A háború elől Németországba menekülő ukránok ideiglenes oltalmat kaptak, amivel több jog és lehetőség jár nekik, mint a más országból érkező menedékkérőknek. Viszont a hatóságok azt vonták le ebből, hogy másokra is kiterjeszthetnék a jogokat.
Joshua Haider 2019-ben lemondott pakisztáni állampolgárságáról, hogy ukrán állampolgárrá váljon és letelepedjen abban az országban, ahol orvosnak tanult.
Alig várta, hogy felesége és lánya csatlakozzon hozzá.
„Teljesen biztos voltam benne, hogy az egész családom Ukrajnába fog költözni” – mondta.
Aztán megkezdődött az orosz invázió, és Haider egyike lett annak a valamivel több mint egymillió ukránnak, aki a háború 2022 februári kezdete után Németországba menekült.
Ez a szám hasonló ahhoz az 1,2 millió emberhez – főként szíriaiakhoz –, akik az ENSZ menekültügyi szervezete szerint 2014 és 2016 között érkeztek Németországba, amikor az ország nyitott határpolitikát hirdetett meg.
Az Európai Unió az akkoriaktól eltérően az ukránok beáramlására úgy reagált, hogy 2001-es létrehozása óta először hivatkozott az ideiglenes oltalom irányelvére.
Németország – más uniós államokhoz hasonlóan – túllépett az irányelvben foglaltakon, és a saját állampolgáraihoz hasonló jogokat biztosított az ukránoknak a lakhatás, a munkavállalás, az oktatás és a szociális ellátás terén.
Az ideiglenes oltalom gyors alkalmazása segítette az ukránok gyorsabb beilleszkedését, és a menekültügyi eljáráshoz képest könnyített az állam terhein – mondták a Thomson Reuters Alapítványnak migrációs jogászok, tanácsadók, szakértők és aktivisták.
Ugyanakkor a más országokból Németországban menedékjogot kérő menekülteknek olyan bürokratikus folyamaton kell átvergődniük, amely azoknak ad elsőbbséget és bizonyos előjogokat – például a munkavállalás lehetőségét –, akiknek jó esélyük van arra, hogy kérelmüket elfogadják. Ilyenek például a szíriaiak és az afgánok.
Ruth Billen, aki a berlini Menekültjogi Klinikán egyaránt ad tanácsot ukrán menekülteknek és más menedékkérőknek, támogatja az átmeneti védelmet biztosító jogosultságokat, de szeretné, ha a menedékkérők is ugyanilyen jogokkal rendelkeznének.
„Ez egy nagyon szelektív szolidaritás” – mondta.
Lakhatási válság
Miután elmenekült Ukrajnából, Haider először Berlinbe érkezett, de aztán Stuttgartba küldték, mivel a hatóságok szétszórták az ukránokat az országban.
Haider vissza akart térni Ukrajnába, de ahogy a háború elhúzódott, rájött, hogy szüksége van egy B tervre. Németországban megfordult néhány városban, majd kapcsolatba lépett berlini pakisztáni ismerőseivel, akik tavaly áprilisban találtak neki lakást.
A kétszobás lakás, amelyet Haider három másik férfival osztott meg, még szűkösebb lett, amikor szeptemberben magával hozta feleségét és lányát Pakisztánból. Idén januárban aztán egy pap segített a családnak megfizethető lakást találni.
A legtöbb németországi ukránnak – a Szövetségi Népességkutató Intézet (BiB) által vezetett reprezentatív felmérés szerint 74 százalékuknak – sikerült magánlakást találnia.
Ezzel szemben a menedékkérőknek állami szállásközpontokban osztanak ki helyet, ahol addig kell lakniuk, amíg kérelmük elbírálása folyamatban van. Az átlagos feldolgozási idő tavaly hét és fél hónap volt – közölte a Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal.
Berlinben – ahol sok menekült a családi kötelékek vagy a támogató háló megléte miatt élni akar – az állami központok 32.000 ember befogadására alkalmasak. A berlini hatóságok januárban válaszul engedélyezték, hogy a menedékkérők magánlakásban lakhassanak.
A német fővárosban köztudottan nehéz lakást találni. A bizonytalan tartózkodási státusz nagyon rossz helyzetbe hozza a menedékkérőket – mondta Martina Mauer, a Berlini Menekültügyi Tanács koordinátora.
Mariam Arvín 2022 januárjában érkezett Afganisztánból, de még mindig lakást keres, még azután is, hogy egy évvel ezelőtt megkapta a tartózkodási engedélyt.
Az aktivista férjével és két lányával egy berlini állami szálláson élt, ahol saját fürdőszobával és konyhával rendelkeztek, de elmondása szerint 24 órát kaptak arra, hogy kiköltözzenek, amikor kitört az ukrajnai háború, mivel a hatóságok a menekülő ukránok lakhatását akarták megoldani.
„A menekültek második kategóriájába kerültünk” – mondta Arvín.
Most kommunális állami lakásban élnek, több mint egy éve keresnek magánlakást.
Miközben németek ezrei nyitották meg otthonukat az ukránok előtt, a konfliktus elhúzódásával a vendégek közül sokan kénytelenek voltak elköltözni. Néhányan a menedékkérőkkel együtt állami szálláson kötöttek ki.
A Berlinben tartózkodó hatvanezer ukrán menekült közül négyezren vannak állami szálláshelyen a fővárosban – közölte a berlini állami menekültügyi hivatal.
A lakáshiány miatt az ukránok is visszaszorultak a szükségszállásokra, például a 2020-ban bezárt berlini Tegel repülőtérre. A volt C terminálban és a kinti fűtött ipari sátrakban 2500 ember él.
Függönyök szolgálnak a „szobák” ajtajaként, és bár vannak válaszfalak, a zajt nem lehet kizárni. A mosdók és az étkezőhelyek közösek.
„Ez szégyen Berlinre nézve” – mondta Mauer.
Foglalkoztatási kilátások
A legfrissebb adatok szerint tavaly szeptember végén a Németországban élő egymillió ukrán közül alig több mint 145 ezren dolgoztak, több mint felük teljes munkaidőben. A Németországban tartózkodó ukrán menekültek mintegy harmada gyermek.
Sokan közülük a németnyelv-tanulást helyezik előtérbe, hogy javítsák munkavállalási esélyeiket. A BiB-felmérés adatai szerint csak mintegy négy százalékuk mondta, hogy jól beszéli a nyelvet.
„Az adatokból az derül ki, hogy akik dolgoznak, azok többsége szakképzett munkakörben dolgozik; ezekhez a munkakörökhöz mindenképp szükséges a németnyelv-tudás” – mondta Julija Kosjakova, a szövetségi Foglalkoztatáskutató Intézet vezető kutatója.
Diana Mierkulova tavaly érkezett Odesszából, és elkezdett a németül tanulni, eltökélve, hogy olyan szintre fejleszti tudását, hogy Németországban tanulhasson tovább. A húszéves ukrán lány napközben online tanul a diplomájáért, és minden hétköznap este egy négyórás németórán vesz részt.
„Nem tervezem, hogy visszamegyek – mondta. – Fel kell építenem a jövőmet; Ukrajnában nagyon nehéz lesz ezt megtenni néhány év múlva.”
Számít a menedékkérők származási országa, ami befolyásolhatja az esélyüket arra, hogy Németországban maradjanak. Ezek a tényezők határozzák meg, hogy van-e joguk dolgozni és hozzáférhetnek-e a hivatalos integrációs tanfolyamokhoz, hogy megtanuljanak németül és megszerezzék az állandó letelepedés kérelmezéséhez szükséges bizonyítványokat.
Ahmad, aki nem kívánta megadni valódi nevét, egy évvel ezelőtt érkezett az észak-afganisztáni Mazár-e Sarifból. A többségi pastukból kikerülő tálibok által gyakran üldözött hazara etnikai és vallási kisebbség tagjaként kért menedékjogot.
A 28 éves fiatalember németül akart tanulni és integrációs tanfolyamokon akart részt venni, de hat hónapba telt, mire engedélyt kapott arra, hogy beiratkozhasson egy integrációs tanfolyamra; még mindig vár a helyére.
Közben Ahmad a teljes menedékjog helyett egyéves tartózkodási engedélyt kapott. Nagy nyomás nehezedik rá, hogy bebizonyítsa, képes felépíteni az életét Németországban, miközben együtt kell élnie a félelemmel, hogy visszaküldik.
„Nem fogadhatom el, hogy egy terrorista csoport árnyékában éljek” – mondta a tálib kormányra utalva.
Tanulságok 2015-ből
Míg mind az átmeneti oltalom, mind a menedékjog – ha egyszer megadták – időben korlátozott tartózkodási jogot jelent, a konfliktusok elhúzódó jellege, például a szíriai háborúé azt jelenti, hogy a célországoknak fel kell készülniük arra, hogy a menekültek hosszabb ideig maradnak.
Részben a 2015-ös tömeges migráció motiválta Németországot, hogy ideiglenes oltalmat adjon az ukránoknak – mondta Constantin Hruschka, a müncheni Max Planck Intézet jogi szakértője.
Németország el akarta kerülni a 2015-ös hibákat, amelyek aláásták a menekültek kilátásait, például azzal, hogy elzárták őket bizonyos képzési programoktól.
Az ideiglenes oltalom enyhített a képzéshez és a juttatásokhoz való hozzáférés adminisztratív terhein – mondta Billen, a berlini menekültjogi klinika munkatársa.
„Nagyon sok különböző hatósághoz kell fordulni, meg kell küzdeni minden egyes jogért, amelyet menedékkérőként meg akarsz szerezni” – mondta. Az ideiglenes oltalom egyszerre sok ukránra való kiterjesztése aláásta azt az EU-s érvet, hogy a menedékkérők ilyen jogokkal való felruházása túlterhelné a szociális ellátórendszert.
„Nem arról van szó, hogy képesek vagyunk-e rá, hanem arról, hogy akarjuk-e” – mondta.
