Az Európai Bizottság a múlt héten azt javasolta, hogy Ukrajna és Moldova kapjon EU-tagjelölti státuszt, miközben Georgiának számos feltételnek kell megfelelnie ahhoz, hogy ez egyáltalán szóba jöhessen.
A június 23–24-i brüsszeli csúcstalálkozón az összes, 27 uniós tagállam vezetői bírálják el mindhárom tagsági kérelmet. Ám ezeken, a vélhetően címlapokra kerülő fejleményeken túl vannak más kulcsfontosságú események is, amelyeket érdemes alaposan szemügyre venni.
Jóváhagyott tagjelölti státusz Ukrajnának, Moldovának – de Georgiának nem
Minden jel arra utal, hogy az EU vezetői jóváhagyják az Európai Bizottság múlt héten megfogalmazott ajánlásait. Ez azt jelenti, hogy Ukrajna és Moldova is tagjelölti státuszt kap június 23-án este, de számos feltételt kell teljesíteniük ahhoz, hogy továbbléphessenek a csatlakozás útján. Georgiának ezzel szemben először számos feltétellel kell szembenéznie, mielőtt az ország akár csak a tagjelölti státuszt is megszerezheti.
Ugyanakkor az EU-csúcs a Szabad Európa/Szabadság Rádió által látott legutóbbi tervezetének talán legérdekesebb része egy Ukrajnával és Moldovával kapcsolatos mondat, amely így szól: „Az [Európai] Tanács akkor dönt a további lépésekről, ha ezek a feltételek teljes mértékben teljesülnek.” Ez vajon azt jelenti, hogy Ukrajna és Moldova készen áll majd a csatlakozási tárgyalások megkezdésére, ha a feltételek teljesülnek, vagy azt, hogy ezután még több feltételt szabnak, mielőtt bármilyen további lépést tennének? Ez lenne az első alkalom, hogy az EU tagjelölti státuszt ad, de feltételeket is csatol mellé, így Ukrajna és Moldova nagyon ismeretlen területen találná magát.
Valószínűleg újabb csalódás vár a Nyugat-Balkánra
Miközben az EU vezetői valószínűleg megteszik azt a történelmi lépést, hogy jelezzék: Ukrajna, Moldova és Georgia egy nap a közösség része lesz, a csatlakozásban reménykedő nyugat-balkáni országok újabb csalódást keltő csúcstalálkozóra számíthatnak. Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Montenegró, Észak-Macedónia és Szerbia vezetőit mind Brüsszelbe várják, hogy június 23-án találkozzanak EU-s kollégáikkal egy nyugat-balkáni találkozón a szélesebb csúcs előtt. Észak-Macedónia, Montenegró, Albánia, Szerbia és Törökország mind hivatalos EU-tagjelöltek, ám Bosznia és Koszovó csak potenciális tagjelölt.
Június 21-én Edi Rama albán miniszterelnök megkérdőjelezte, hogy van-e egyáltalán értelme megjelenniük, ha a találkozó eredménye egy újabb „nem, sajnáljuk” lesz, akárcsak a korábbi hasonló összejöveteleken, amikor Brüsszel semmi jót nem tálalt fel nekik. Azóta megerősítette, hogy ott lesz, jóllehet a tagságra pályázó balkáni országokban a hangulat meglehetősen levert.
Továbbra is van esély arra, hogy Észak-Macedónia és Bulgária a csúcs előtt vagy közben áthidalja nézeteltéréseit, hogy Szkopje Albániával együtt zöld utat kaphasson az EU-csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez. Bosznia-Hercegovina azonban nem kap tagjelölt státuszt, mivel az EU-tagállamok túlnyomó többsége úgy véli, hogy nem hajtott végre elegendő reformot az elmúlt néhány évben, és Koszovó reményei, hogy végre megkapja a vízumliberalizációt, szertefoszlani látszanak még akkor is, ha kötelezettséget vállalna arra, hogy késő ősszel elindítja a politikai folyamatot ezen a fronton.
Macron új európai politikai közössége
Ez a csúcs nagyrészt az EU-bővítésről szól majd, de ne tévedjünk, a klub létszámnövelésének gondolatát egyes országokban még mindig finnyásan fogadják, különösen az unió nyugati felében. Éppen ezért az EU vezetői arra is készülnek, hogy június 23-án vacsora közben megvitassák Emmanuel Macron francia elnök legújabb elképzelését egy új európai politikai közösség létrehozásáról.
A múlt héten Brüsszelben köröztetett francia vitairat egy új, döntéshozatali jogkörrel rendelkező politikai testület létrehozását szorgalmazza, amely évente többször ülésezik különböző politikai szinteken, és nyitva állna minden olyan európai állam előtt, „amely osztozik a demokratikus értékeken”.
Miközben Párizs keményen próbálta megmagyarázni, hogy ez az új kreáció nem helyettesíti az EU-bővítést, egyes országok nagyon óvatosak, mert attól tartanak, hogy Ukrajna és a nyugat-balkáni országok örökre az EU egyfajta átmeneti házában ragadnak. Heves eszmecserére lehet számítani ezzel kapcsolatban, különösen miután a francia elnök a hétvégi parlamenti választásokon nagy pofont kapott, és vélhetően nem hajlik túlságosan a kompromisszumra.
Kifogynak az ötletek Oroszországot illetően
A csúcstalálkozó nagy részét érthető módon Oroszország ukrajnai háborújának szentelik – de Brüsszelen belül és kívül is határozottan az az érzés, hogy az unió kifogyott az új ötletekből. Felhívást tesznek közzé a Kijevnek nyújtott katonai támogatás további növelésére, és újabb, akár kilencmilliárd euró értékű pénzügyi segélycsomag nyújtására Ukrajnának.
Ami az orosz haditengerészeti blokád miatt az odesszai kikötőben rekedt gabonát illeti, Brüsszelben sokan még mindig abban reménykednek, hogy az ENSZ-főtitkár meg tudja oldani a kérdést. Moszkva Litvániával szembeni hangos fenyegetéseivel kapcsolatban – az EU szankciója alá eső orosz áruk Kalinyingrádba jutásának megakadályozása miatt – továbbra sincs egyetértés arról, hogy bármilyen, Vilniusnak nyújtott írásos támogatás bekerüljön-e a zárónyilatkozatba.
A brüsszeli hatalmi folyosókon még a szankciókkal kapcsolatban is a kifáradás jelei látszanak. Miután harcok voltak a korlátozó intézkedések utolsó körének, nevezetesen a számos kiskapuval rendelkező orosz olajembargónak az elfogadásáért, a szövegtervezet meglehetősen homályos: „a szankciókkal kapcsolatos munka folytatódni fog, többek között végrehajtásuk megerősítése és a kijátszásuk megakadályozása érdekében”.
Miközben egyes országok újabb és mélyrehatóbb szankciókat szorgalmaznak, egy névtelenséget kérő EU-tisztviselő fáradtan azt mondta nekem, hogy „most már csak a gáz és az atomenergia maradt, amit célba vehetünk – de figyelembe véve, milyen nehéz volt megegyezni az olajjal kapcsolatban, és látva az infláció és az energiaárak vágtatását, úgy gondolom, most nem állunk készen erre”.
