Mielőtt lőne, az ukrán mesterlövész, Andrij egy kitekert matracba temeti az arcát, lassan és megfontoltan lélegzik.
„Teljesen el kell lazulnom, és olyan helyet kell találnom, ahol nem mozdul be a puska, amikor meghúzom a ravaszt – mondja. – Nem gondolok semmire. Egyfajta légüres térben vagyok."
A feje körül félkörben tölténydobozok hevernek kinyomtatott diagramok, egy nagy teherbírású tűzőgép és egy tekercs ragasztószalag társaságában.
A csuklójára ékszerdoboz-formájú monitort erősített. Ez egy ballisztikai számológép, a szél erősségét és irányát figyeli más környezeti feltételek mellett. Andrij figyelmen kívül hagyja a kitartóan a feje körül zümmögő méheket.
Nyugat-Európából tért haza a háború hírére Bucsába
Hosszú szünet után azt mondja ukránul, hogy „lövés”.
Csatt! A sporteseményeknél használt indítófegyveréhez hasonló hangtól visszahőköl a háborúhoz nem szokott ember.
Hat hónappal ezelőtt ez a hang megriaszthatta még Andrijt is, aki Nyugat-Európába költözött, hogy mérnöki karriert fusson be.
Élményei hasonlók sok más ukrán élményeihez, akik hazatértek, hogy részt vegyenek a háborúban. Hirtelen kiszakadtak a civil életből, és hol modern, hol rögtönzött harci módszerekkel tartották vissza a sokkal nagyobb orosz hadsereget.
Andrij Bucsából származik, a kijevi repülőtér közelében lévő külvárosból, amelyet az oroszok előre nyomulásuk során szétlőttek. Több száz civilt gyilkoltak meg ott, a holttesteket tömegsírokba tették, vagy otthagyták az embereket, ahol lelőtték őket. Mindezt az ENSZ potenciális háborús bűncselekménynek minősítette.
Saját maga vásárolta a felszerelését
A magas, angolul jól beszélő mesterlövész úgy beszélgetett az Associated Press tudósítójával, hogy közben egyedül gyakorolt egy nem hivatalos lőtéren Kijev mellett. Ki akarta használni a következő bevetése előtti órákat arra, hogy megpróbálja kiküszöbölni a fegyverével adódott problémákat.
Azt kérte, hogy csak a keresztnevét használjuk, és civil életének néhány részlete maradjon titokban.
Andrij úgy tért haza, hogy felszállt egy Budapestre tartó repülőjáratra, és megszervezett egy 1200 kilométeres szárazföldi útvonalat. Ez magába foglalta „jó sok pénz” kifizetését egy sofőrnek, aki hajlandó volt a kockázatos útra keletre. Néhány napon belül csatlakozott a Kijev körüli ádáz harcokhoz, és felvette a Szamuráj háborús nevet.
Saját felszerelést és amerikai gyártmányú mesterlövészpuskát vásárolt, aztán megkezdte a kiképzést a különleges erők oktatójánál, akivel katona barátai hozták össze.
„Február 24-én kora reggel felhívott az édesanyám. Bucsában él, és azt mondta, hogy elkezdődött a háború. Helikoptereket, repülőgépeket, bombázást és robbanásokat hallott. Úgy döntöttem, hogy visszajövök” – mondta.
Rugalmas és sokoldalú az ukrán hadsereg
Miközben műveleti tevékenységének konkrét részleteiről nem beszélhet, Andrij úgy írja le az ukrán hadsereget, mint egy olyan haderőt, amely büszke a rugalmasságára, és kihasználja katonái képességeinek széles skáláját, hogy sokoldalúbb legyen a harcban.
Elmondása szerint a mesterlövészeket gyakran használják az orosz katonai állások beazonosítására tüzérségi támadáshoz.
„Tapasztalatot szereztem a taktikai gyógyászatban, a drónok és a géppuska használatában is” – mondja.
A katonai szakembereket új készségek elsajátítására, sőt saját felszereléseik megszerzésére ösztönzik, miközben a nyugati importőrök továbbra is szállítanak Ukrajnába egy magánpiacra, melyet a hadsereg felügyel.
Hogy megóvja a hallását, Andrij beszerzett egy vadászfülvédő-készletet, amely elnyomja a puskájából származó zajt, miközben felerősíti a többi hangot. „Tényleg szükség van rá” – mondja.
Háborús célja a hazatérés
Oroszország az invázió februári megindítása óta több mint kétszeresére, az ország területének körülbelül húsz százalékára növelte az Ukrajnában ellenőrzése alatt álló területet. Ám Andrij osztja sok más ukrán optimizmusát, miszerint a győzelem a tél elmúltával lehetséges lesz.
„Hiszem, hogy európai és egyesült államokbeli barátaink segítségével kiszoríthatjuk őket a területünkről” – mondja.
Vágya, hogy mesterlövész legyen, az Ukrajnában használatos vadászpuskák ismeretéből és a videójátékokból fakadt.
De a célja a háborúban „az, hogy visszatérjek az otthonomba, a családomhoz” – mondja.
„Senki sem akart közülünk harcos, lövész vagy mesterlövész lenni. Egyszerűen szükségszerű, hogy itt legyünk, és azt tegyük, amit teszünk.”
Kis szünet után hozzáteszi: „Nem tudom, hogyan magyarázzam el: nem szeretek embereket ölni. Ez nem olyan, amit meg akarsz tenni, hanem olyan, amit meg kell tenned.”
