A georgiai ortodox egyház a legbefolyásosabb konzervatív erő az országban – melegellenes, drogellenes, támogatja Oroszország Ukrajna elleni háborúját, és gyakran egy hullámhosszon van a georgiai kormánypárttal.
„Amikor az Antikrisztus megérkezik, minden vallást be fog tiltani – mondja a pap. – Azt fogja mondani, hogy megsértik emberi jogaitokat, hogy visszaélnek veletek és félrevezetnek benneteket. Ez lesz a legszörnyűbb diktatúra kezdete, amit csak el tudtok képzelni. Míg minden korábbi diktatúra helyi volt, ez globális lesz
Zurab Csovrebadze atya az oltárról prédikál, hangja visszhangzik a georgiai főváros, Tbiliszi külvárosában lévő kis templomban. Ami egy átlagos vasárnapi prédikációnak indult az ortodox húsvéti böjt közepén, gyorsan komor próféciává fajult „egy bizonyos embercsoportról”, amely a „szabadság” leple alatt próbálja megváltoztatni a világrendet.
Ekkorra, az istentisztelet végére néhányan már elmentek, csak a legodaadóbbak maradtak. Körülbelül negyven ember, idősek és fiatalok egyaránt, akik a pap minden szaván csüngnek.
„Ezek az emberek azt mondják a fiataljainknak, hogy a kereszténység nem hagy nekik szabad választást – mondja. – Azt gondolják, hogy mindent (…) felül kell vizsgálni, hogy egy új rendnek kell lennie, amely mentes lesz a kereszténység erkölcsi értékeitől. Elmondhatom nektek: az ördög ennél rosszabb hazugságot még soha nem talált ki.”
Következetesen a kormány politikáját visszhangozzák
Egyikük sem tűnik meglepettnek; sok ilyen témát hallottak korábban is, mert Zurab atya csak egyike annak a több száz ortodox papnak szerte Georgiában, akik minden héten – online és személyesen – olyan prédikációkat tartanak, amelyek üzenete következetes és gyakran a kormány politikai irányvonalát visszhangozza: Georgia veszélyben van, olyan külföldi erők áldozatává válik, amelyek megfosztják erkölcsi értékeitől, megrontják az ország ifjúságát – és talán még az ukrajnai háborúba is belerángatják.
A georgiaiak számára a templom sokkal többről szól, mint a vallás betartásáról. A Kaukázusi Kutatási Forrásközpontok 2021-es felmérése szerint a polgárok nagy többsége (79 százaléka) úgy véli, hogy a georgiai ortodox egyház a nemzet identitásának alapja, 83 százalékuk szerint fontos szerepet játszik a családi életben. Az egyház az a hely, ahol a közösségek összejönnek, hogy híreket cseréljenek, pletykáljanak és levegőt vegyenek.
Az ortodox egyház a Georgiai Álom kormánypárt alatt is olyan szabadságjogokat élvez, amelyeket más csoportoktól megtagadnak. Annak ellenére hogy a kormány tisztviselői arra buzdították az embereket, hogy maradjanak otthon a koronavírus-járvány idején, a templomok nyitva voltak, a gyülekezet még a kijárási tilalom idején is bent lehetett, és az áldozáshoz továbbra is közös kanalat használtak.
A papok részt vesznek Georgia közjogi ombudsmanjának kinevezésében is. Az előző közjogi képviselő, Nino Lomzsaria népszerűtlen volt az egyház körében, miután megpróbálta vizsgálni az egyház által működtetett árvaházban történt szexuális visszaélésekkel kapcsolatos vádakat.
Ebben a Tbiliszi külvárosában lévő templomban a gyülekezet többsége, mintegy kétharmada nő. Az idősek saját zsoltárkönyvvel és gyertyákkal készülnek. Kívülről tudják az istentisztelet rendjét, hegyezik a fülüket, hogy meghallják a liturgikus énekek hamis hangjait. Az anyák gyermekeikkel érkeznek, akik gyakran küzdenek azzal, hogy mozdulatlanul kell állniuk a sorban az áldozáshoz, míg a fiatalabb hívek a telefonjukkal filmezik a prédikációt, hogy feltöltsék a templom közösségi oldalára.
Az „orosz törvény”
Az idei nagyböjt, amely hét héttel az ortodox húsvét előtt kezdődött, és a keresztény naptár egyik legfontosabb eseménye, egybeesett a politikai zavargások időszakával Georgiában. Március elején erőszakos tüntetések robbantak ki az úgynevezett külföldi ügynökökről szóló törvény ellen, amely törvényileg kötelezne minden olyan szervezetet, amely bevételének több mint húsz százalékát külföldről kapja, hogy külföldi ügynökként regisztráltassa és alávesse magát az igazságügyi minisztérium ellenőrzésének.
Ezt orosz törvénynek nevezték el egy 2012-ben Putyin által aláírt törvény után, amelyet azóta a civil társadalmi csoportok és a média elleni kemény fellépésre használnak. A tüntetések eszkalálódása miatt a georgiai parlament végül elutasította a törvénytervezetet, bár a kormány – és az egyház – nem adta fel a támogatását.
Irakli Garibasvili miniszterelnök akkoriban azzal vádolta a tüntetőket, hogy „a sátánisták egyenruháját viselik”, Irakli Kobakhidze, a kormányzó Georgiai Álom párt elnöke pedig egyházrontónak nevezte a törvényjavaslat kritikusait.
Az ezt követő egy hónap sem volt békés. Tüntetéseket tartottak Lazare Grigoriadisz ügye miatt. A 21 éves férfire 11 év börtönbüntetés vár, ha bűnösnek találják, amiért Molotov-koktélt dobott a rendőrségre a tüntetés során. A feszültséget fokozta, hogy a liberális Fenyőtoboz párt tüntetést szervezett a kötelező katonai sorozás ellen.
Georgia-szerte nem zárkóznak el attól a papok, hogy beszéljenek ezekről a politikai eseményekről. Míg a prédikációk általában vallási témával kezdődnek, a végén a pap az aktuális társadalmi vagy politikai kérdésekre összpontosít.
A legfőbb ellenség
„Minél nagyobb egységet közvetítünk, annál könnyebb lesz megküzdeni a körülöttünk lévő kihívásokkal” – mondta Arhil Hacsidze atya április 17-én a tbiliszi Ancsiszhati-templomban.
„Gyermekeink és fiataljaink óriási nyomás alatt vannak. Nagyon keményen próbálják rávenni őket arra, hogy hibát kövessenek el, megpróbálnak viszályt szítani közöttük. Ezekben a napokban gyakorlatilag osztályokra osztják az embereket, és ezt nem szabad hagynunk. Együtt kell maradnunk, erősnek kell maradnunk.”
Annak, aki hallotta már Arhil atya prédikációit, nem nehéz kitalálni, kik azok az ők, akikre utalt. Egy korábbi prédikációjában a sáskajáráshoz hasonlította a nem kormányzati szervezeteket – és ezen keresztül amerikai és európai uniós pénzügyi támogatóikat.
„Réges-régen olvastam egy katonai magazinban a sáskaelvről – mondta Arhil atya. – A sáskák, ha együtt repülnek, szörnyű dolgokat művelnek: mindent elpusztítanak, repülőgépeket tesznek tönkre, vonatokat siklatnak ki. Kiderült, hogy minden cselekedetük szinkronban van: együtt ugrálnak, együtt eszik meg a termést. Így ezt a katonai elvet róluk nevezték el.”
„Mielőtt bármilyen lövés eldördülne, a célországban általában különböző jelentéktelen szervezeteket hoznak létre. Némelyik a környezetet védi, némelyik a nők jogaiért száll síkra, sok szervezet nem csinál igazából semmit – mondta a pap, mire egy nő a gyülekezetből közbeszólt: – Mint itt, ugye?”
„Amikor egy országot támadás ér – folytatta Arhil atya –, és sürgősen mozgósítani kell az erőit, ezek közül a szervezetek közül néhányan azt mondják: Nem megyünk háborúba. Mások talán azt mondják: Hagyjátok abba a golyók gyártását, vagy Szennyezitek a folyót. Ezért nem kerül semmibe a kormánynak, ha egy-két ilyen szervezetet sáskaként szorít ki, mert amikor ezernyi elkezd emészteni, az országnak nehézséget okoz a mozgósítás és az ellenséggel való harc.”
A georgiai ortodox egyház ismert konzervativizmusáról, különösen a hagyományos családi értékeket illetően. 2013. május 17-én ortodox hívők, köztük papok aktivistákat támadtak meg a homofóbia és transzfóbia elleni nemzetközi nap alkalmából rendezett gyűlésen, néhányukat csalánnal verték meg. Egy évvel később az egyház bejelentette, hogy a dátumot ezentúl a családi tisztaság napjaként ünnepli.
Miután a georgiai ortodox egyház a Tbiliszi Pride felvonulás lemondására szólított fel, 2021. július 5-én konzervatív, homofób csoportok rajtaütöttek a rendezvényen és a Szégyen Mozgalom aktivistáinak irodáin. Az egyik pap, Szpiridone Ckifurisvili atya azzal érvelt, hogy a támadóknak „kötelességük volt erőszakot elkövetni (…) a hazáért, az országért és az egyházért”. Az ezt követő erőszakos cselekmények során több mint ötven újságírót támadtak és sebesítettek meg.
Luka Szupatasvili, az egyik legnagyobb tbiliszi külváros, Dighomi papja gyakran emlegette „a láthatatlan külföldi hatalmakat”, amelyek arra törekszenek, hogy zavargásokat szítsanak az országban. Közvetlenül a márciusi, a külföldi ügynökökről szóló törvény miatti tüntetések után prédikációjában arra célzott, hogy külföldön írják a szövegüket.
Ugyanebben a beszédében utalt Oroszországra és az ukrajnai háborúra is: „Most a világ egyik legnagyobb országának [Oroszországnak a] szétveréséért és vagyonának megosztásáért folyik a küzdelem. Természetesen az oroszokat démonizálják, másokat pedig szentnek nyilvánítanak, de nekünk van szemünk, hogy lássuk, és fülünk, hogy halljuk (…) mit tesznek a nemzetünkkel”.
Az ukrajnai háborúval kapcsolatos narratíva csak egy példa arra, hogy az ortodox egyház egy húron pendül a Georgiai Álom kormánypárttal, amely többször is úgy nyilatkozott, hogy az országot „belerángatták a háborúba”. A Transparency International 2023-as jelentése szerint a kormánypárt gyakran beszélt arról, hogy szerinte az Egyesült Államok azt szeretné, ha Georgia csatlakozna az ukrajnai háborúhoz, és a párt szerint az, hogy az EU 2022 júniusában elutasította Georgia tagjelölti státuszának megadását, büntetés volt az ellenkezésért.
„Nem fogom boldoggá tenni az ördögöt”
Luka atya prédikációja visszhangozta ezeket a narratívákat, és egybecsengett velük. Egy ponton személyes anekdotát mesélt arról, hogy a kilencvenes évek elején nem akart harcolni Georgia abház szeparatisták elleni háborújában. „A múltban többször is tévedésből háborúba kényszerültünk. Tudtam, hogy ez nem a mi háborúnk. Alig tudtam megállni, amikor mások mentek meghalni, de úgy gondoltam, nem fogom boldoggá tenni az ördögöt, nem hagyom magam becsapni. Könnyű lett volna elmenni és meghalni, de a legnehezebb az volt, hogy Isten embere legyek.”
Az ortodox papok szerint azonban az, ha valaki pacifista, és nem akar háborúba menni, nem menti fel a katonai behívás alól. Prédikációikban a papok gyakran célba veszik egyik régi ellenségüket, az ellenzéki Fenyőtoboz pártot, amely a törvény kiskapuját kihasználva több száz fiatal férfinak segített elkerülni a sorkatonaságot azzal, hogy saját vallási szervezetük, a Fenyőtoboz – Bibliai Szabadság papjává tette őket.
A georgiai Szent Szinódus kiközösítette és megalázó szervezetnek bélyegezte a Fenyőtoboz vallási szervezetet, tagjai pedig elveszítik a jogot az egyházi temetési szertartásra, ha bűnbánat nélkül halnak meg. A Fenyőtoboz nyilvánosan támogatta a marihuána dekriminalizálását azt követően, hogy 2018-ban tiltakozások törtek ki a tbiliszi Basziani éjszakai klubban tartott keménykezű rendőrségi razziát követően, miután a jelentések szerint több, kábítószerrel kapcsolatos haláleset történt.
A drogok és a drogfogyasztók nagyon érzékeny téma a georgiai társadalomban. A Kaukázusi Barométer 2021-es felmérése szerint a kábítószerfüggők a bűnözők után a második legkevésbé kedvelt csoportot jelentik. Luka atya „ugyanazokra az emberekre utalva, akik a drogok legalizálása mellett álltak ki”, megkérdezte, hogy a gyülekezet emlékszik-e arra, mi történt, amikor a kormány bezáratta a szórakozóhelyet. „Azt gondolnánk, hogy ez Krisztus második eljövetele volt – mondta. – Ne feledjék, ez egy hazafias nevű szórakozóhely volt – Basziani (Georgia egyik híres csatájának történelmi nevezetessége) –, a hely, amely hőssé tett minket. Most azt látjuk, hogy megrontják a fiatalságunkat.”
Georgia néhány papja az online térben is jelen van. Salva Kekelia atya Tbiliszi középosztálybeli Vake városrészének egyik templomából Georgia egyik legnépszerűbb papja a YouTube-on, több mint ötezer feliratkozóval. Érzelmes prédikációit szívesen fejezi be azzal, hogy a georgiai fiataloknak okozott károkról beszél. Az idei márciusi tüntetések után azt mondta, aggódik „a fiatalok miatt, akik a szüleik nehezen megkeresett pénzét arra költik, hogy berúgjanak és drogozzanak”.
„Néha azt kérdezem magamtól: mi lesz velünk? Mindannyian tudjuk, mi történik manapság. Azt mondom, Krisztussal együtt túléljük. Túl fogjuk élni, ha keményen dolgozunk, ha a kezünkben tartjuk a Bibliát, ha profik leszünk a szakmánkban” – mondta Salva atya az egyik prédikációjáról készült, a Facebookra feltöltött videóban.
„A mi utunk nem Európa, Oroszország vagy Amerika felé vezet, a mi utunk Krisztushoz vezet, és rajta kívül senki más nem menthet meg minket. Senkinek sincs szüksége ránk, emberek, ezt jól jegyezzétek meg. Mindenki azt akarja, hogy a szolgái és rabszolgái legyetek.”
„Ámen” – felelte a gyülekezet, talán örülve, hogy fontos üzenetet vihet haza.
