Alig néhány nappal azelőtt, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, Biden elnök csendben elküldte csapatát az Európai Unió belgiumi központjába. Nem kémfőnököket vagy tábornokokat, hanem az apró betűs részek tapasztalt olvasóit, a pénz, a számítógépes csipek és más áruk globális áramlásának szakértőit.
Felhatalmazásuk arra szólt, hogy a lehető legnagyobb fájdalmat okozzák Vlagyimir Putyin orosz elnöknek: ha már lehetetlenné tenni nem tudják, megnehezítsék az elhúzódó ukrajnai háború finanszírozását, és megtagadják tőle a hozzáférést a modern hadviselés magját képező technológiákhoz.
Heves tárgyalások folytak februárban Brüsszelben, Párizsban, Londonban és Berlinben, gyakran hat óránál is hosszabban. A szövetségesek megpróbálták kidolgozni egy történelmi gazdasági blokád részleteit – mondják a Biden-kormányzat tisztviselői. Az Egyesült Államok által betiltani kívánt exportcikkek egy részét vonakodva fogadták az európaiak, akiknek lényegében azt kellett mondaniuk a saját országuk cégeinek, hogy mondjanak le több milliárd eurós éves bevételükről Oroszországból.
Ha a hullazsákok elindulnak Ukrajnából, nem fogtok nemet mondani
Amikor patthelyzet volt, az amerikai tárgyalópartnerek Gina Raimondo kereskedelmi miniszterhez fordultak telefonon.
„Most mondhattok nemet, de amikor a hullazsákok megindulnak Ukrajnából, nem akartok majd visszautasítani – mondta Raimondo szövetséges kollégáinak. – Csináljátok azt, ami helyes.”
Mindenki belement – és még az invázió előtt.
Raimondo azt mondta, hogy a megállapodáshoz és a gyors ütemezéshez végső soron Putyin küszöbönálló támadásának fenyegetése adta meg a végső lökést.
„Mindannyian gyorsan magunkévá tettük, hogy ideje összefogni és összetartani – mondta. – Ha elég fájdalmat okozol és elszigeteled Putyint, az véget vet ennek a háborúnak.”
Ha fizetnek a földgázért, a háborút finanszírozzák
A világ leggazdagabb országai – Kína kivételével – közvetlenül szállnak szembe Putyinnal, a saját feltételeik alapján. Olyan szankciókat vezettek be, amelyekben az erősségük keresztezte Oroszország sebezhetőségét. Oroszország az Egyesült Államokra, az EU-ra, Japánra, Dél-Koreára és Tajvanra támaszkodik a legmodernebb technológiák és befektetések terén, ezért a szövetségesek úgy döntöttek, hogy mindettől elvágják Moszkvát.
Ez olyan stratégiai játék, melynek célja Putyin csapdába ejtése, miután a külföldi befektetők kivonják a pénzüket, válaszul az atrocitásokra, egyben figyelemre méltó egységnyilvánítás, amelyet a következő hetekben próbára tehet a szövetségesek függése a fosszilis tüzelő- és üzemanyagoktól.
Közgazdászok egy csoportja csütörtökön úgy becsülte, hogy az EU-tagországok a háború kezdete óta több mint 13,3 milliárd eurót utaltak át Oroszországnak olajért, földgázért és szénért cserébe, lényegében Putyin hadigépezetének finanszírozására.
Megbénítani Putyin harci képességét
Miközben a háborút megelőző szövetségesi tárgyalások kritikusak voltak, az EU nemcsak az Egyesült Államok tetteire várt. Az unió tagjai hónapok óta tanácskoztak.
A belső tárgyalásokról névtelenül nyilatkozó egyik uniós diplomata egy interjúban még januárban felvázolta a lehetséges szankciókat, beleértve az exporttilalmat, és megjegyezte, hogy az EU a szankciók végrehajtását célzó koalíciót a Donyec-medence egyes részeinek 2014-es orosz megszállása óta egyben tartotta.
Ezúttal azonban az Egyesült Államok és az EU újfajta lépésekkel válaszolt Oroszország agressziójára, hogy megbénítsa Putyin harci képességét, megtagadva tőle a hozzáférést a félvezetőkhöz, a számítógépekhez, a távközlési berendezésekhez, a lézerekhez és a hadianyagok szerves részét képező érzékelőkhöz.
Ez egy olyan megszorítás az ellátási láncban, amely arra kényszeríti Oroszországot, hogy meglévő repülőgépeit, tankjait és egyéb felszereléseit szedje szét alkatrészekért, és ezzel lényegében erodálja katonai és gazdasági képességét. Ugyanazok az amerikai és uniós tisztviselők, akik a világjárvány után saját ellátási láncaikkal voltak elfoglalva, megtalálták a módját annak, hogy kereskedelmi szabályozásokon keresztül felerősítsék Oroszország problémáját.
Egyre szigorodnak a pénzügyi hatások
A korai siker jeleként az amerikai tisztviselők rámutatnak a Lada oroszországi autógyárainak bezárására és arra a több mint háromszáz vállalatra, amelyek leállították üzleti kapcsolataikat Oroszországgal. A cégek között nemcsak a Starbucks van, hanem csipgyártók, például a német Infineon is bejelentette, hogy leállítottak minden közvetlen és közvetett oroszországi szállítást a műszaki támogatással egyetemben.
Az inváziót követő néhány napon belül a szövetségesek blokkolták az orosz központi bank külföldi eszközeit. A Biden-adminisztráció két magas rangú tisztviselője, akik nem voltak jogosultak nyilvánosan megvitatni a stratégiai tervezést, és névtelenséget kérve beszéltek, elmondták, hogy ezt az opciót kezdetben nem terjesztették a szövetségesek elé azon aggodalmuk miatt, hogy Oroszország idő előtt valahova máshova viheti a pénzét. Az invázió kezdetéig vártak a vagyonbefagyasztás beterjesztésével, amikor is a bombázások és a halál képei szinte azonnal beleegyezésre késztették az európaiakat.
A befagyasztás felhasználhatatlanná tette a Putyin háborús büdzséjében lévő több mint hatszázmilliárd dollár felét. Míg az orosz tőzsdét bezárták, a rubel értéke pedig bezuhant, a szankciókat úgy alakították ki, hogy a pénzügyi hatások idővel szigorodjanak. Amíg Ukrajna katonai segítséggel képes kitartani a súlyos áldozatok ellenére, a szankciók jól működnek Putyin kifárasztása érdekében.
Keményen harapnak
Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság alelnöke csütörtökön méltatta a nemzetek közötti nagyon jó koordinációt, és kijelentette, hogy a szankciók „keményen harapnak. Oroszország pénzpiacai az összeomláshoz közelednek”. Azt is megjegyezte, hogy a szankciók költséggel járnak a szövetségesek számára, bár ez az ár jóval alacsonyabb, mint a háború terjedésének következményeié lenne.
Mégis minden újabb szankciós kör egyre inkább próbára teszi a 27 EU-tag egységét. Ha szóba kerül az orosz olaj és gáz tilalma, az orosz energiától erősen függő Németország és Olaszország nehéz helyzetben lesz, hogy megfékezze több keleti tagállam, például Lengyelország és a balti államok késztetését arra, hogy a legkeményebben és a leggyorsabban üssenek újra egyet Putyinon. Az Egyesült Államok kevésbé függ az orosz olajtól és földgáztól, ami Bidennek megkönnyítette a behozatal betiltását a hónap elején.
Kína az élre tört
Fennáll a veszélye annak is, hogy a szankciók nem fogják megállítani Putyint, vagy Oroszország továbbra is találhat módot arra, hogy árucikkeket vigyen be a gazdaságába. Az ImportGenius által elemzett kereskedelmi adatok azt mutatják, hogy Kína 2021-ben kiszorította Németországot az Oroszországba irányuló export fő forráshelyéről – és amerikai tisztviselők szerint Moszkva segítséget kért a kínai kormánytól.
Olivier Blanchard, a Nemzetközi Valutaalap volt vezető közgazdásza, jelenleg a Peterson Institute of International Economics munkatársa a szankciókat a Twitteren a német gyárak második világháború alatti bombázásával azonosította. Ezek a bombázások olyan módon zavarták meg a német hadigépezetet, hogy lehetetlenné tették az elhúzódó harc meghosszabbítását – és közgazdászok is szerepet játszottak a célpontok kiválasztásában.
Továbbra is kérdés, hogy mindez elég-e
Blanchard azt javasolja, hogy terjesszék ki az exportellenőrzést a védelmi vonatkozású termelésről „mindenre, ami szétzilálja a termelést” az orosz gazdaságban. Ha az orosz gyártmányú hűtőszekrényekhez az EU-ban gyártott tömítésre van szükség, a hozzáférés korlátozása megnehezíti az orosz gazdaság működését – mondta.
Tania Babina, a Columbia Egyetem pénzügyprofesszora, aki Ukrajnában született, úgy véli, hogy a szankciók általában nem állítják meg a diktátorokat, és arra figyelmeztet, hogy Putyin helyzete végső soron még jobban megszilárdulhat, hacsak az Egyesült Államok és az EU nem tesz agresszívabb lépéseket. Szerinte az európaiaknak olyan szankciókat kell bevezetniük, amelyek megtiltják az orosz olaj és földgáz használatát.
„Mindent el fog dobni a győzelemért, ha kell, elküldi a nagymamáját harcolni – mondta Babina. – Nem veszítheti el Ukrajnát. Ezért olyan kiemelten fontos az orosz energiaexport bevételeinek elvágása.”
Ugyanakkor Babina megjegyezte, hogy a szövetséges szankcióstratégiának van egy másik, sokkal borzasztóbb ára is: az ukrán életek.
„Hány embert hagyunk meghalni, mielőtt Putyin kifogy az eszközeiből?” kérdezte.
