Nusreta Sivac évtizedeken át mesélt borzalmas dolgokat egy olyan háborúból, amelyet Európa nagy része igyekezett elfelejteni. A nő az 1992–95-ös boszniai háború elején a boszniai szerbek által működtetett hírhedt prijedori koncentrációs táborok egyikében volt fogoly több tucat más nővel együtt. Sivat tanúskodott a hágai büntetőeljárásokban, és még mindig tanúsvallomásokat tesz a hazájában, Bosznia-Hercegovinában folyamatban lévő háborús bűnökkel kapcsolatos perekben.
Mint elmondta, tragikusan ismerős receptet ismer fel az Ukrajnából érkező jelentésekben.
„Az Ukrajnában lemásolt modell a nők megerőszakolása” – mondta a Szabad Európa balkáni szolgálatának.
Az etnikai tisztogatás, népirtás és nemi erőszak szinonimájává vált balkáni konfliktus túlélőiként ő és más bosnyák nők azt mondták, hogy a legfontosabb tanács, amit a jelenlegi háborút elszenvedő ukrán nőknek adhatnak, az az, hogy tartsanak ki, és dokumentálják a bűncselekményeket, és tekintsenek előre, arra az időre, amikor talán bíróság elé kerül az ügyük.
„Azt mondanám nekik, hogy gyűjtsenek erőt arra az időre, amikor lehetőségük lesz rá. Lehet, hogy most veszélyes, és nem helyénvaló beszélni, tanúskodni róla” – mondta Sivac, aki egykori bíró és a háborús bűnök áldozatainak aktivistája.
Nemzetközi megfigyelők arra a következtetésre jutottak, hogy az 1992–95-ös boszniai háború alatt húsz- és ötvenezer közötti számú lányt, nőt és férfit erőszakoltak meg.
E bűncselekmények túlnyomó többsége büntetlenül maradt, annak ellenére hogy a volt Jugoszláviával foglalkozó, erre a célra létrehozott hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) nemzetközi ügyészei évtizedeken át erőfeszítéseket tettek a perek megindítására.
Az ICTY több mint harminc embert ítélt el háborús bűncselekménynek minősülő szexuális erőszak miatt az 1997-es első vádemelés és a 2017-es utolsó ítéletek között. A boszniai bíróságok további százharmincat ítéltek el háborús szexuális erőszak miatt, és még mintegy kétszáz ügy van folyamatban Boszniában. (Az ilyen ügyeket nyomon követő civil szervezetek szerint az elítéltek mintegy kétharmada három és öt év közötti börtönbüntetést kap.)
De az ukrán hatóságok aktivitása és az okostelefonok elterjedtsége a XXI. század első nagy európai háborújában azonnal felhívta a figyelmet a lehetséges háborús bűncselekményekre.
Már folyamatban lévő ügyek
Az orosz csapatok által elkövetett visszaélésekről szóló jelentések megszaporodtak, bár a háborús övezet nagy része még mindig nehezen megközelíthető.
A hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze márciusban vizsgálatot indított az Ukrajnában 2013 novembere óta elkövetett lehetséges bűncselekmények ügyében, azaz még az azelőtti időszakra, hogy Oroszország 2014-ben titokban megszállta és annektálta a Krímet, amivel kezdetét vette egy majdnem egy évtizedes konfliktus.
Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa vizsgálóbizottságot hozott létre a háborús törvények lehetséges megsértése miatt, és felfüggesztette Oroszország tagságát.
A New York-i székhelyű Human Rights Watch (HRW) jogvédő szervezet rendkívüli nyilatkozatban figyelmeztetett az orosz csapatok által elkövetett nemi erőszakra és más atrocitásokra, és felszólított a bizonyítékok megfelelő megőrzésére, valamint sürgette, hogy közép- és hosszú távon is maradjon fenn a nemzetközi politikai akarat az ilyen bűncselekmények kivizsgálására.
Nemi erőszakról szóló egyéni beszámolók is napvilágot láttak, az áldozatok részletes vallomásait egyes esetekben már átadták az ukrán hatóságoknak, amelyek az orosz katonai offenzívák ellenére továbbra is működnek az egész országban.
Olekszij Danyljak, a déli Herszon régió helyettes ügyésze nemrégiben azt mondta a Szabad Európának, hogy hivatala több mint ezer ügyet indított állítólagos jogsértésekkel kapcsolatban, miután az orosz csapatok kivonultak az ottani megszállt területekről. Az ügyek közé tartoznak a gyilkosságok, az emberrablás, a deportálás vagy erőszakos áttelepítés, a kínzás és. a szexuális bűncselekmények gyanúja.
A lehallgatott orosz harctéri kommunikáció nyomán az egyszerű katonák ellen is felmerül a gyanú, hogy az ukránok terrorizálására és a háború folyatására alkalmazzák a nemi erőszakot.
Orosz tisztviselők nem reagáltak a harctéri nemi erőszakra vonatkozó vádakra, miközben az orosz hadsereg a polgári lakosságot is célba vette az offenzívában: rendszeresen bombázta a polgári területeket, beleértve lakóépületeket, iskolákat és kórházakat. Orosz tisztviselők tagadják, hogy kifejezetten civilek lettek volna a célpontok.
António Guterres ENSZ-főtitkár április 26-án Moszkvában, az orosz illetékesekkel a február 24-én indult invázió óta első magas rangú találkozóján azt mondta, hogy aggódik a lehetséges háborús bűncselekmények miatt, és független vizsgálatokat sürgetett.
„Dokumentáld a bűncselekményeket!”
„Bármi is legyen ennek az agressziónak az eredménye, el kell köteleznünk magunkat a háborús bűnök dokumentálása mellett” – mondta Mirsad Tokača, a boszniai fővárosban, Szarajevóban működő Kutatási és Dokumentációs Központ alapító igazgatója.
Az igazgató szembeállította az ukrán helyzetet a háborús Bosznia helyzetével, ahol az egykori jugoszláv intézmények többnyire megszűntek működni. Ukrajnában még mindig vannak ügyészségek, bíróságok, rendőrség, nem kormányzati szervezetek, és már egy nemzetközi bizottság is megalakult, amely a vádak kivizsgálását hivatott elvégezni – mondta.
Tokača már felajánlotta központja segítségét és tapasztalatait. „Ez a XXI. század, látható a kommunikáció magasabb szintje – mondta. – Nekünk ez '92-ben nem volt meg.”
Boszniai segélyakció Ukrajnáért
Két hónapja tart a háború, az orosz erők Kelet- és Dél-Ukrajna nagy területeit ellenőrzik, beleértve Luhanszk és Donyeck régió legkeletibb részeit, amelyeket 2014 óta az Oroszország által támogatott szakadárok irányítanak. Oroszország fenntartja a Krím annektálását is, amit az ENSZ országainak túlnyomó többsége megszállásnak tart és elutasít.
A mostani offenzíva első szakaszában elakadt az orosz előrenyomulás, amely nyugati katonai elemzők szerint jelentős költségekkel járt az orosz hadsereg számára. A nyugatiak szerint ennek oka részben az ukrán hivatásos katonák és önkéntesek szívós ellenállása, valamint az, hogy a nyugatiak fegyverrel és hírszerzési információkkal támogatják az ukránokat.
„Végső győzelem minden téren”
Halida Konjo-Uzunović 1992 és 1994 között a kelet-boszniai Foca régiót ellenőrző szerb csapatok etnikai tisztogatási kampánya során szenvedett el kínzást és bántalmazást, elvesztette a férjét és más családtagjait.
Focában mintegy háromezer bosnyákot öltek meg, és a hatóságok még mindig keresik több mint hatszáz áldozat maradványait – több mint egyharmaduk nő vagy lány volt.
Konjo-Uzunović elmondta, hogy az Ukrajnában készült képek felidézték a háborút, és együttérzést keltettek a háborús borzalmakat elszenvedő ukrán nők iránt.
„Csak mi, akik ugyanezen mentünk keresztül, tudjuk teljesen megérteni, és azt mondani nekik, hogy mindenben tartsanak ki, még akkor is, ha ez a legszörnyűbb dolog, ami egy nővel történhet – mondta a jelenleg Szarajevóban élő Konjo-Uzunović a Szabad Európa balkáni szolgálatának. – Személyesen tapasztaltam mindezt, valamint azt, hogy férfi családtagokat raboltak el, végeztek ki, és aztán azonosítanom kellett a holttesteket.”
Az ő és más áldozatok számára az egyik legnagyobb frusztráció forrása az, hogy nincs egységes intézmény az igazságszolgáltatásra Boszniában, amely közigazgatásilag és másképp még mindig megosztott etnikai vonalak mentén.
Elmondta, hogy az ukrán nőknek érezniük kell, hogy az igazságszolgáltatás szinte lehetetlen egy megosztott országban, és reméli, hogy nem kell szembenézniük a háború hasonló örökségével, mint ahogy neki és más bosnyákoknak kellett.
Konjo-Uzunović azonban hozzátette, hogy ő és más áldozatok talpra álltak ebből a „sebesült, megalázott és sérült”" állapotból, és „bátran haladtak előre az életükkel az évek alatt”.
