„Távolodtunk attól, amit modern pedagógiának nevezünk.” „Adatokat, tényeket, definíciókat kérnek számon. Szó sincs arról, hogy problémamegoldás lenne benne, hogy összefüggésekre kellene emlékezni.” „Tisztességtelen döntés elé állítja a pedagógusokat, nem jó a diákoknak.” Néhány vélemény a Szabad Európának nyilatkozó szakemberektől, akiket az új érettségi vizsgakövetelményekről kérdeztünk. A felvételi szabályok mellett az érettségi is változik 2024-ben. Noha általánosan csak jövőre lesz érvényes a változás, azok, akik előrehozott érettségire jelentkeztek, már idén tavasszal és ősszel is az új követelményekkel találkoznak. A változásokról, lehetséges következményeikről és arról, hogy mire alkalmas az érettségi, Arató Lászlót, a Magyartanárok Egyesületének elnökét és Nahalka István oktatáskutatót kérdeztük.
2020 februárjában jelent meg az új Nemzeti alaptanterv (NAT), amely már előrevetítette, hogy idővel a számonkérés is változik. 2021 február 15-én meg is jelent az általános követelményekről és a vizsgamodellről szóló kormányrendelet a Magyar Közlönyben.
Az oktatásért akkor felelős Emberi Erőforrások Minisztériuma bejelentette, hogy új érettségi vizsgakövetelmények lesznek, amelyeket a 2023/2024-es tanév május–júniusi vizsgaidőszakában alkalmaznak majd először.
Az új NAT magyar nyelv és irodalomra vonatkozó fejezete a szakma széles körében bírálatokat váltott ki, állami egyetemek oktatói, a Magyar Tudományos Akadémia illetékesei és a Magyartanárok Egyesülete is bevezetésre alkalmatlannak ítélte. Az új általános követelményrendszert az oktatási kormányzat senkivel sem egyeztette, még az általa felülről létrehozott Nemzeti Pedagógus Karral (NPK) sem, azzal a szakmai szervezettel, amelynek létrehozásával 2013-ban gyakorlatilag saját tárgyalópartnert teremtett magának.
Ehhez kapcsolódóan: A közoktatási tiltakozások eredménye – folytatódó kirúgások, csalódottság és reálbércsökkenés
A részletes vizsgakövetelményeket később ugyan véleményezésre bocsátotta az oktatási kormányzat, de minderre a húsvéttal és a tavaszi szünettel együtt összesen két hetet adott a civileknek, szakmai műhelyeknek, munkaközösségeknek, amelyeknek így esélyük sem volt egy kiérlelt, közös vélemény kialakítására, ahogy arra 2021. áprilisi állásfoglalásában felhívta a figyelmet a Magyartanárok Egyesülete.
Az új vizsgakövetelményekben a legnagyobb változások a középszintű magyar érettséginél érhetők tetten. Ezekről – még a részletek ismerete nélkül – 2021 februárjában egy elemzésben egyebek között azt írta az NPK, hogy a változások megosztják a magyartanárok közösségét. „Megszűnik a közép- és emelt szint közötti markáns különbség, a középszint a feladattípusok változásával ismeretközpontúbbá válik (…) A magyar emelt szinten 2005 óta nagyon népszerűtlen tantárgy, kevesen választják, mert a követelményrendszer nehezen átlátható, nehéz felkészülni rá. Ha a középszint az emelt szinthez közelít, ez tovább növelheti az elidegenítő hatást.”
Miközben a kormányzati kommunikáció kevesebb biflázásról, életszagú feladatokról, projektmunkáról beszélt, a Szabad Európának nyilatkozó szakemberek szerint az Oktatási Hivatal által példaként publikált feladatsorok ennek az ellenkezőjéről tanúskodnak.
Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke a kifogások között említette, hogy kiiktatták a gyakorlati írásbeliséget a középszintű érettségiből. A gyakorlati írásbeliség azt jelenti, hogy a gyerekek tudjanak például kérvényt, motivációs levelet, panaszos levelet írni. Ennek a kommunikációközpontú vizsgaelemnek a kikerülése Arató László szerint nagy veszteség.
„Középszinten nem irodalmárnak készülők vizsgáznak, hanem olyan diákok, akiktől azt várjuk, hogy jól tudják használni az anyanyelvüket a társadalmi érvényesülés folyamatában a saját maguk javára és a köz javára. Eltűntek a középszintű magyar érettségiből azok a feladatok, amelyek azt mérték, hogy a diákok elsajátították-e az érvelés, a vitakultúra képességét, amire felnőttként a hétköznapokban szükségük lesz” – mondta Arató László.
A modern anyanyelvtanítási követelményekkel szembekerülő, mondhatni groteszk módon alakult át az új vizsgarendszerben a szakember szerint a szövegalkotási feladat. Az írásbelin ugyanis nincs ilyen, helyette kötelező szóbeli tétellé tették az írásbeli szövegalkotás sajátosságainak bemutatását. Vagyis egy írásbeli szövegműfaj használatáról szóbeli vizsgán kell számot adniuk a vizsgázóknak, míg a szövegértési feladatot szövegértési nyelvtani feladattá változtatták. A Magyartanárok Egyesületének elnöke úgy véli, ez tovább növeli majd a magyar diákok lemaradását a szövegértés, szövegalkotás területén a PISA-felmérés átlagához képest. (PISA, azaz Programme for International Student Assessment / Nemzetközi tanulói teljesítményt mérő program)
Új elem a magyarérettségiben a műveltségi teszt. Ez a laikusok számára akár jól is hangozhat: miért ne csináljon az érettségin műveltségi tesztet a gyerek? Arató László szerint viszont ez teljesen parttalan ismeretanyagot jelent, a felkészítés során is megfoghatatlan, mert valóban bármit lehet a tesztben kérdezni, művekről, szerzőkről, korstílusokról, műfajokról, mindenről.
Ez középszinten, tömeges érettségin a magyar érettségik történetében előzmény nélküli. Emelt szinten van hasonló, de az természetes, hiszen az egy szakirányú továbbtanuláshoz szükséges szint. Arató László szerint a műveltségi teszttel megkerülhetetlenné tették, hogy mindazt a túlterhelt és részben ideologikus ismeretanyagot megtanítsa a tanár, amit egyébként nem tenne, vagy csak szakfelügyelettel lehetne ellenőrizni. Így viszont egy tisztességes tanárnak döntenie kell: a gyerekeket azzal hozza hátrányba, hogy nem tanít meg mindent, ami a műveltségi tesztben kérdezhető, vagy azzal, hogy nem tanítja meg azt, ami a lelkiismerete szerint az életben jó útravaló, vagyis hogy miért érdemes irodalmat olvasni. Hiszen így már nem az irodalom megszeretése a cél, nem a műértővé válás, hanem a tesztre való felkészülés.
„A szülők még nem érzik ezt, de a magyartanárok elkezdték felfogni, hogy komoly morális válságba kerülnek. Damoklész kardjaként lóg a teszt a fejük fölött. Azt gondolom egyébként, hogy legelőször, tehát 2024-ben valami nagyon könnyűt adnak majd, hogy ne legyen botrány. Az Oktatási Hivatal oldalán megjelent mintatesztben például jellegzetes feladat volt, hogy vegyesen szerepeltek verssorok, és meg tudjuk-e alapítani, melyik tartozik a Szózathoz. Ezt valóban mindenki meg tudja csinálni. De hány ilyen feladat lesz még? Ha a többi nehéz lesz, akkor az eddigi tapasztalatok alapján a tanárok azért, hogy a gyereknek ne legyen rossz a jegyük, túl elnézők, megengedők lesznek más feladatok, például a fogalmazás értékelésekor. Szóval azt hiszem, hogy nem lesz belőle közbotrány, miközben a dolog mélyen botrányos.”
Arató László szerint az, hogy máig egyetlenegy feladatsor született, noha az általános követelményrendszer több mint két éve megjelent, növeli a bizonytalanságot, a félelmet. Vajon milyen műveltségi tesztre kell felkészíteni a diákokat? Úgy véli, „az általános lustaságon és trehányságon” kívül azért sem készült/vált nyilvánossá újabb feladatlap, hogy az illetékesek ne adjanak támadási felületet.
„Ha áprilisban-májusban megjelenne egy másik feladatsor, akkor az azoknak a diákoknak a tanárait egy kicsit későn orientálná, akiknek elvben már két éve ennek, a mintafeladatokban konkretizálódó követelményrendszernek az ismeretében kellene tanítaniuk. Persze a NAT már három éve orientálja őket.”
Herczeg Ferenc, Wass Albert és a magyar nyelv rokonságának hipotézisei
Hosszan lehetne sorolni a szakmai műhelyekből már 2021-ben jelzett kifogásokat, így például azt, hogy mindössze egyetlenegy tétel szól az előző harminc év irodalmáról, hogy miközben a legjelentősebb magyar szerzők közé emelték Herczeg Ferencet, a jelentősek közé pedig Wass Albertet, nem fért fel a listára a Nobel-díjas Kertész Imre, Ottlik Géza, Kassák Lajos, Füst Milán, Tandori Dezső és Esterházy Péter sem.
A tudomány semmibevételeként említi két évvel ezelőtti állásfoglalásában a Magyartanárok Egyesülete, hogy a követelményrendszer a magyar nyelv eredetéről szólva nem tesz különbséget a bizonyított tudományos tények és a lehetséges hipotézisek között. Nem említi meg a tudományosan bizonyított finnugor nyelvrokonságot, ehelyett „a magyar nyelv rokonságának hipotéziseit” kell ismerniük a diákoknak.
A szóbelit érintve a Nemzeti Pedagógus Kar és a Magyartanárok Egyesülete is bírálta, hogy az eddigi hat kötelező szerző számát tízre emelték. Arató László szerint maga az életműtétel abszurdum, hiszen a középiskolában nem lehet egy egész életművet megtanítani, elég csak Jókai vagy Mikszáth irodalmi hagyatékára gondolni. Mind a tíz szerzőből az érettségire alaposan fölkészülni a szakember szerint nem fog menni, ez megint tételmagolást, szövegtanulást jelent majd, nem a művekben való elmélyülést.
Össznépi hazugság?
A teszteredményekből az egyes tanulók tudására vonatkozóan nem szabad levonni semmilyen következtetést – ezt Nahalka István oktatáskutató írta egy 2018-as tanulmányában, amelyben finoman megkérdőjelezte, hogy ebben a formában van-e létjogosultsága az érettségi szentnek és sérthetetlennek tűnő intézményének. Az oktatáskutató akkor azt írta: „Az érettségi a tudásmérés egészen elemi követelményeinek sem felel meg”, és most a Szabad Európának is arról beszélt, hogy a helyzet semmit sem javult, sőt.
A vizsga a diák adott pillanatban meglévő valós tudását valamilyen értelemben tükrözi, de nem a számok értelmében, mert egyetlenegy számmal nem lehet az ember műveltségét jellemezni – mondta a kutató. Nemcsak egy vizsgán, hanem egész életünkben kell produkálnunk olyasmiket, amelyekben jó lenne, ha felhasználnánk azt, amit a közoktatásban, köznevelésben megtanultunk, ezzel viszont már baj van.
Eltelik egy kis idő, sokszor elég egy év, és jó része elvész annak a műveltségi anyagnak, azoknak a műveltségi elemeknek, amelyeket az érettségire a diák még tudott – mondja az eredetileg matematika–fizika szakos tanár, aki később pedagógiából diplomázott, és csaknem harminc éven át oktatott egyetemen.
„Tanítottam természettudományi karon is, bölcsészkaron is pedagógiát tanár szakos hallgatóknak. Kedvenc szokásom volt megkérdezni őket, hogy a másik területről mennyire emlékeznek. A bölcsészektől megkérdeztem, hogy matematikából, a TTK-sokat pedig hogy magyarból, történelemből mire emlékeznek. Mindig jókat mosolyogtak ezen, szóval a hallgatók tudják, mi a helyzet, pontosan látják, hogy nagy része elveszett már annak a konkrét műveltségnek, amit például most ezekben az érettségi feladatokban számonkérni látunk.”
Elemzés az Orbán-kormány oktatáspolitikájáról: Számokban: A Fidesz-kormányzás drámaian lerontotta a közoktatás teljesítményét
„Elvesztettük az érettségi eredeti kompetenciaközpontúságát”
Magyarországon 1997-ben kezdődött el az érettségi vizsga módosításának folyamata, amelyet elsősorban az érettségit adó képzés tömegessé válása tett szükségessé, és célja volt a felsőoktatási felvételi kiváltása is. 2003-ban készült egy tervezet Az egyszintű, kompetenciaközpontú érettségi-felvételi vizsga koncepciója címmel, amelyet a Felsőoktatási Tudományos Tanács a felsőoktatás modernizációját szolgáló koncepció részeként elfogadott. A tervezetet jegyzi mások mellett Arató László és Nahalka István is. A tanulmány készítői szerint „olyan érettségire van szükség, amely arra ösztönzi a középiskolákat, hogy a tanulókat a lehető leghatékonyabban fejlesztő tananyagokat és módszereket alkalmazzák, messzemenően figyelembe véve felkészültségüket, motivációjukat, kulturális sajátosságaikat”.
Az 59 oldalas tervezet szerzői a lehető legnagyobb mértékben tananyagfüggetlen, kompetenciaközpontú követelményrendszer szükségességéről írnak, és egy, a tanulók középiskolai teljesítményét mérő vizsgatárgyról, önálló projektről.
A modell szerint az új érettségi olyan kompetenciákat vizsgálna, mint
- a világról szóló különböző tartalmú közlések, különösen a nyomtatott szövegek megértése;
- logikus, kritikus gondolkodás;
- önálló ismeretszerzés és ismeretfeldolgozás előre meghatározott célok mentén;
- hatékony, alkalmazásképes tudás megszerzését eredményező tanulási eljárások birtoklása;
- problémafelismerés és problémamegoldás;
- a tudás hatékony közlése szóban és írásban, érvelés;
- együttműködés a társakkal valamely cél elérése érdekében;
- elmélyült tudás legalább egy műveltségi területen;
- kommunikáció legalább egy idegen nyelven.
Nahalka István szerint azonban az elmúlt évtizedekben fokozatosan távolodott el a közoktatás a kompetenciaközpontú érettségitől. Míg a kétezres évek elején nemcsak ennek a kidolgozása kezdődött el, hanem már ennek szellemében zajlottak a középszintű érettségik, utána megindult a visszarendeződés, mára pedig ott tartunk, hogy műveltségi tesztet íratnak a magyarérettségin.
„Megnéztem több mintafeladatot, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a hetven százaléka pusztán adatokat, tényeket, definíciókat, technikai leírásokat kér számon. Egész egyszerűen emlékezni kell csak valamire, és hogyha emlékszem, hogy hogy volt a tankönyvben pontosan leírva, azt oda bemásolom, akkor jó jegyet tudok szerezni az érettségin. Szó sincs arról, hogy problémamegoldás lenne benne, hogy összefüggésekre kellene emlékezni, inkább algoritmusokra, konkrét tényekre, adatokra. Ki merem mondani, szerintem egyértelműen kijelenthető, hogy elvesztettük az érettségi eredeti kompetenciaközpontúságát.”
Az oktatáskutató szerint ha az érettségihez komolyan hozzá akar nyúlni a szakpolitika, akkor a vizsga osztályzásos, kvantitatív jellegét át kell alakítani, valószínűleg meg kell szüntetni. Ez azonban Nahalka István szerint ma még sokak számára elképzelhetetlenül nagy ugrás lenne. Arra a felvetésre, hogy ha nincs pontozás, csak kvalitatív megítélés az érettségin, milyen szempontok alapján kerülnek be a gyerekek a felsőoktatásba, az oktatáskutató azt mondta: erősen gondolkodni kellene azon, hogy mindenki kerülhessen be, aki be akar kerülni. Mérje meg, döntse el a felsőoktatás, hogy ki az, aki megmarad majd a falai között, aki bírja, aki rá tud hangolódni az egyetemi, főiskolai tanulásra, akiben van annyi szufla, hogy végigcsináljon egy diplomáig vezető folyamatot – mondta az oktatáskutató.
„Ne egy ilyen formális, ráadásul hallatlanul problematikus folyamatban dőljön el az, hogy ki az, aki végül is bekerül a felsőoktatásba, és ki az, aki nem.” A szakember szerint azonban a mai gondolkodásunkhoz képest ehhez túl nagyot kellene lépni. Nahalka István elismeri, hogy ehhez pénz kell, de emlékeztet arra, hogy 2005 óta az Európai Unió támogatta Magyarországot különféle oktatási fejlesztésekben. Az utóbbi időben tízmilliárdok folytak el a semmire ezen a területen, véli a kutató, aki úgy fogalmaz: „Itt nem ellopták a pénzt, egész egyszerűen csak borzasztóan rosszul költötték el.”
Arra is felhívja a figyelmet, hogy irányításában, tartalmi szabályozásában nagyon centralizált oktatási rendszer a magyar, megváltoztatásához egy másfajta gondolkodásmód kialakítása kell, és ez az, amire szerinte minimum tíz évet kellene számolni, de inkább többet. „Dönteni bármiről már holnap lehetne, okos törvényeket is tudnánk írni hozzá, nem lenne mégsem másmilyen, mert az egész úgy, ahogy van, abból a gondolkodásmódból, azokból a paradigmákból, amelyben működik, nagyon nehezen kimozdítható” – mondja Nahalka István.
