A volt Szovjetunió befagyott konfliktusai közül harminc évig a vitatott hovatartozású keskeny moldovai földsáv volt a legstabilabb. Az elmúlt két napban történt robbanások miatt azonban sokan a harcok kiújulásától tartanak.
A Dnyeszter Menti Köztársaság, más néven Transznisztria mintegy négyszáz kilométer hosszú terület a moldovai Dnyeszter folyó keleti partja és az ország ukrán határa között. A szakadár régió 470.000 fős lakosságának többsége oroszul beszél, de jelentős részük ukrán vagy moldovai nemzetiségűnek vallja magát.
Harminc éve befagyott konfliktus
1989-ben, amikor a terület még a Szovjetunió része volt, a moldáv tagköztársaság a moldáv nyelvet próbálta hivatalossá tenni, ami sokak ellenállását kiváltotta. A régió 1990-ben kikiáltotta függetlenségét, és összecsapások törtek ki. A harcok 1992-ig tartottak, és több mint hétszáz ember halálát okozták.
1992 nyarára végül sikerült tűzszüneti megállapodást elérni, ennek részeként viszont egy orosz kontingens úgymond békefenntartóként a helyszínen maradt. A régió de facto azóta is külön áll Moldovától. Az el nem ismert állam politikai berendezkedésében és kulturálisan ma is a Szovjetuniót idézi, ez a külsőségekben is látszik, például mai napig sarló-kalapácsos zászlót használnak. Ez később a turizmust is kissé fellendítette, sokan látogattak el Transznisztriába azért, hogy úgy érezzék, mintha visszautaznának az időben.
Gyanús robbantások
Bár Moldova a területet sajátjának tekinti, az elmúlt harminc évben a térség békés maradt, az ukrajnai háború miatt azonban újraéledhet a konfliktus. Április 26-án robbanások rázták meg a transznisztriai állambiztonsági minisztérium székházát. A jelentések szerint az épület az ortodox húsvéti ünnep miatt üres volt, áldozatokat nem jelentettek. Az épületet az eddigi információk szerint rakétagránátokkal lőtték, a helyi média be is mutatta az utcán heverő, lövedékcsöveknek tűnő tárgyakat.
Egy nappal később egy műsorszóró létesítménynél történt két robbanás, működésképtelenné téve két, nagy teljesítményű antennát. A Dnyeszteren túli régió elnöke, Vadim Krasznoszelszkij április 26-án vörös fokozatú, terrorellenes biztonsági intézkedések bevezetésére szólított fel tizenöt napra. A városok bejáratánál többek között ellenőrző pontokat is felállatottak.
Az Egyesült Államok az ukrajnai háború közepette arra figyelmeztetett, hogy Oroszország hamis zászlós támadásokat indíthat a közeli országokban, hogy legyen ürügye a megtámadásukra. Oroszország nem ismeri el Transznisztria függetlenségét, ahogy nem ismerte el a kelet-ukrajnai szakadár „népköztársaságokét” sem, egészen a 2022-es háború megindításáig.
Új célpont jöhet Ukrajna után
Oroszország itt is arra hivatkozva indított támadást, hogy úgymond megvédje az orosz etnikumú lakosságot. Egy magas rangú orosz katonai tisztviselő, Rusztam Minnekajev a múlt héten azt mondta, hogy az orosz erők célja Dél-Ukrajna teljes ellenőrzésének átvétele, amellyel egy szárazföldi folyosót nyitnának Oroszország és Transznisztria között.
Ehhez persze Ukrajna egész fekete-tengeri partvidékét el kellene foglalni, beleértve a nagy kikötővárost, Odesszát is. Az orosz katonák minden bizonnyal hatalmas ellenállásba ütköznének. Bár Transznisztriában állomásozik egy 1500 fős orosz kontingens, az ő belépésük a háborúba nem sokat változtatna a helyzeten. A csapatok nagyrészt csak a katonai raktárak őrzésére összpontosítanak, harcértékük kérdéses.
Transznisztria elismerése vagy bekebelezése konfliktusba sodorná Oroszországot és Moldovát. Moldova alkotmánya garantálja a semlegességet, így Oroszország nem hivatkozhatna arra, hogy az ország veszélyt jelent rá, például azért, mert csatlakozna a NATO-hoz. Bár Moldova megtámadására aligha lenne indoka, stratégiailag az ország megszállása előnyös lehet Moszkvának (persze csak akkor, ha egyáltalán el tudják foglalni Dél-Ukrajnát), mivel azon keresztül már közvetlenül sakkban tarthat egy NATO-tagállamot, Romániát.
