Élete eddig sokszor szólt az újratervezésről. 19 évesen a katonaság helyett a profi kosárlabdázást választotta és Svédországba ment, de hiába jutott ki egy amerikai csapatba is ezzel, egy sérülés miatt le kellett mondania a profi sportolói karrierjéről. Vágó és operatőr lett, sikerült elhelyezkednie a svéd állami tévénél, akiknek többek közt Afganisztánból vagy a Hegyi Karabahról is tudósított. Egy szerelem és egy elnézett repülőjárat miatt végül visszaköltözött Magyarországra, na meg azért is, hogy magával hozza a svéd életszemléletet, felfogást. Itthon aztán csinált filmet és színházat, fesztivált is.
A mostani életét nem akarja és nem is tudja feladni. Azért, mert ezúttal nemcsak magáról és a feleségéről van szó, hanem azokról az állatokról is, akikről rajtuk kívül sehol senki nem gondoskodna. A legelőjük viszont, ahogy mondja, túl szép helyen van, ezért szemet vetett rá egy jó összekötettésekkel rendelkező ingatlanbefeketető-földbirtokos. És a legutóbbi hírek szerint meg is kapta rá az elővásárlási jogot. A Szelfiben Czinkóczky Csabával, az ország egyetlen lómenhelyének, a Dharma állatmenhelynek a vezetőjével beszélgettünk.
A beszélgetést még azelőtt vettük fel, hogy kiderült: a Somogy Vármegyei Kormányhivatal Barna György vállalkozó javára döntött a siófok-töreki állatmenhely egyik vezetőjével szemben. Így utóbbi – hiába van előszerződése – a kormányhivatal szerint nem veheti meg a menhely által használt legelőt. Czinkóczky Csabáék azonban nem adják fel:
„Egy ilyen háttérrel, hogy én hét évet háborúban éltem, láttam embereket egymást ölni, láttam szörnyű dolgokat, sokat megéltem, ezért nem érzem úgy, hogy egy ilyen helyzetben úgy működnék, hogy el lehet könnyen tiporni. Mivel lehetne minket onnan elijeszteni, mivel lehetne onnan minket elkergetni? És erőt adnak az állataink, akik gyakorlatilag a számunkra a gyerekeink" – mondja a Dharma vezetője.