Évtizedes csúcsokat dönt az EU támogatottsága szerte a kontinensen, derült ki az Eurobarometer legfrissebb felméréséből. Magyarországon is elsöprő az EU támogatottsága, a magyarok inkább ott mennének szembe a többséggel, hogy szívesen cserélnék alacsonyabb árakra a demokrácia és a szabadság védelmét.
Egy-egy Putyinhoz közeli politikust leszámítva látványosan egy irányba tart az Európai Unió, mióta az orosz hadsereg megpróbálta lerohanni Ukrajnát.
Mindez lényegesen nehezebben menne a döntéshozóknak, ha közben a lakosság súlyosan megosztott lenne a kérdésben. De pont az ellenkezője tűnik igaznak, tizenöt éve nem gondolták ennyien, hogy jó irányba mennek a dolgok az EU-ban, mint most májusban az Eurobarometer alapján.
Ezt támasztja alá az is, hogy 2007 óta nem örültek ennyien annak, hogy hazájuk uniós tag: a polgárok 65 százaléka tartotta egyértelműen jónak országa EU-tagságát. Az ellenzők aránya is tizenöt éves mélypontra került, uniós szinten nyolcszázaléknyi válaszadó tartja rossznak a tagságot.
Magyarország a középmezőnyben szerepel, hatvan százalék gondolta jónak, öt százalék rossznak a tagságot, a többiek se jónak, se rossznak nem ítélték. Romániában mérték messze a legerősebb EU-ellenes hangulatot, ott 23 százalékuk gondolta károsnak a tagságot, és kétszer ennyien támogatták.
A magyar adat annak fényében különösen erős, hogy a lakosságot évek óta erős Putyin-párti propagandával bombázza a nyílt és a szürke zónás kormánypárti médiakiadványok hálózata. Miután az Európai Unió kitartóan népszerű Magyarországon, ez olyan fura mellékhatásokkal jár, hogy például a kormány kampányaiban leginkább a szinonimáit, főleg „Brüsszelt” ostorozza, amikor rosszat akar mondani a szövetségre.
Hasonló a helyzet egyébként az orosz kormány elleni szankciók megítélésénél: a lakosság nyolcvan százaléka támogatta. Úgy tűnik, hogy Romániában nem a szankciók okozta rövid távú anyagi veszteség miatt lett erősebb az EU-ellenes csoport, a szankciókat ugyanis még jobban támogatták, mint a magyarok.
A felmérés április végétől május közepéig tartott, ami azt jelenti, hogy az olajembargóról akkor még nem született meg a döntés, de már bőven zajlott az egyeztetés, annyit lehetett tudni, hogy valamilyen formában várhatóan létre fog jönni.
Szép dolog szavakkal, egy szendviccsel vagy bátorító hátba veregetéssel támogatni valakit, de lényegesen nehezebb ezt úgy megtenni, ha tényleges költségekkel is jár.
Amikor úgy tették fel a kérdést, hogy inkább a szabadságot és a demokráciát védené-e a válaszadó azon az áron, hogy a megélhetési költségeire ez károsan hat, vagy fordítva, 59 százalék döntött az előbbi mellett.
Azt is lehet tudni, hogy tízből kilenc európai már megérezte, hogy drágul a megélhetése, és ugyanennyien számítanak a helyzet további súlyosbodására.
Főleg a szegényebb országokban engedték volna el a demokráciát az alacsonyabb inflációért cserébe, sorrendben Bulgáriában, Magyarországon, Máltán és Romániában. Magyarországon a válaszadók kétharmada cserélte volna el a szabadság védelmét alacsonyabb árakra. Mindenhol jellemzően a szegényebbek voltak azok, akik a megélhetési költségeket tartották fontosabbnak, emellett a szomszédban zajló háborút is lényegesen kevésbé követték.
Tavaly év végéhez képest átrendeződés történt abban is, hogy mit várnak a választók, mivel foglalkozzon leginkább az Európai Parlament. Feltűnően nagyot esett az egészségügy és a klímaváltozás fontossága, cserébe megnőtt a demokrácia és a joguralom súlya. Erősen megugrott az EU védelmének és biztonságának jelentősége is a választóknál. A magyaroknál maradt az a legfontosabb, hogy az egészségüggyel foglalkozzon elsősorban az EP.
