomon követni, a hivatalos adatok másról beszélnek.
Visszatérő probléma
Az Egészségügyi Világszervezet és szakértők is egyetértenek abban, hogy a világon jelenleg átlagban 105 fiú újszülött jut 100 lány újszülöttre.
A prognosztizált és a valós adatok közötti különbség több tényező eredménye lehet, de gyakran rávilágít arra, hogy egy-egy országban szelektív abortuszokat folytatnak.
Ilyen esetekben a nők a magzat rendellenes fejlődését kimutatni hivatott technológiát használják fel annak eldöntésére, hogy az embrió neme miatt megszakítsák-e a terhességet.
Ez a gyakorlat, valamint az, hogy megválnak a lánycsecsemőktől, vagy talán még rosszabbat tesznek velük, különösen elterjedt Kínában és Indiában, ahol a kulturális előítéletek előnyben részesítik a fiúgyerekeket.
Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben kissé javult az arány, Montenegróé a világon az egyik legrosszabb nemek közti arány: tavaly 100 lánycsecsemőre 108 fiú jutott.
Mivel a szocialista rendszer bukása után érezhetően gyakoribbá váltak az szelektív abortuszok, az ország több mint egy évtizede betiltotta a gyakorlatot. Montenegróban kifejezetten tilos korai genetikai teszteket alkalmazni a magzat nemének kiderítésére.
Ennek ellenére közel egy évtizede az ENSZ és európai szakértők is felhívták a figyelmet, hogy Montenegró az egyik ország, amelyet különösen sújt a születések kérdésében a nemek aránya közötti egyensúly kibillenése. Az adatok arra utalnak, hogy hasonló a helyzet a szomszédos Albániában, Koszovóban és Észak-Macedónia egyes részein is.
2012-ben az Európa Tanács emberi jogi biztosa nem tudta rávenni a montenegrói hatóságokat, hogy indítsanak vizsgálatot a nemi alapon történő szelektív abortuszokról.
Két évvel később az Európa Tanács már azt sürgette, hogy a tagállamok tiltsák be a gyakorlatot, amelyet „a gyakran fizikai és pszichológiai erőszakkal kísért diszkrimináció világos példájának” nevezett.
Montenegróban a terhesség tizedik hetéig legális az abortusz, és korlátozott a hozzáférés a magzat nemét meghatározó tesztekhez.
Az már régóta nyílt titok, hogy egyes montenegrói nők Szerbiába utaznak, vagy máshogy játsszák ki a gyermek nemének korai meghatározását tiltó intézkedéseket.
Túl a számokon
Az EU és az ENSZ által megrendelt és helyi szervezetei által kidolgozott, a nemek közötti egyenlőségről szóló és két évvel ezelőtt kiadott index 55 pontot adott Montenegrónak, amely így jóval lemaradt a 67 pontos EU-s átlag és a fejlettebb uniós tagállamok mögött.
Továbbá a közelmúltban kiadott szociológiai, antropológiai és etnográfiai tanulmányok arra utalnak, hogy a montenegrói társadalom továbbra is erősen nyitott a szelektív abortusz gyakorlatára.
Diāna Kiščenko, a Rigai Stradins Egyetem szociológiai antropológia tanára áprilisban adta ki tanulmányát a montenegróiak „fiúpreferenciájáról és öröklési szokásairól”.
A tanulmányhoz csatolt jelentésben a szerzők azt írták: igyekeztek elkerülni, hogy az országban és a régióban a nemekről szóló beszélgetésben gyakran felbukkanó „balkanizáló és lekezelő álláspontokat” ismételjék.
A kutatók felhívták a figyelmet egyfelől az anyagi és gazdasági körülményekre, másfelől a szociális és kulturális attitűdökre. Elismerték, hogy ingatlanügyekben és a nemekkel összefüggő viselkedésben szerepet játszanak a családi és rokoni kötelékek.
„Ez egy nagyon összetett történet – meséli Kiščenko a Szabad Európának. – Nem csak a legtöbb montenegrói által elfogadott hagyományról van szó, hogy a fiúág folytatja a vérvonalat, örökli meg a családi házat és a vállalkozást, gondozza az idős szülőket. A nők és férfiak életére vonatkozó nagyon gyakorlatias dolgokról is szól.”
A kutató szerint Montenegró mérete és a kevés „empirikus tanulmány” miatt „statisztikailag nehéz” pontosan felmérni a montenegrói helyzetet.
„Az egyéb olyan országokkal szemben, ahol a születő csecsemők nemének tekintetében elbillent a mérleg, Montenegró mérlegét csak kis mértékben befolyásolja a szelektív abortusz” – mondta.
Kiščenko tanulmányában az egyik alany egy fiatal podgoricai anya, „Ivana”, akinek az élményein keresztül az olvasó megismerheti, hogy milyen családi, munkahelyi és tulajdonjogi problémákkal szembesül számtalan montenegrói nő.
Ivana szülei a szegénységből küzdötték fel magukat – ruhát árultak, nem mindig teljesen legálisan –, és sikerült felépíteniük a fővárosban egy kétemeletes családi házat.
Ivanának van egy nővére, de mindig szerette volna, ha öccse születik.
Később megtudta, hogy apja és annak családja agresszíven nyomást gyakoroltak az anyjára, hogy szüljön fiúgyermeket.
Néhány évvel később – meséli Ivana – az anyjuk meglátogatta a két felnőtt nővért, és azt mondta, hogy a családi házat az öccsük kapja meg, ők pedig jobb, ha férjhez mennek, hogy így jussanak házhoz.
Ivana azt mondta, „nem tetszett neki”, de „megszokta”.
„Már később, felnőttkorában tudta meg, hogy amikor csak az anyja teherbe esett, Belgrádba utazott, hogy egy ott végzett vizsgálattal meghatározzák a magzat nemét. Ha kislánnyal volt várandós, akkor abortuszt kért.”
Egy évtized alatt az asszonynak négy terhességmegszakítása volt.
Nyolc-kilenc éves korára visszaemlékezve Ivana azt mondja: mindig sürgette az anyját, hogy adjon neki egy kis öcsikét, és hogy az anyja ebbe mindig beleegyezett.
„El tudja képzelni?” – teszi fel a kérdést Ivana.
Jobban ráébredtek?
Jennifer Zenovich, a San Franciscó-i Állami Egyetem tanára 2016-ban Montenegróban írta meg a „nemek tulajdonviszonyai” témában született „autoetnográfiáját”.
Ebben kitér az ország alacsony születési rátájára, a csecsemő nemét meghatározó procedúra árára, például a tilalom kijátszását célzó külföldi utazásra, a kulturális stigmákra, a születésszabályozási trükkökre és a nők arányára a munkaerőpiacon.
„Szerintem a montenegrói embereknél az ingatlantulajdonlás és az öröklés nemi hovatartozás által befolyásolt gyakorlata befolyásolja a terhességet és az abortuszt .Viszont nem állítom, hogy ez az egyetlen oka a terhességmegszakításoknak” – mondja Zenovich, aki már doktori disszertációjában is a posztjugoszláv nők és az ingatlantulajdonlás kérdéseit feszegette, és azt írta: „A volt Jugoszláviában a kapitalizmus a kisemmizett nők és a női munka hátán épül.”
Zenovich szerint „a terhes embereknek abszolút joguk van” döntéseket hozni a testükről.
„Arra, hogy valaki megszakít-e egy terhességet, bizonyosan kihat a kulturális közeg. De az, hogy akar-e gyereket, vagy nem, végső soron a terhes személy döntése, hogy mi a jó neki és a testének” – teszi hozzá.
Zenovich szerint a társadalmon belüli kibillent nemi egyensúly „nacionalista aggodalmakat kelthet az állam számára arról a képességéről, hogy képes-e újratermelni magát”.
Christophe Guilmoto, a Párizsi Egyetem Népességi és Fejlesztési Intézete (IRD-Ceped) demográfus kutatója, aki sokat írt a Balkánon és világszerte folytatott szelektív abortuszokról, úgy gondolja, hogy Montenegró problémával áll szemben.
Montenegrót „nem tanulmányozták eléggé, és ez az egyetlen szláv ország, ahol a csecsemő neme által befolyásolt terhességmegszakításokat bizonyítani lehet”.
Függetlenül attól, hogy mennyire elterjedt a jelenség az országban, a szelektív abortuszra olyan jelek mutatnak, hogy Montenegróban az újszülöttek nemek közötti arányának mutatója kezd közelíteni a természeteshez.
A trend azonban egyenetlen
2017-ben a podgoricai Női Jogközpont felvilágosító kampányt és Nemkívánt néven petíciót indított el, hogy rávegye a kormányt: agresszív módon korlátozza a szülés előtti tesztekkel való visszaéléseket és a nemi alapon történő szelektív abortuszt.
A szervezők közölték: fellépnek „a negatív patriarchális értékek és a primogenitúra” (az elsőszülött fiú totális öröklési joga) ellen, miközben felhívták a figyelmet arra, hogy a montenegrói nők nem akarnak nyíltan beszélni arról, amit átélnek.
A Világbank a születéskori összesített nemi arányokról szóló táblázata félrevezető módon azt sugallja, hogy Montenegróban 2019-ben folyamatosan csökkent a fiúk és lányok születése közötti különbség.
Az ENSZ Népességi Alapja (UNFPA) táblázata – amely a hivatalos montenegrói adatokra épül – ugyanakkor azt mutatta, hogy 2019-ben 100 lányra 110 fiú jutott.
Azaz a helyzet ugyanolyan rossz, mint évtizedek óta.
A Monstat nemzeti statisztikai hivatal szerint a 2020-as arány 100 lányra 108 fiú.
Az adateltérések egyik oka a statisztikai hibahatár (mivel Montenegró lakossága alacsony). Az arányok az elmúlt években látványosan változtak az évi néhány száz születésnyi különbség miatt.
2016-ban, az évtized mélypontján a 100 lány/104 fiú arány mögött az állt, hogy 3850 fiú és 3719 lány született. Az évtized csúcsán, 2014-ben pedig 100/110 volt az arány, 3947 fiú- és 3582 lánygyermek születése után.
Demográfusok figyelmeztetnek: a számok a montenegrói probléma mértékéről és nem természetéről szólnak.
„Ezért van az, hogy ezt a kérdést valahogy figyelmen kívül hagyják vagy a szőnyeg alá söprik – mondta több egymást követő kormányról is Guilmoto, aki korábban az UNFPA-nál dolgozott. – Azt mondják ugyanis: Látod ezt az évet? Minden normális megint.’”
Pandora szelencéje
Guilmoto szerint a nemi alapon történő szelektív abortusz tilalma és bűncselekménnyé nyilvánítása „szükséges stratégia, de nem feltétlenül hatékony”.
A kormányoknak „állást kell foglalniuk és meg kell mondaniuk az orvosoknak, hogy amit csinálnak, az törvényellenes” – mondja.
Arra is hivatkozik, hogy a nők könnyen megtehetik, hogy egy helyen átesnek a magzat nemét meghatározó teszten, és egy másik helyen végeztetik el az abortuszt.
Azt is elismeri, hogy Montenegróban az elmúlt évtizedben javult az újszülött fiúk és lányok aránya, és „talán tizenöt-húsz év múlva megoldódik a probléma”.
„Végül is – mint mondja – ha az embernek túl sok fia van, az papíron rendben van, viszont nem menedzselhető.”
A montenegrói oktatási minisztérium jelentése szerint 2020-ban 35 719 fiút és mindössze 32 787 lányt írattak be az ország általános iskoláiba.
Guilmoto szerint ha a társadalomban túl sok a férfi, az olyan dolgokra hat ki, mint a párkeresés, a foglalkoztatás, sőt a migráció.
Hozzáteszi, hogy a nők egyre fontosabb szerepet játszanak a montenegrói társadalom számos területén, és nagyobb beleszólásuk van a családszerkezetbe.
„Montenegróban sok nő már nem akarja ezt a játékot játszani – mondja Guilmoto –, így a családszerkezet változik, és csökken a fiúk iránti »igény«.”
De nem lehet figyelmen kívül hagyni a családi és a környezet részéről az ilyen nőkre nehezedő nyomást, amellyel továbbra is szembe kell nézniük.
Zenovich közben hangsúlyozza, hogy elutasítja „a Montenegróval és a montenegróiakkal kapcsolatos sztereotípiákat”.
„Úgy gondolom, hogy a montenegrói helyzet változik – mondja. – Egyes családokban már megszűnt a hagyományos patriarchális, a születéskor férfi nemhez sorolt csecsemők iránti preferencia, és már nem is a hagyományos örökösödési szokásokat gyakorolják.”
Ez arra utal, hogy egyre több nőnek van földje, vállalkozása és örököl családi vagyont. A trendet támogató további munka „csodálatos kiindulópont lenne a nemek közötti hatalmi dinamika helyreállításához a tulajdonlás terén” – teszi hozzá.
Ebben az értelemben Ivanovic múlt hónapban a parlamentben tett megjegyzései arra utaltak, hogy a tilalmaknak milyen korlátozott hatása lehet a kibillent montenegrói nemi arányokra és az azokat fenntartó társadalmi feszültségek megoldására.
„Ez nagyon problematikus, mivel számos nyugtalanító kérdést vet fel, amelyekkel a montenegrói társadalomnak manapság szembe kell néznie” – mondja Kiščenko.
„Nemcsak a születés előtti diszkriminációról és a nemek közötti egyenlőtlenségről van szó Montenegróban, hanem az etikáról, a modern orvosi technológiák használatáról, az orvosok és az állami intézmények felelősségéről is.”
