Tavaly július 11-én úgy tűnt, hogy Kuba politikai változás előtt áll. A Fidel Castro 1959-es hatalomra kerülése óta történt legnagyobb tüntetések megrázták a kommunista vezetésű szigetországot. Kubaiak ezrei özönlöttek az utcára, társadalmi és gazdasági reformokat követelve.
A megmozdulások azonban rövid életűek voltak. A kubai hatóságok azóta több száz embert ítéltek börtönre a rendzavarástól a lázadásig terjedő vádak alapján. Több disszidens a nyomás hatására és a lendület elvesztését látva elmenekült az országból.
Az amerikai kormány adatai szerint október óta több mint 140 ezer kubai távozott az Egyesült Államokba a társadalom minden rétegéből, ami az elmúlt évtizedek legnagyobb kivándorlási hulláma.
A jelentős migráció, valamint a másként gondolkodók általános elnyomása bizonytalanságban hagyta a kubai forradalom kezdete óta az egyik legbátrabban tiltakozó mozgalom örökségét és jövőjét – mondják elemzők.
„Az elégedetlenkedők nagyrészt elhagyták az országot – mondta Bert Hoffmann, a Német Globális és Területi Tanulmányok Intézetének Latin-Amerika-szakértője. – A hosszú távú fenntarthatósághoz a mozgalomnak szervezetre van szüksége” – tette hozzá.
Egy év elteltével a kubai száműzöttek és a külföldön élő támogatók tüntetésekre szólítottak fel az évforduló alkalmából, de kevés jele van annak, hogy Kubában is lesz szervezett tiltakozás.
Több mint egy tucat vezető disszidens nyilatkozott a Reutersnek, azt állítva, hogy ez azért van így, mert a kubai hatóságok kemény választás elé állították őket: hallgassanak el, hagyják el a szigetet, vagy börtönbe kerülnek.
„Lehetetlen döntés volt” – mondta a kubai Carolina Barrero a chilei Santiagóból. Barrero tagja a San Isidro mozgalomnak, egy művész-aktivista csoportnak, amely még a 2021. júliusi tüntetések előtt alakult.
A spanyol állampolgársággal is rendelkező Barrero azt mondta, hogy a hatóságok 48 órát adtak neki arra, hogy elhagyja Kubát az év elején, ami része volt a tüntetéseket követő boszorkányüldözésnek. Ennek ellenére úgy véli, a tüntetések nem múltak el nyomtalanul.
„Sikerült inspirációt adniuk, hogy áttörjék a gátat – mondta Barrero. – A kubai kormány pontosan tudja, hogy a feszültség jelen van, és bármilyen kis tüntetés berobbanthatja” – tette hozzá.
Kuba szerint a tavaly július 11-i tüntetéseket az Egyesült Államok szította, és az újabb gazdasági szankciókkal kiegészítve a havannai kormány megbuktatására törekszik. Az Egyesült Államok szerint a tüntetések spontán alakultak ki, és tagadja, hogy provokálta volna azokat.
A kubai hatóságok nem kommentálták a cikkben leírtakat.
A tüntetések maradnak
Bár a tavalyi tüntetések lendülete elfogyott, a gazdasági válság, amely kiváltotta, nem szűnt meg. Az élelmiszerekért, a tömegközlekedésért, az üzemanyagért és a gyógyszerért továbbra is hosszú sorokban kell várakozni, és ez tovább szítja a frusztrációt. Gyakoriak az áramkimaradások is.
Miguel Diaz-Canel elnök megértette a helyzetet. Megbízta kormányát, hogy jobban reagáljon, és nemrég programot indított az infrastruktúra javítására és az ország több mint ezer elszegényedett részének felújítására.
A tüntetések egyes vezetői, köztük többen a tengerentúlról visszatérésről álmodoznak. Arturo Lopez-Levy, egy amerikai Kuba-szakértő szerint vissza kell térniük a kubaiak haragjának valódi forrásához: a gazdasághoz.
„Az ellenzék a programjában egyre inkább elszakad ettől a kapcsolattól” – mondta.
Anamely Ramos, a San Isidro mozgalom egy másik, jelenleg Kubán kívül élő vezetője szerint a globális figyelem miatt a „mozgalom úgy terjeszkedett, amit mi magunk sem tudtunk irányítani. Ez megerősítette, de egyben sebezhetőbbé is tette” – mondta.
Ramos közölte, hogy a csoport vezetőit többször őrizetbe vették és kihallgatták, és hogy rá is nyomást gyakoroltak annak érdekében, hogy távozzon. Kétszer is megpróbált hazatérni, de a Reuters által megismert kubai belügyminisztériumi dokumentumok szerint indoklás nélkül megtagadták tőle a belépést.
A San Isidro mozgalom most Kubán kívül próbálja újjáalakítani önmagát, mondta, hozzátéve, hogy az aktivizmusnak szerinte az országon belül és kívül is van helye.
A kubai állami média az Egyesült Államok által irányított „puha puccskísérlet” részének nevezte a San Isidrót, a csoport azonban tagadja ezeket a vádakat.
Manuel Cuesta Morua demokráciapárti aktivista, aki régóta a szigetországban él, azt mondta, hogy egyre inkább egyedül érzi magát.
Bár egy újabb július 11-e nem tűnik reálisnak szerinte, mégis optimista, és reméli, hogy lesz még „sok mini július 11-e”.
„Hiszem, hogy a tiltakozások megmaradnak a kubai társadalomban” – mondta.
