Október 4-én több száz támogató gyűlt össze egy georgiai börtön előtt, hogy követelje Miheil Szaakasvili volt elnök szabadon bocsátását, akit napokkal korábban tartóztattak le, miután évekig tartó száműzetés után sokak álmát teljesítve hazatért.
Szaakasvili abban reménykedett, hogy a döntő fontosságú helyhatósági választások előtt élére állhat az általa alapított ellenzéki mozgalomnak, ehelyett azonban hatéves börtönbüntetést kell letöltenie olyan vádak alapján, amelyek szerinte politikai indíttatásúak.
A Szaakasvilit éltető tömeg valószínűleg kisebb volt, mint ahogy azt az exelnök remélte. Október 4-én este nem ezrek, hanem százak gyűltek össze egy georgiai börtön előtt, hogy a hírhedt volt államfő szabadon bocsátását követeljék.
Három nappal korábban, október 1-jén Szaakasvili abban a reményben tért haza Ukrajnából, hogy a politikába is visszatérhet azzal, hogy győzelemre vezeti az ellenzéki mozgalmat a kulcsfontosságú választásokon.
Nem sikerült.
Alig néhány órával azután, hogy videókat posztolt a Facebookra a hazatérésről, Szaakasvilit letartóztatták és bebörtönözték Rusztaviban, a Tbiliszitől 25 kilométerre délkeletre fekvő kisvárosban. A másnap tartott országos helyhatósági választásokon pedig az Egységes Nemzeti Mozgalom (ENM), a Szaakasvili által egykor alapított párt határozottan alulmaradt a kormányzó Georgiai Álom párttal szemben.
Elemzők szerint a Rusztavi börtön előtti viszonylag kis tömeg azt jelezte, hogy Szaakasvili már korántsem olyan népszerű hazájában, mint egykor volt.
Georgia továbblépett
„Szaakasvili alábecsüli, mennyit fejlődött Georgia, mióta elment. Van húsz-harminc százaléknyi támogatottsága, de az emberek nagyobb százaléka elutasítja vagy közömbös vele szemben” – mondta Thomas de Waal, a Carnegie Europe vezető munkatársa a Szabad Európának adott interjúban.
„Megmentőnek tartja magát, aki egy újabb rózsás forradalmat indíthat el, de őszintén szólva nem hiszem, hogy a georgiai közvéleményt ez érdekelné” – mondta De Waal, utalva a 2003-as tiltakozó mozgalomra, amely félresöpörte a korrupt szovjet korszak elitjét és hatalomra juttatta a reformer Szaakasvilit.
Elnökként Szaakasvili először azzal szerzett elismerést, hogy keresztülvitte a létfontosságú reformokat, ami dicséretet váltott ki a Nyugaton. A változások által érintett honfitársak körében azonban egyre nagyobb lett az elégedetlenség.
Idővel a karizmatikus és megosztó Szaakasvili számos ellenséget szedett össze magának, akik kritizálták egyre autokratikusabbá váló kormányzási stílusát.
Szaakasvili 2014-ben elhagyta Georgiát, és ukrán állampolgár lett. Ukrajnában az Odesszai terület kormányzójaként dolgozott, mielőtt összeveszett volna az őt befogadó Petro Porosenko akkori ukrán elnökkel. 2017-ben megfosztották ukrán állampolgárságától, és 2018-ban a hatóságok végül kitoloncolták Lengyelországba.
Közben ugyanabban az évben egy georgiai bíróság hat év börtönbüntetésre ítélte hatalommal való visszaélés miatt, miután azzal vádolták, hogy megpróbálta eltussolni egy ellenzéki törvényhozó megverésével kapcsolatos bizonyítékokat.
Számos más, 2004–2013-as elnöksége idejéből származó váddal is szembe kell néznie, többek között egy olyannal, amely szerint erőszakosan elfojtott egy tüntetést és lecsapott egy politikai riválisa által indított televíziós csatornára.
Bár nem világos, miért utazott haza Szaakasvili az ellene kihirdetett ítéletek ismeretében, egyes georgiai megfigyelők szerint a volt elnök úgy érzi, hogy most a legjobbak a politikai visszatérés esélyei.
Az országban kipattant megfigyelési botrány miatt az október 2-i választásokat egyfajta népszavazásnak tekintették a kormányzó Georgiai Álom pártról, amelynek népszerűsége az utóbbi időben csökkent.
Georgiában tavaly terjedt el a politikai zűrzavar, miután az ellenzéki pártok szerint a kormánypárt manipulációval nyerte meg a választásokat. Aztán jött a lehallgatási botrány, amelyben, úgy tűnik, vezető újságírók, egyházi személyek és köztisztviselők is széles körű és hosszú ideig tartó állami megfigyelés célpontjai voltak.
A mostani szavazás végén Szaakasvili videofelhívást intézett a georgiaiokhoz, hogy ne csak szavazzanak, hanem vonuljanak utcára.
„Georgiaiiának nem volt gyengébb kormánya a Szaakasvili távozását követő kilenc évben, mint most” – mondta Jegor Kuroptyev, a dél-kaukázusi Szabad Oroszország Alapítvány igazgatója.
„A kormány példátlanul gyenge és nem túl legitim – nem azért, mert nem támogatták a választásokon, hanem a tevékenysége miatt. Sajnos eddig csak botrány és káosz volt” – mondta Kuroptyev a Jelenidőnek, a Szabad Európa és az Amerika Hangja közös orosz nyelvű hálózatnak.
Bár úgy tűnik, hogy a kormánypárt fölényes győzelmet aratott, Irakli Garibasvili georgiai miniszterelnök szerint Szaakasvili érkezése segítette az ellenzéket, emiatt a Georgiai Álom szavazókat veszített.
A kormánypárt polgármesterjelöltjei nem érték el a szükséges ötvenszázalékos küszöböt a kulcsfontosságú városokban, Tbilisziben, Batumiban, Kutaisziben, Potiban és Rusztaviban, ezért október 30-án második fordulót tartanak.
Börtönbüntetés
A georgiai kormány eddig nem sok jelét adta annak, hogy Szaakasvili engedékeny bánásmódra számíthatna. Garibasvili miniszterelnök október 3-án közölte, hogy Szaakasvili, aki az ellene felhozott vádakat politikai indíttatásúnak tartja, le fogja tölteni teljes hatéves börtönbüntetését.
Szalome Zurabisvili elnök, Szaakasvili egykori szövetségese és első külügyminisztere azt mondta, még csak mérlegelni sem fogja, hogy kegyelmet adjon.
Hogy Szaakasvili ténylegesen mennyi ideig lesz börtönben, nem világos, de Kuroptyev szerint legkésőbb a 2024-es parlamenti választásokkor szabadulhat.
„Nincs garancia arra, hogy mikor szabadul, két nap múlva vagy két év múlva – mondta Kuroptyev a Jelenidőnek. – Én azonban vitatkoznék azokkal, akik azt állítják, hogy a teljes hat évet le fogja ülni, mert 2024-ben úgyis hatalomváltás lesz. De ez a maximális büntetés ideje, és az ország helyzete korántsem egyszerű.”
A Rusztavi börtön előtt a támogatók közölték, hogy folytatják a tiltakozást, míg maga Szaakasvili megfogadta, hogy folytatja az éhségsztrájkot, amelyet állítólag a letartóztatása után kezdett el.
Ha azonban ezek a taktikák hatástalannak bizonyulnak, Szaakasvili külső szereplőkre támaszkodva próbálkozhat azzal, hogy kiengedjék.
Zelenszkij ukrán elnök, aki még 2019-ben visszaállította ukrán állampolgárságát, megígérte, hogy lépéseket tesz Szaakasvili szabadon bocsátásáért. Szaakasvili 2020 májusa óta vezeti az Ukrán Nemzeti Reformok Tanácsának elnöki végrehajtó bizottságát, a korrupciótól sújtott Ukrajna reformjait felügyelő testületet.
Hogy Zelenszkij pontosan mit tud majd elérni, az nem világos – állítja Korneli Kakahia, a tbiliszi székhelyű Georgiai Politikai Intézet igazgatója. Zelenszkij szerinte óvatos lesz, hogy ne sértse meg a Kijev számára nagyon fontos Tbiliszihez fűződő kapcsolatokat.
Az amerikai külügyminisztérium október 4-én közölte, hogy Washington figyelemmel kíséri a georgiai fejleményeket, és sürgette a tbiliszi kormányt, hogy bánjanak méltányosan Szaakasvilivel.
Kakahia szerint a Nyugatot további aggodalommal tölthetik el a georgiai miniszterelnök azon kijelentései, hogy további vádakat emelhetnek Szaakasvili ellen, ha „nem viselkedik”.
„Az ilyen típusú nyilatkozatoknak nem a miniszterelnök, hanem az igazságszolgáltatás részéről kellene elhangzaniuk” – mondta Kakahia a Szabad Európának.
A nyugati országok lehetőségei korlátozottak, mondta a kaukázusi szakértő, De Waal.
„Ez rémálom Georgia nyugati partnerei számára. Mindent megtesznek azért, hogy kihúzzák Georgiát ebből a bizarr politikai megosztottságból, és áttérjenek egy pragmatikus, reálpolitikai napirendre, de sokkal rosszabb lett a helyzet” – mondta, hozzátéve, hogy Garibasvili miniszterelnök valószínűleg figyelmen kívül hagyja a nyugati felhívásokat.
„A Georgiai Álom nem hallgat a Nyugatra a Szaakasvili elleni háborúban” – mondta De Waal, megjegyezve, hogy az év elején Tbiliszi visszautasított egy 89 millió dolláros uniós hitelt, amelynek feltétele az igazságügyi reform és a Brüsszel közvetítésével összehozott hatalommegosztási megállapodás betartása volt.
