Furcsa rendszerben indul el januártól az italosdobozok kötelező visszaváltása. A műanyag ásványvizes palackokért is ötven forint jár, de ehhez sértetlen állapotban kell bedobni az automatába. Már ahol lesz ilyen. Olyan jogszabály született, hogy a palackok begyűjtője, a Mol hulladékkoncessziós cége ne abban legyen érdekelt, hogy minél többen váltsák vissza az üvegeket, és csökkenjen a környezetszennyezés, épp ellenkezőleg. Minden egyes vissza nem váltott palack után bruttó ötven forinttal gazdagodik a cég.
„Január 1-jén indul a kötelező visszaváltási rendszer (DRS), amely minden olyan műanyag palackot, üveget és aludobozt érint, amely italt vagy italsűrítményt tartalmaz” – mondta a Szabad Európának Horváth Dániel, az Andersen Adótanácsadó Zrt. menedzsere. A szakember hozzátette: egyedül a tej- és tejalapú italtermékek fogyasztói csomagolása nem fog a DRS hatálya alá tartozni.
Minden olyan palack vagy doboz formájú csomagolás érintett, amelynek űrtartalma az 0,1–3 literes tartományba esik. Ezek a termékek lehetnek újrahasználható, más néven többutas csomagolásban, mint az üvegpalackok, és vannak a nem újrahasználhatók egyutas csomagolásban, mint például a műanyag palackok, amelyek csak egyszer töltik be a csomagolás szerepét, majd bedarálják. (A borosüveget értelemszerűen többször is újra lehet tölteni.)
„A csekély mennyiségben, tehát évente ötezer darabnál kevesebb terméket forgalomba hozó gyártók felmentést kapnak” – tette hozzá Horváth Dániel.
Kétféle ára lesz az ásványvíznek
A kötelező visszaváltási rendszert a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. (MOHU) fogja üzemeltetni, miután a Mol leányvállalata 35 éves hulladékkezelési koncessziós jogot kapott a magyar államtól.
A DRS-rendszerről szóló kormányhatározat 2023. november 1-jétől hatályos, és már rengeteg előírást tartalmaz a gyártóknak igen rövid határidők mellett. November 15-ig kellett kezdeményezniük a regisztrációt annak érdekében, hogy 2024. január 1-jétől kereskedhessenek a kötelezően visszaváltási díjas termékekkel .
„Ez nem csak egy űrlap kitöltésével jár. Minden egyes termékről mintát kell küldeni a MOHU-hoz, legyen szó palackról, üvegről vagy dobozról” – mondta Horváth Dániel. A szakértő szerint azért van szükség a minta beküldésére, mert tesztelni fogják, hogy a visszaváltó automaták be tudják-e fogadni az adott gyártó termékeit. Ha a vizsgált termék megfelel az előírt fizikai paramétereknek, és szerepel rajta jelölés, akkor kaphatja meg a forgalmazási engedélyt.
Horváth Dániel szerint a határidő azért volt ilyen szoros, mert a koncessziós társaságnak 45 nap áll a rendelkezésére a mintatermék vizsgálatára és a regisztráció elvégzésére. Az a gyártó, amely nem adta le időben a portékáját, bármikor pótolhatja, de csak 45 nap után kaphat engedélyt a termék forgalmazására, vagyis le fogja késni a 2024. január 1-jei startot. Ettől az időponttól lehet ilyen, visszaváltásra alkalmas palackot gyártani, de ez nem jelenti azt, hogy a boltok polcain ne találnánk még a régi kiszerelésekből is.
Ehhez kapcsolódóan: A Mol-koncesszió ára: egy monitor hulladékdíja közel ötször drágább lett, mint Ausztriában
A rendelet szerint ugyanis 2024. június 30-ig a régebbi termékek is forgalomban maradhatnak. „Ugyanannak a márkának kétféle verziója lehet elérhető a boltok polcain, jó eséllyel két különböző áron” – monda a szakértő. A kötelező visszaváltási rendszer piktogramját viselő, nem újrahasználható palackok és dobozok ugyanis ötven forinttal drágábbak lesznek.
Amennyiben tehát egy szupermarketlánc saját márkás, félliteres kiszerelésű ásványvize most például 76 forintba kerül, január 1-jétől a visszaváltós palackba csomagolt vízért már 126 forintot kell adni, viszont júniusig a 76 forintos verzió is elérhető lesz a polcokon.
Komplikálja a helyzetet, hogy az ötvenforintos visszaváltási díj csak az egyutas csomagolásra érvényes, mint például a műanyag palackba csomagolt ásványvíz. „A többutas csomagolás esetében a gyártó fogja meghatározni a visszaváltási díjat. Így az is elképzelhető, hogy egy szekszárdi borász 120, míg egy villányi hetvenforintos visszaváltási díjat fog meghatározni újrahasználható borosüvege után, ami bonyolítja a rendszert” – tette hozzá.
A visszaváltási díjat akkor kapja vissza a vásárló, ha az üres palackot, dobozt vagy üveget ép állapotban – eredeti formájában – visszaviszi valamelyik visszaváltó pontra. (A műanyag palackokat tehát nem szabad összegyűrni, a dobozokat nem szabad összenyomni.)
Ötvenforintosokból is épülhet vagyon
A rendelet szerint automaták lesznek minden, négyszáz négyzetméternél nagyobb eladótérrel rendelkező, élelmiszert eladó üzlet területén. „A kisebb eladóterű üzletek önkéntesen csatlakozhatnak a rendszerhez” – mondta Horváth Dániel.
A visszaváltó automata a csomagoláson elhelyezett jelölés segítségével azonosítja majd a terméket, és eltárolt fizikai paraméterei segítségével tudja ellenőrizni, hogy megfelelő-e az állapota a visszaváltáshoz.
Van egy másik szabály is. Ha ugyanis nincs ekkora bolt, akkor a rendelet alapján minden, ezer főnél több lakosú településen legalább egy visszaváltási hely létesítéséről kell gondoskodnia a MOHU-nak. A szakértő szerint nagy kérdés, hogy mi lesz azokkal a településekkel, ahol tíz-húsz kilométeres körzetben nem lesz visszaváltási hely, milyen arányban fogják a palackokat visszaváltani.
Ez utóbbi ugyanis nemcsak a rendszer hatékonysága miatt fontos kérdés, hanem azért is, mert a Mol koncessziós cége bruttó ötven forintot nyer minden egyes vissza nem váltott és nem újrahasznosítható üvegen, dobozon vagy palackon.
Horváth Dániel szerint a gyártó minden palack után megfizeti a MOHU-nak a visszaváltási díjat a nulladik percben a forgalomba helyezés kapcsán. Amikor a forgalmazó, vagyis az üzlet megveszi a terméket, kifizeti a gyártónak az ötven forintot.
„A bolt köteles a visszaváltási díjat rátenni a saját árára. Szélsőséges esetben, ha ingyen akarná adni, akkor sem adhatná ötven forintnál olcsóbban a terméket. Ezt a jogszabály írja elő” – mondta. A szakértő szerint a visszaváltási díjat külön fel kell tüntetni a számlán vagy a bizonylaton.
Horváth Dániel szerint eddig a pontig a gyártó és a forgalmazó is nullán van, a MOHU viszont pluszban, miközben a fogyasztó mínuszban. „Ez a helyzet csak akkor fog megváltozni, ha a vevő visszaviszi a palackot a visszaváltási helyre, akkor kapja vissza az ötven forintját” – tette hozzá.
Ehhez kacsolódóan: Halasztást kérünk az EU-tól, mert nem tudjuk teljesíteni a hulladékhasznosítási célszámokat
A szakértő szerint a MOHU bruttó ötven forintot fog keresni minden egyes vissza nem váltott ásványvizes üvegen. Az áfatörvény értelmében a MOHU-nak évente egyszer össze kell gyűjtenie, hány olyan „ötven forintja van”, amit nem kellett visszaadnia. A szakértő szerint azért bruttó, mert bevételnek számít, így a MOHU-nak 27 százaléknyi áfát át kell utalnia az államnak, a többit viszont megtarthatja.
Horváth Dániel szerint rengeteg függ a fogyasztói szokásoktól. „Ha senki sem fog visszasétálni az üres palackkal az automatákhoz, akkor a MOHU-nak éves szinten több milliárd forintos bevétele is származhat az üzletből” – tette hozzá.
De nem csak ez az egy bevételi forrása lesz a MOHU-nak. A gyártóknak ugyanis DRS-szolgáltatási díjat és a kezdeti beruházási költségek megtérítése érdekében öt évig csatlakozási díjat is fizetniük kell a MOHU-nak. Ezek mértéke még nem ismert, a később megjelenő DRS-díjrendelet fogja tartalmazni.
„A gyártóknak ez nagy nehézséget okoz, hiszen november 15-ig kellett eldönteniük, hogy részt vesznek-e az új rendszerben történő forgalmazásban, és ha igen, milyen palackokkal, miközben nem tudják, hogy mekkora összeget kell majd a jövőben szolgáltatási és csatlakozási díjként fizetniük” – hangsúlyozta.
Jót rosszul?
A Humusz Szövetség szerint nagy szükség volt az egyszer használatos italcsomagolásokat is magában foglaló betétdíjas rendszerre, hiszen a Reloop 2021-ben publikált adatai szerint a vizsgált 27 európai országból Magyarországon volt a legmagasabb a nem a szelektív kukába kerülő egyszer használatos italcsomagolások egy főre jutó mennyisége.
A környezetvédelmi szervezet szerint a hulladékhierarchiában az újrahasználat megelőzi az újrahasznosítást, éppen ezért a jogalkotó megtehette volna, hogy előírja a MOHU-nak az újratöltős palackok visszaváltására alkalmas gépek telepítését. A januárban induló rendszer az egyutas italcsomagolást részesíti előnyben. Miután a vásárlók visszaviszik a palackot, az automata töri, tömöríti, újrahasználatra alkalmatlanná teszi a beérkező palackokat, dobozokat.
Ahogy a koncessziós társaság honlapján olvasható, a MOHU által biztosított automaták az egyutas palackok visszavételét biztosítják. „Többutas üveget a built-in típusú berendezések mellé telepíthető, opcionális soft-drop modul tud kezelni” – közölte honlapján a koncessziós társaság. A modul lehetővé teszi, hogy az üveg sérülés nélkül kerüljön a tárolóegységbe. A többutas palackok kezelése személyzetet igényel.
Az eddigi visszaváltható palackok „továbbra is visszaválthatók lesznek, de az egyszer használatos termékkel ellentétben nem mindenhol, csak azokban az üzletekben, ahol árusítják.”
A Humusz szerint az is gond, hogy a többutas palackokért nem jár kezelési díj a visszaváltási pont (jellemzően élelmiszerüzlet) számára, szemben az egyutas csomagolással, amelyért az üzemeltetőket gépi üzemeltetési hely esetén 7,5 forint, kézi visszaváltási hely esetén öt forint+áfa/palack illeti meg.
„Azaz a kiskereskedelem kifejezetten ellenérdekeltnek tekinthető a többutas rendszer megtartásában, tehát félő, hogy nem fognak többutas automatát kérni” – figyelmeztetett a Humusz.
Pedig a szervezet szerint a többször használatos csomagolás tisztítása sokkal kevesebb vizet vesz igénybe, mint az egyszer használatos előállítása.
Míg például egy papír elviteles kávéspohár előállítása 1,3 liter vizet igényel, addig egy többször használatos pohár kimosásához csupán 0,1–0,2 liter szükséges a szervezet szerint. Az ételcsomagolások esetében is hasonló a helyzet. Egy karton ételes doboz előállítása 1,3 liter, egy pizzásdobozé több mint öt liter vizet vesz igénybe, ám egy többször használatos ételes doboz elmosása csupán 0,2–0,9 litert.
Ehhez kapcsolódóan: Akadt egy 75 milliárd forintos kérdés a hulladékkoncesszióban
Fontos fogalom a fedezeti pont, amelyet akkor ér el a csomagolás, amikor a használata során felmerülő környezetterhelés (szállítás és tisztítás) kisebb lesz, mintha az egyszer használatos változatát vásároltuk volna meg. Egy műanyag repohár esetében a tizedik, míg az ételes dobozoknál a 13–15. alkalomnál jelentkezik ez a kedvező hatás.
A Humusz szerint negatívumként említendő, hogy a MOHU-nál maradnak a vissza nem váltott csomagolások után kifizetett ötven forintok. Úgy gondolják, hogy az így megnyert pénzt el kellene vonni, hiszen a koncesszor ezáltal ellenérdekelt a gyűjtés maximális felfuttatásában. „Az így képződő alapból pedig az újratöltést, tehát a kibocsátás tényleges csökkentését lehetne, kellene támogatni” – vélekedett a szervezet.
