Egyszerre lépett életbe hétfőn az EU-s importtilalom és a világ hét legfejlettebb iparú demokráciáját tömörítő G7-csoport által elrendelt árplafon, amelyek célja az orosz állami bevételek csökkentése az ukrajnai háború miatt.
Egyelőre nem tudni, pontosan milyen hatást fognak gyakorolni az intézkedések a kőolaj világpiaci árára, fontos tényezőt jelentenek a bojkott eredményeként kieső ellátás miatti aggodalmak és a lassuló globális gazdaság nyomán előálló alacsonyabb kereslettel kapcsolatos félelmek egyaránt.
De mi is az az olajársapka, és hogyan fog működni?
Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter terjesztette az erre vonatkozó javaslatot a G7-ek elé, hogy úgy lehessen tovább mérsékelni az invázió finanszírozására fordítható orosz forrásokat, hogy mindeközben ne zuhanjon be hirtelen a kőolaj mennyisége a piacon, az ugyanis az árak egekbe szökésével járna.
Az egyezség megtiltja a részes államok szállító-, biztosító- és viszontbiztosító vállalatainak a szolgáltatás nyújtását olyan szállítmányok esetében, ahol az ár a jelenleg hordónkénti hatvan dollárban megállapított, de kéthavonta felülvizsgálatra kerülő korlátnál magasabb. A legtöbb ilyen cég az Európai Unióban és az Egyesült Királyságban található.
Hogyan lehet akkor fenntartani az olajellátást?
Egyes aggodalmak szerint a biztosítási tilalom alkalmazása nyomán annyi orosz kőolaj kieshet a piacról, hogy az az árak ismételt megugrását okozza, ami pedig összességében akár még növelhetné is Moszkva bevételeit azon szállítmányok után, amelyeket az embargó ellenére le tud szállítani.
A világ második legnagyobb olajtermelőjének számító Oroszország már így is átirányította szállítmányai egy részét, és olcsóbban adja el Kínának, Indiának és más ázsiai országoknak, miután több nyugati ügyfele már a korlátozás hatályba lépése előtt felhagyott a vásárlással.
Ehhez kapcsolódóan: Megállapodás született az orosz olajársapkáról
Milyen hatással járnának a különböző szintű ársapkák?
Simone Tagliapietra, a Bruegel brüsszeli think tank energiapolitikai szakértője úgy vélekedett, hogy a jelenlegi, hatvandolláros árplafonnak nem lesz komoly kihatása az orosz büdzsére, „szinte fel sem fog tűnni”, mivel egyébként is ekörül zajlik most a kereskedés.
Az Ural típusú orosz nyersolajfajta hordónkénti ára a héten ment hónapok után először hatvan dollár alá a kínai lezárások miatt visszaeső kereslettel kapcsolatos félelmek miatt. Az Ural ára jelentősen az irányadó Brent-jegyzés alatt van, míg a háború előtt csak egy-két dolláros különbség volt a kettő között.
Tagliapietra kiemelte, hogy bár az árplafont elég magasan húzták meg, azt meg tudja akadályozni, hogy a Kreml további extraprofitra tegyen szert abban az esetben, amennyiben ismét kilőnének az árak.
„Idővel lejjebb is vihető az ársapka, ha fokozni akarjuk a nyomást Vlagyimir Putyin orosz elnökön. Az a probléma, hogy már így is hónapokot vártunk arra, hogy az intézkedés visszavesse az olajprofitot” – jelentette ki.
Húsbavágóbb hatása lenne egy ötvendolláros szintnek, emellett nem lenne lehetséges az orosz állami költségvetés egyensúlyának fenntartása, minthogy elemzők szerint mintegy hatvan-hetven dolláros olajárra van szükség a nullszaldóhoz.
Ehhez kapcsolódóan: Az OPEC+ termeléscsökkentése növeli az inflációs aggodalmat a tél előtt
Ugyanakkor ez az ötven dollár még mindig felette van a kitermelés költségének, amely harminc-negyven dollár között van hordónként Oroszországban, így a kormánynak még így is érdekében állhat az export fenntartása, már csak azért is, hogy ne kelljen elzárni a kutakat, amelyek újranyitása nehéz és költséges.
Robin Brooks, a washingtoni székhelyű Nemzetközi Pénzügyi Intézet vezető közgazdásza előző héten azt írta Twitteren, hogy egy harmincdolláros árplafon „azt a válságot hozná el Oroszország számára, amelyet megérdemel”.
Az összeg meghatározása körüli viták rámutattak az álláspontok különbözőségére az intézkedés célját illetően: egyes országok az orosz bevételek megtizedelését, míg mások az infláció mérséklését tartják fontosabbnak.
Maria Shagina, a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének szakértője hangsúlyozta, hogy még a hatvandolláros ársapka is jobb annál, mintha nem sikerült volna megállapodni, különösen hogy ezt még később is felül lehet vizsgálni a piaci körülmények tükrében.
Mi van, ha egyes országok beintenek?
Oroszország rögtön bejelentette, hogy csak azoknak az országoknak fog olajat és kőolajtermékeket eladni, amelyek nem alkalmazzák az ársapkát, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy valamelyest vissza kell fognia a kitermelését. Moszkvában abban is reménykedhetnek, hogy az így szárnyalásnak induló árak jórészt kompenzálni tudják majd a korlátozások miatti kiesést.
Könnyen elképzelhető, hogy India és Kína sem fog csatlakozni az intézkedéshez, miközben utóbbi és Oroszország is dolgozni kezdhet saját biztosítótársaságai létrehozásán a nyugati cégek kiváltására.
Emellett az orosz vezetés a szankciókat megkerülve is megpróbálhatja folytatni a szállítást különböző, homályos tulajdonosi hátterű tankerhajók segítségével, ahogy Irán és Venezuela is tette. Az olajat át lehet pumpálni egyik hajóról a másikra, akár hasonló minőségű olajjal vegyítve, elrejtve a pontos eredetét.
Shagina azonban aláhúzta: ha mindez sikerül, még akkor is költségesebb, időigényesebb, nehézkesebb lesz Oroszország számára a kőolajexport. Az ázsiai kivitel ráadásul jóval nagyobb távolságot jelent, így négyszeresére kellene bővíteni a tankerkapacitást, és garantáltan nem is fogja mindenki elfogadni az orosz biztosítást.
„Mozgósítani kell ezt a sötét flottát, és ennek megvannak a korlátai (…) Ez a macska-egér játék velejárója a szankciós mechanizmusoknak” – fogalmazott.
Ehhez kapcsolódóan: Brüsszeli hatástanulmány: a szankciók működnek, az orosz gazdaság autarkiába fordul
És mi a helyzet az EU-s embargóval?
Az orosz olajvállalatok valószínűleg nem fogják tudni átirányítani a korábbi legnagyobb vásárlónak számító Európában kieső teljes mennyiséget, így ennek egy része eltűnhet a világpiacról, legalábbis eleinte.
A Commerzbank elemzői szerint az embargó és az ársapka együttesen jelentős beszűkülést okozhat az olajpiacon 2023 elején, és így az északi-tengeri Brent olaj referenciaára a következő hetekben ismét felszökhet a 95 dolláros hordónkénti szintre az előző pénteki 85,48 dollárról.
Az európai uniós embargó legsúlyosabb hatása ugyanakkor nem most fog jelentkezni, csak február 5-én, amikor életbe lép a finomított kőolajtermékek, például a gázolaj importjára vonatkozó tilalom.
A kontinens útjain még mindig sok a dízelmotoros jármű, a közúti áruszállításban különösen elterjedt ezek használata, az áremelkedés ennek megfelelően továbbgyűrűzhet szinte minden szektorba.
