Márki-Zay Péter sajátos stílusa még hozhat is az ellenzéknek, hiszen olyan választókhoz érhet el, akikhez az ellenzék eddig nem tudott – mondja interjúnkban Bíró-Nagy András, a Policy Solutions igazgatója. Hiába szoktuk meg, hogy a Fidesz kampánygépezete professzionális, most egy sor olyan tényezővel kell szembenéznie a kormánypártnak, amelyet nem tud befolyásolni. Ilyen a megélhetési válság, az Ukrajna elleni orosz agresszió, de még a különböző, elégedetlenségüket egyre hangosabban kifejező rétegek is egymásra találhatnak. De miért kell beszélni a korrupcióról, ha eddig nem hozott áttörést?
A kampány fényében hogy értékeled a NAV házkutatási akcióját Iványi Gáboréknál? Úgy tűnik, hogy inkább az ellenzéknek jött jól, azonnal szerveztek is egy demonstrációt a helyszínre.
Ez túlkapás volt, és kampányszempontból valóban nem kedvező a Fidesznek. A kormánypártnak ugyanis nem érdeke, hogy a vele szemben lévő elégedetlenség lángra kapjon. Alig több mint egy hónap van hátra a választásokig, és a Fidesz kampánya sokkal alacsonyabb fordulatszámon pörög, mint amennyire szokott. Most nagyjából az az állás, hogy ha a Fidesz nagy arányban tudja mozgósítani a szavazóit, akkor ha nem is kétharmados, de sima többséget tud szerezni a választásokon. De ennek feltétele az, hogy a velük szembeni elégedetlenség ne kapjon lángra, és ne mozgósítsa az ellenzéki szavazókat és a még el nem kötelezett bizonytalanokat az ellenzék irányába.
Ez azért fontos, mert minden kutatásunk azt mutatja, hogy az ellenzéknek több tartaléka van a bizonytalanok között, mint a Fidesznek. Nagyjából a társadalom 25 százaléka tekinthető bizonytalannak, nekik a negyede-ötöde az, akit egyáltalán rá lehet venni arra, hogy elmenjen szavazni. Tehát öt-hét százaléknyi választóról van szó, amikor arról beszélünk, hogy a bizonytalan szavazókért megy a küzdelem. Itt van nagyobb tartaléka az ellenzéknek, mert a kutatásaink alapján a bizonytalanok helyzetértékelése közelebb áll az ellenzéki, mint a fideszes szavazókhoz.
A Fidesz kampányának fontos eleme, hogy ezeknek az embereknek ne jöjjön meg a kedvük a választáshoz. Ez a lényege a gyurcsányozós kampánynak is, hiszen a volt miniszterelnök elutasított szereplő a bizonytalanok között is. Viszont az olyan esetek, mint a NAV kivonulása Iványi Gáborékhoz, rendelkeznek olyan érzelmi töltettel, hogy eltolhatják a bizonytalanok egy részét az ellenzékhez. Az majd kiderül, hogy meddig marad napirenden ez az eset, de biztos, hogy ez ki nem kényszerített hiba volt a Fidesz részéről.
Sztrájkolnak a tanárok, tervezik a munkabeszüntetést a mozdonyvezetők, egyre hangosabban elégedetlenkednek a benzinkutasok is. Ezek és a hasonlóan elégedetlen rétegek megmozdulásai összeállhatnak-e egy olyan hullámmá, amelyet a Fidesz el akar kerülni?
A következő időszak legnagyobb kérdése, hogy összeáll-e valamilyen egységes, elsöprő elégedetlenség. Egyelőre inkább úgy tűnik, hogy szigetszerűek ezek az elégedetlenségek, nem találnak egymásra a különböző rétegek. Ugyanakkor az ellenzéki szavazók hite az elmúlt hónapokban kicsit alábbhagyott, és pont az ilyen típusú akciókra, kampányélményekre lenne szüksége az ellenzéki tábornak ahhoz, hogy visszakapja a reményét a változásra.
Az előválasztás utáni két hónap arra ment el, hogy Márki-Zay Péter váratlan győzelme után összeálljon az ellenzék, és szinte a nulláról kezdjen el tervezni egy új kampányt. Azóta viszont összeállt a gépezet, egy nap alatt össze tudták szedni az ajánlásokat az összes jelöltjüknek, markánsan megjelentek az utcán az ellenzéki aktivisták, elkezdődtek az országjárások. A következő időszakban tehát minden olyan esemény különösen fontos lesz, ami arra irányul, hogy az ellenzék erőt mutasson, és visszahozza a szavazóik lelkesedését. Ilyen lehet egy nagyobb tanársztrájk vagy akár a március 15-i demonstráció, amire az ellenzék is komolyan készül, nem csak a Fidesz.
Eddig milyen hozadéka van annak, hogy Márki-Zay Péter lett az ellenzék miniszterelnök-jelöltje?
Az egyik hozadéka, hogy a Fidesz korábban kitalált sablonjai vele szemben nem működnek. Hónapokra fejtörést okozott a Fidesznek, hogy milyen formában lehet továbbvinni a gyurcsányozós kampányt egy olyan jelölttel szemben, akiről még Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója is azt mondta, hogy biztosan nem Gyurcsány Ferenc embere. Arról nem is beszélve, hogy Márki-Zay épp Gyurcsány feleségét, Dobrev Klárát győzte le egy komoly küzdelem után. Ráadásul az olyan, az ellenzék ellen már bejáratott sablonok sem működnek Márki-Zayjal szemben, mint hogy betelepítené a migránsokat. Ő rögtön visszatámad azzal, hogy támogatja a határkerítést, és az Orbán Viktor és Rogán Antal által behozott letelepedési kötvényes migránsok között nézné meg, kiket kell kitoloncolni. Hét gyerekével Márki-Zay azzal sem vádolható, hogy ne lenne neki fontos a család vagy a konzervatív családpolitika.
Hozadéka lehet még az ellenzéknek Márki-Zay stílusa is, ebben én nem csak azt a rizikót látom, hogy esetleg egy-egy mondata után magyarázkodnia kell. Az, hogy a hagyományos baloldali és liberális ellenzéki komfortzónán kívüli témákkal és nyelvezettel lép fel, a billegő körzetek szempontjából hozhat is az ellenzéknek. Húzhat Márki-Zay olyan váratlant, ami esetleg a Békés megye 4-es vagy Somogy megye 4-es körzetben is megmozdítja azokat a szavazókat, akikhez a megszokott ellenzéki retorika nem ér el. A következő időszak szempontjából ez nem elhanyagolható tényező.
Az egyéni választókörzetek különösen fontosak a választások kimenetele szempontjából. Mit lehet tudni az ottani folyamatokról, a helyi kampányokról?
A választási rendszer sajátossága miatt a helyi mikrokampányokban dől majd el a választás, főleg abban 20-25 körzetben, amelyekről billegőként szoktunk beszélni. Épp ezért veszélyes csak az országos trendekből kiindulni. Az országos közvélemény-kutatások és az arra épülő mandátumkalkulációk nem veszik figyelembe a helyi sajátosságokat. Egy ilyen modellben, amikor mondjuk két pontot javít a Fidesz, egységesen minden körzetben feljebb viszik a párt népszerűségét, és abból vonnak le következtetéseket.
Most azonban keveset tudunk arról, milyen a hangulat az egyes egyéni körzetekben. Sok körzetben az a felállás, hogy a helyben ismert fideszes jelölttel szemben az ellenzéki jelölt új, akár csak az előválasztáson találkoztak velük először a szavazók. Az ellenzéknek most erőforrásai minél nagyobb részét kell ezekbe a körzetekbe irányítania, különös tekintettel azokra, amelyeket a várható döntetlenközeli eredmények miatt billegőnek tekintünk. E körzetek kistelepülésein élő választóit nem lehet olyan hatékonyan elérni Facebookon, mint a nagyvárosiakat, őket csak személyes jelenléttel lehet megfogni. A következő hetekre ez az ellenzék feladata: személyesen minél több ilyen településre elmenni, és beszélni a választókkal, megismertetni velük az ellenzék jelöltjét. Látszik, hogy a miniszterelnök-jelölt sok időt szán az országjárásra, igyekszik minél több választókörzetbe minél többször eljutni. De ezt a munkát az egyéni jelölteknek sem lehet megspórolniuk.
Felmerülhet-e olyan külső tényező, amely érdemben befolyásolhatja a választások kimenetelét?
A Fidesz legnagyobb ellenfele továbbra is a megélhetési válság. A Policy Solutions folyamatosan monitorozza, hogy mit tartanak a magyarok a legnagyobb problémának. Az, hogy túl magasak a megélhetés költségek, 2019-ben még csak a hatodik helyen állt, de 2021 elejére már az első helyre jött föl. A koronavírus-járvány kitörése után fél évvel kezdték el egyre többen a legnagyobb problémának tartani a megélhetési költségeket.
A Fidesz valójában sokáig egyáltalán nem törődött ezzel az egyre súlyosbodó problémával. A magyar kormány válságkezelése a szociálisan legkevésbé érzékenyek közé tartozott egész Európában.
Ez nem meglepő, hiszen a válság miatt sokan elvesztették a munkahelyüket, és még többen vannak azok, akiknek visszaesett a jövedelmük. Tavaly ráadásul beindult egy régóta nem tapasztalt mértékű infláció is. Ez a két tényező együtt járult hozzá a megélhetési válság mélyüléséhez. A kampány utolsó időszakára időzített pénzosztás a kormány e szociális helyzet javítására tett kísérlete.
De ebből is inkább az következik, hogy a kormány jobban megértette ezt a problémát, mert egyáltalán nem a megélhetési válság az ellenzéki kampány központi eleme.
A Fidesz valójában sokáig egyáltalán nem törődött ezzel az egyre súlyosbodó problémával. A magyar kormány válságkezelése a szociálisan legkevésbé érzékenyek közé tartozott egész Európában. Most pedig a kampány végére időzítve hoztak néhány intézkedést, amelyek között több is csak néhány hónapig van érvényben. Ennek annyi a célja, hogy a kampány végére valamennyire tompítsa a megélhetéssel kapcsolatos nehézségeket.
Az ellenzéket sem vádolnám azzal, hogy nem értette meg ezt a problémát, inkább úgy fogalmaznék, hogy a hat párt eltérő intenzitással értette meg. De az ellenzéki programban – amit eddig lehet tudni róla – számos intézkedés foglalkozik ezzel a kérdéssel, az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentésétől kezdve az alacsony jövedelműek helyzetének javításán át a nyugdíjak svájci indexálásáig. Jelen van tehát ez a téma az ellenzék kampányában, a kérdés inkább az, hogy olyan súllyal van-e jelen, ahogy az a társadalom problématérképén fenn van. Az igaz, hogy nem ez a fő téma, és a kampányban nagy erővel vannak jelen olyan témák is, amelyek viszont lejjebb vannak a problématérképen. Ilyen például az alkotmányozás kérdése, hisz az – ahogy általában a demokrácia és a jogállam kérdése – nem tartozik a magyar társadalom fő problémái közé az emberek szerint, miközben a politikusok sokat foglalkoznak vele.
Ilyen a korrupció is? Ez Márki-Zay kampányában meglehetősen hangsúlyos, miközben a korrupciós botrányoknak nincs látható hatásuk a közvélemény alakulására.
Itt kétféle vélemény szokott ütközni. Az egyik ettől várja a megváltást, a másik pedig azt mondja, hogy nincs ennek jelentősége, mert a magyar társadalom már beárazta és elfogadja a korrupciót. Valójában egyik sem helyes interpretáció. A kutatásainkból az látszik, hogy akik tizenkét ilyen év után is fideszesek maradtak, azokat a korrupciós botrányok nem szakítják le a Fidesztől. Egész egyszerűen a kormány egyéb intézkedéseit fontosabbnak tartják, és a korrupciót is beleszámítva a Fidesz-kormányzás mérlegét inkább pozitívnak tartják.
Az ellenzéki szavazók körében viszont ez a húzótémák egyike. A megélhetéssel kapcsolatos témák után az egészségügy helyzete és a korrupció az, ami az első ötben meg szokott jelenni, amikor arról kérdezzük a magyarokat, hogy mit tartanak az ország legnagyobb problémájának. Ráadásul a bizonytalan szavazókra is hatással van a korrupció témája, ők a negyedik legfontosabb problémaként beszéltek a korrupcióról. Tehát hiba lenne az ellenzéki kampányt pusztán a korrupcióra építeni, de elhanyagolni sem szabad, mert a saját tábor, illetve a bizonytalanok mozgósítása szempontjából sem érdektelen a kérdés.
Az egészségügy rossz helyzetét különösen láthatóvá tette a koronavírus-járvány és a több mint 43 ezer áldozat. Ez is egy olyan téma lehetne, amelyet az ellenzék nem használ ki.
Az ellenzék mindig emlékeztet arra, hogy milyen súlyos áldozatai voltak ennek a válságnak, rendre megemlékeztek arról, amikor az elhunytak száma átlépte a huszonöt-, a harminc- vagy a negyvenezret. A magyar társadalom viszont nem értékelte közepesnél rosszabbra a kormány válságkezelését, az egészségügyi válságkezelést még jobban is értékelik, mint a gazdasági-szociális válság kezelését. Ez nagyon méltányos értékelés a Fidesszel szemben, főleg annak fényében, hogy mekkora tragédia történt, hiszen az áldozatok száma Magyarországon az egyik legmagasabb a világon, ha lakosságarányosan nézzük. A járványhelyzetre adott közepes értékelés amúgy úgy jött ki, hogy a fideszesek inkább jónak értékelték, az ellenzékiek pedig inkább rosszra, tehát polarizált a társadalom a járvány megítélését illetően is.
Az, hogy ennyire eltérő a Fidesz támogatóinak valóságérzékelése, mennyiben köszönhető a propagandának?
Ez a polarizáció szinte minden kérdésben jelen van, legyen szó a gazdaság helyzetének megítéléséről, a demokrácia helyzetéről vagy a válságkezelésről. Olyan, mintha egy párhuzamos valóságban élne az ország fideszes és nem fideszes része. Azért mondom így, mert a bizonytalanok valóságérzékelése közelebb áll az ellenzéki szavazókéhoz. Ebben nyilván szerepe van annak, hogy a fideszes szavazók folyamatosan kapják az aktuális helyzethez passzoló magyarázatokat a kormányzati médiából. De számszerűsíteni nem tudjuk a média szerepét ebben a megosztottságban.
Az európai uniós jogállami mechanizmus vagy az Ukrajnával szembeni orosz agresszió elérhet olyan szintet, hogy az érdemben befolyásolja a magyar belpolitikát?
Az európai uniós pénzek körüli vita és az ukrán válság azért értékelődhet fel ebben az időszakban, mert mindkettő kézzelfoghatóvá teszi az orbáni politika potenciális következményeit. Lehet akár évekig játszani pávatáncot különösebb következmények nélkül, de ha élessé válik a helyzet, akkor előjönnek ennek a politikának a kockázatai. Ha ennyire élesen előjön az a kérdés, hogy mi most igazából kivel vagyunk és hová tartozunk, akkor a választási kampányban is fontos szerepet kaphat a külpolitikai orientáció kérdése – ami amúgy nem tartozna a kampány húzótémái közé. Elsősorban az ukrán helyzet fokozódása a középpontba tolhatja azt a kérdést, hogy Magyarország Keletre vagy Nyugatra tart. Hogy mi az oroszbarátság valódi ára, hogy mennyire vagyunk megbízható tagjai ez Európai Uniónak és a NATO-nak.
A Fidesz érdeke tehát, hogy kerülje ezeket a témákat, de ezek olyan események, amelyeket nem tud befolyásolni.
Ha ez kérdés komolyan a kampány középpontjába kerül, az nem kedvező a Fidesznek, hiszen Magyarország nyugati orientációja elsöprő támogatottságot élvez a magyar társadalomban – a fideszes szavazók többségét is ideértve. E tekintetben a Fidesznek sikerült valamennyire megdolgoznia a saját táborát, de azért a magyar társadalom alapvető nyugati orientációját nem sikerült felülírni. Az utóbbi napokban ellenzéki politikusok már elkezdték kihasználni ezt a helyzetet, és komolyan kritizálják az orbáni külpolitikát, valamint Magyarország európai integrációjának és NATO-tagságának fontosságát hangsúlyozzák. Hiba is lenne nem kihasználni ezt a helyzetet.
A jogállamisággal kapcsolatos eljárások pedig az uniós támogatások elvesztésével fenyegetnek. Itt közvetlenül meg lehet mutatni, hogy milyen komoly anyagi károkat okoz az orbáni politika. Ezeket az ezer milliárdokban mérhető károkat végül az egész ország fogja megfizetni, ezt az összefüggést is megérti a választók jelentős része.
A Fidesz érdeke tehát, hogy kerülje ezeket a témákat, de ezek olyan események, amelyeket nem tud befolyásolni. Az ellenzéki politikusok folyamatosan próbálják kihasználni ezt a helyzetet, a kérdés az, hogy az ukrajnai történések eszkalálódnak-e olyan szintre, hogy az a magyar szavazók jelentős részének látóterébe kerüljön.
Rendre felmerül, hogy a Fidesznek nincs választási programja már több választás óta. Múlt héten a Szabad Európának adott interjújában Mráz Ágoston Sámuel úgy fogalmazott, hogy nem is várható el a XXI. században, hogy szakpolitikákról szóljon a kampány.
Több mint tíz év kormányzás után anélkül is ismerjük a Fidesz programját, hogy leírnák. Már tudjuk, hogy a Fidesz mit csinál az önkormányzatokkal, az oktatással vagy milyen szociálpolitikát tart kívánatosnak; hosszan lehetne sorolni. Most már látjuk mindennek a következményeit is.
Viszont a demokratikus politika a különböző víziók, közpolitikai tervek ütköztetéséről is szól. Ha nem is az adókulcsok pontos mértékéről kellene vitázni, de arról például beszélni kell, hogy az alacsonyabb jövedelműek terheit csökkenteni vagy növelni kell-e, vagy hogy Magyarország Kelet vagy Nyugat felé orientálódjon. Vannak olyan témák, amelyek megérdemlik, hogy egy választási kampányban előkerüljenek, és ezért az ellenzék sem spórolhatta meg, hogy előálljanak a közös elképzeléseikkel. Ez volt a tavaly megjelent hatpárti közös alap, és Márki-Zay miniszterelnök-jelöltté válása után a napokban fogják bemutatni a választási programjukat. Azt viszont már most is lehet tudni, hogy ők egy európaibb, a jelenleginél szociálisan érzékenyebb, szabadabb levegőjű és zöldebb országot képzelnek el. Az pedig egyáltalán nem baj, ha lesznek konkrét ígéretek, amelyek megvalósításához a kormányváltás esetén neki tudnak kezdeni.
Az EBESZ végül bejelentette, hogy nagy létszámú misszióval érkezik a választásokra, civilek kormányfüggetlen szavazatszámlálókat toboroznak április 3-ra. Van ennek jelentősége? Felmerülhet-e komolyan, hogy olyan szintű választási csalás történjen, amely befolyással van a választások végeredményére?
Van jelentősége az EBESZ missziójának, de fontosabb lenne elérni, hogy minden szavazókörben legyen legalább két, nem kormánypárti szavazatszámláló. Az nagy előrelépés lenne 2018-hoz képest, amikor a több mint tízezer szavazókör mintegy tíz százalékában egyáltalán nem volt ellenzéki delegált, és további harminc százalékában pedig csak egy. Ami még drámaibb, hogy a Nemzeti Választási Iroda adatai alapján a 2019-es európai parlamenti választások idején az ötszáz főnél kisebb lélekszámú települések szavazóköreinek háromnegyedében egyáltalán nem volt ellenzéki párt által delegált szavazatszámláló.
De valójában nem ettől lejt a pálya a Fidesznek, és nem azért tekintik többen tisztességtelennek a választási rendszert, mert esetleg nem számolnák meg rendesen a szavazatokat. A valódi probléma az erőforrások előnytelen elosztása a Fidesz javára, az átalakított médiakörnyezet a közmédiával együtt, a választókerületi határok Fidesznek kedvező átalakítása. Ezek azok a tényezők, amelyek egy országos döntetlen estén a Fidesz mandátumtöbbségét okozzák. Meg kell említeni azt a különbséget is, hogy a Nyugatra kivándorolt magyarok sokkal nehezebben tudnak szavazni, mint a határon túl élők, akik között elsöprő a Fidesz támogatottsága. A külföldön történő szavazási nehézségek miatt akár százezres nagyságrendben lehetnek azok a – feltehetően többségében ellenzéki érzelmű – szavazók, akik végül nem tudják leadni a szavazatukat.
Az ilyen, rendszerbe kódolt egyenlőtlenségek jóval nagyobb előnyt jelentenek a Fidesznek, mint amit a választások napján történő esetleges manipulációval el lehetne érni. Hiszen eleve úgy megyünk neki április 3-nak, hogy az ellenzéknek három-négy százalékponttal kellene vezetnie országosan a Fidesz előtt, hogy akár egymandátumnyi többségbe tudjon kerülni az Országgyűlésben.
