A köztisztviselők kormánytisztviselővé válásával gyakorlatilag minden munkajogi védelmük megszűnt a kormányzati apparátusban dolgozóknak. Az elmúlt években ez fokozódó fluktuációt, leépülést hozott több minisztériumban is. Van, ahol változatos módokon alázzák meg a dolgozókat.
„A kihelyezett tartós külszolgálatát a kihelyező vezető rendkívüli esetben, hivatali érdekből, azonnali hatályú hazarendeléssel is visszavonhatja.” „A kihelyező vezető a kihelyezett tartós külszolgálatát azonnali hatályú végleges hazarendeléssel – indokolás nélkül, mérlegelési jogkörében eljárva – visszavonhatja és megszüntetheti.” Nem kell jogászi végzettség ahhoz, hogy bárki felismerje a két mondat mögött rejlő tartalmi különbségeket. Míg az első esetben komoly indok – és az ezzel járó indoklási kötelezettség – kell(ett) egy tartós külszolgálati megbízás (magyarul egy diplomata vagy nagykövetségi dolgozói státusz) megszüntetéséhez, a másodikban a „kihelyező vezető” (praktikusan a külügyminiszter) már gyakorlatilag akkor és azt rúg ki, akit akar, „indokolás nélkül, mérlegelési jogkörében eljárva”.
A két mondat a külszolgálatról szóló 2016-os törvény eredeti, illetve 2020-as módosításából származik. A módosítást pedig – még egy kis jogászkodás – az tette lehetővé, hogy a parlament 2018-ban elfogadta a törvényt a kormányzati igazgatásról, amely teljesen újraírta a közigazgatásban dolgozók munkajogi helyzetét, akik egyébként már 2011-től nem köz-, hanem kormánytisztviselők, de sokáig lényegében csak névváltást jelentett. Ugyanebben az időben (2018-ban) fogadta el a kormánytöbbség a rabszolgatörvénynek is nevezett jogszabályt, amellyel kapcsolatban komoly tiltakozás szerveződött, emiatt viszont kevesebb figyelem jutott a kormányzati igazgatásról szóló törvényre, amely munkajogi szempontból nem kevésbé súlyos, mint nagyobbik testvére.
Szabad a kéz
„A kormányzati igazgatásról szóló törvény gyakorlatilag szabad kezet ad egy miniszternek vagy egy államtitkárnak a beosztott tisztviselőkkel szemben” – mondta a Szabad Európának egy neve elhallgatását kérő minisztériumi forrásunk, aki szerint az új jogszabály alapján eltűnt számos, a köztisztviselőket korábban megillető munkajogi védelem. Például teljesen megszűnt az életpályamodell, amelynek értelmében nem lehetett valakit tíz év munka után alacsonyabb pozícióba helyezni, és a dolgozók elbocsátása is sokkal könnyebb lett – mint erre majd látunk példákat is.
Ehhez kapcsolódóan: Több munka, csökkenő reálkereset a kormányablakoknál és kormányhivataloknál.
Az új törvény tíz kategóriába sorolta be a kormányzati apparátusban dolgozókat az ügyintézőtől a politikai felső vezetőig – utóbbi jellemzően egy minisztert és az államtitkárokat jelenti. A munkáltatói jogkört a minisztériumokban a miniszterek, illetve a közigazgatási államtitkárok gyakorolják – ebben nincs változás a korábbi állapotokhoz képest –, akik rendkívül széles jogkört kaptak beosztottjaik felett. Az érintettek kinevezését például „egyoldalú jognyilatkozattal módosíthatják” – ez kiterjedhet az illető bérére, beosztására, a munkavégzés helyére, rendjére. A munkavállaló joga ebben az esetben mindössze annyi, hogy ha elfogadhatatlannak tartja az új feltételeket, négy napon belül kérheti felmentését.
Sávosan
Mint említettük, kirúgni is nagyon könnyű lett egy kormánytisztviselőt, a törvény szerint ehhez elég az is, ha a munkáltató úgy látja, hogy az általa ellátandó feladat megszűnt, vagy ha „a feladatok hatékonyabb ellátása érdekében” másvalaki alkalmazása mellett döntenek. A törvény melléklete tartalmazza a kormánytisztviselők nyolc sávba sorolt bértábláját is, meglehetősen széles lehetőséget adva az egyéni mérlegelésre. Vegyük például a kormányfőtanácsos, a vezető kormányfőtanácsos, az osztályvezető és főosztályvezető besorolású munkavállalókat. Ezekhez a beosztásokhoz már szakirányú felsőfokú végzettség és jellemzően nyelvtudás kell. Az ő bruttó alapbérük a következőképpen alakulhat:
- kormányfőtanácsos: 400.000–700.000 Ft,
- vezető kormányfőtanácsos: 600.000–1.500.000 Ft,
- osztályvezető: 700.000–1.400.000 Ft,
- főosztályvezető: 800.000–1.500.000 Ft.
Vagyis, mint látszik, simán előfordulhat olyan eset, hogy két, ugyanabban a beosztásban dolgozó kormánytisztviselő közül az egyik szinte a dupláját viheti haza a kollégájáénak, de olyan is megtörténhet, hogy valaki ugyan szakmailag magasabb besorolásban dolgozik, mint a vele egy szobában ülő kollégája, de mégis alacsonyabb a fizetése.
Ehhez kapcsolódóan: Mi az a közszolgálat, és nálunk miért ilyen? I. rész: a kiegyensúlyozottság
A pontos bért ugyanis jellemzően a minisztériumokat mint hivatalt vezető helyettes államtitkárok vagy a miniszterek határozzák meg egyéni mérlegelés alapján. A rendszeres béren túl eseti juttatások is adhatók például motivációs céllal, erről szintén az említett vezetők döntenek. „Könnyű belátni, hogy így valódi szpáhirendszer jött létre a minisztériumokban. Ha csókos vagy, ha politikai kinevezett vagy, akkor élsz, mint hal a vízben, és magyar viszonyok között nagyon jól keresel. Aztán ha a téged protezsáló helyettes államtitkárt vagy államtitkárt a politika valahogy kipörgeti a rendszerből, és jön a helyére valaki más, aki hozza a saját emberét, egyik napról a másikra az utcán, jobb esetben alacsonyabb beosztásban találhatod magad” – mondta forrásunk.
A kormányzati igazgatásról szóló törvény a korábbi köztisztviselők érdekvédelmét is felszámolta. Bár a szakszervezetek nem szűntek meg, mára gyakorlatilag nem kell figyelembe venni a véleményüket, nem kell velük akár szóba sem állni. A kormánytisztviselők érdekképviseletét egyébként az új törvény szerint dedikáltan már a Magyar Kormánytisztviselői Karnak kell(ene) ellátnia, de forrásaink szerint gyakorlatilag a testület nem végez ilyen tevékenységet. A kormánytisztviselői törvény lehetővé teszi azt is, hogy egy miniszter kabinetet hozzon létre a minisztériumon belül, ezzel további teret adva az ott dolgozók megkülönböztetésének. Forrásunk szerint ugyanis a kabinetekbe egyértelműen a bizalmi emberek kerülnek, akik hamar „egyenlőbbek” lesznek a többieknél.
Azonnal kirúgva
A diplomaták többszörösen is speciális helyzetben vannak, hiszen rájuk egyszerre vonatkozik a kormánytisztviselői és a külszolgálati törvény. A karrier csúcsát jelentheti egy nagyköveti vagy nagykövethelyettesi kinevezés – utóbbit első beosztottnak nevezik. Korábban a magyar szabályozás az általános nemzetközi gyakorlathoz igazodott.
Ha valaki – jellemzően négy évre – külszolgálatot vállalt, biztos lehetett benne, hogy megbízása lejártával a központban, vagyis a minisztériumban folytathatja a munkáját. Ez szűnt meg a külszolgálati törvény már idézett módosításával, és információink szerint Szijjártó Péter miniszter széles körben él is újonnan megszerzett jogával: a törvénymódosítás óta több esetben rúgott ki diplomatákat azonnali hatállyal, indoklás nélkül, „mérlegelési jogkörében” eljárva.
Ehhez kapcsolódóan: Mi az a közszolgálat, és nálunk miért ilyen? II. rész: felelős nincs
Volt olyan, akinek azután kellett mennie, hogy egy sajtótájékoztató megszervezése miatt összekülönbözött a miniszteri kabinet egyik tagjával, és ennek során „visszaszólt neki”. Mást egy családtagja egyik közösségi médiás bejegyzését követően hívtak haza, amelyben az illető a kormányt bírálta. Ezek persze sosem a kirúgások hivatalos indokai voltak (hiszen egyáltalán nem indokolták a visszahívásukat és az elbocsátásukat), csak informálisan jutottak az érintettek tudomására.
Nincsenek sokkal jobb helyzetben azok, akik a budapesti központban dolgoznak. Több, egymástól független forrásból is konkrét eseteket hallottunk a dolgozók megregulázására. A felső vezetés minden reggel elkéri a belépőkártyák adatait, és ha valaki a hivatalos nyolc órás munkakezdés után akár csak egy perccel lépett be, annak már osztályvezetői igazolást kell bemutatnia a késés okáról.
A munkavállalók kötelesek bezárni az irodát, ha elhagyják, egy felső vezető pedig rendszeresen végez „ellenőrző sétákat” az épületben, és ha bezárt irodát talál, az ott dolgozónak referálnia kell, miért hagyta el a helyét. Az ebédszünetet fél óráról húsz percre csökkentették, a minisztériumi kantinban megszüntették az ülőhelyeket, már csak állva lehet ebédelni, hogy „ne trécselgessenek fölöslegesen munkaidőben”.
A minisztérium Bem téri épületének régebben két bejárata volt, egy központi és egy hátsó, a Dunára néző. Utóbbin egy ideje már nem közlekedhetnek az egyszerű dolgozók, csak a felső vezetők. Korábban minden évben szerveztek véradást, de mostanra ez is megszűnt. A vezetés ezt szóban azzal indokolta, hogy „nem valók a vérellátó szolgálat emberei a minisztériumba”.
A legrosszabb azonban több forrásunk szerint is, hogy „a külügyben a félelem légköre uralkodik”. Ha valakiről elterjed, hogy már nem élvezi a felső vezetés bizalmát, hamarosan kirúghatják, azzal már szóba sem mernek állni a kollégái, megfagy körülötte a levegő, mert „az is gyanús lesz, aki jóban van vele”. Szijjártó Péternek van az egyik legnagyobb, ötvenfős kabinetje, ebbe tartozik – mint korábban a HVG megírta – az a tízfős stáb, akik a miniszter utazásait dokumentálják a közösségi média számára. A kabinet tagjai forrásunk szerint sokkal nagyobb eséllyel jutnak ki olyan preferált helyekre, mint egy észak-amerikai nagykövetség vagy konzulátus, mint például egy afrikai államba, ahol nemcsak a munka több, de a körülmények is rosszabbak.
A minisztérium Bem téri épületének első emeletét mára teljesen elfoglalta a miniszteri kabinet, egy dolgozó szerint az utóbbi időkben „udvariasan meg szokták kérni a nem a kabinethez tartozó kollégákat, hogy »indokolatlanul ne ténferegjenek arra csak úgy«”. Itt egyébként több fotót is kitettek a falra, amelyeken Szijjártó Péter látható más állami vezetők társaságában, két forrásunk szerint többek között Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, akivel köztudottan nagyon jó személyes kapcsolatot ápol.
Lesajnálva
A fentiek miatt információink szerint nagyon komoly fluktuáció alakult ki a Külgazdasági és Külügyminisztériumban: a nagyságrendileg 750 fős apparátusból mintegy 220-an távoztak (a nyugdíjba vonulókkal együtt) 2022-ben, és csak 2023 második felében körülbelül ugyanennyien. Igaz, a helyükre folyamatosan érkeznek az új emberek, többek között a 2020-ban alapított Magyar Diplomáciai Akadémiáról, ahol egy év alatt lehet megszerezni a képesítést. „A minisztérium vezetését egyáltalán nem érdekli a fluktuáció, sőt szerintem még örülnek is neki. A korábban itt dolgozókat vagy a régebbi diplomatákat ugyanis nem sokra becsülik. Szijjártó Péter eleve nem tartja sokra a klasszikus diplomáciát, időfecsérlésnek gondolja” – mondta egy forrásunk.
Ehhez kapcsolódóan: Már hat jogerős bírói ítélet szól arról, hogy az Állami Számvevőszék törvénysértő módon bánt munkavállalóival.
Bár forrásaink szerint többtucatnyian lehetnek azok a diplomaták, akiket a már említettekhez hasonló körülmények között bocsátottak el, csak egyikük vállalta fel a nyilvánosságot és a peres eljárást. Baranyai Gáborról van szó, akit 2022 októberben bocsátottak el Brüsszelből, az Európai Bizottság mellett működő magyar Állandó Képviseletről (ÁK). Igaz, őt nem Szijjártó Péter, hanem Varga Judit igazságügyi miniszter rúgta ki, mivel a diplomata az IM állományába tartozott.
A 444.hu akkor azt írta: Baranyai Gábor másfél órát kapott, hogy összepakoljon az irodájában, és elhagyja az ÁK épületét. Mindez éppen aznap történt, amikor az uniós kormányfők a magas gázárak csökkentésének lehetőségeiről tárgyaltak, és mivel a diplomata egyik szakterülete az energetika, olyan spekulációk is napvilágot láttak, hogy ezzel lehet összefüggésben a menesztése. De a Szabad Európa információi szerint sokkal prózaibb okok álltak a háttérben.
Kellett a hely másnak
Az ÁK korábbi vezetője Várhelyi Olivér volt, aki most a magyar uniós biztos. Várhelyi Olivér utódja Stelbaczky Tibor lett, akinek folyamatos konfliktusai voltak elődjével. Várhelyi Olivér egy brüsszeli forrásunk szerint „továbbra is diktálni akart a magyar Állandó Képviseletnek, így azt is eldönteni, hogy kik dolgozzanak ott”. Stelbaczky Tibor végül két év után, 2022 júniusában távozott, ezután valóban megnőtt Várhelyi Olivér informális befolyása az ÁK működésében. A magyar biztos Varga Judit akkori igazságügyi miniszterrel ápolt nagyon jó kapcsolatot. Egy brüsszeli forrásunk szerint Baranyai Gábornak végül azért kellett távoznia, hogy a helyére Varga egyik bizalmasa kerülhessen – egészen pontosan a biztos saját kabinetje egyik tagjának felesége.
Ehhez kapcsolódóan: Megkezdődött a kirúgott nagykövet bírósági tárgyalása
A menesztés körülményei valóban sajátosak voltak, információink szerint ugyanis magával Baranyai Gáborral sokáig nem is közölték a feje fölött rég meghozott döntést, informális úton tudta meg, hogy utódját már meg is hallgatták az Országgyűlés illetékes bizottságai. Ekkor próbált tájékozódni az Igazságügyi Minisztériumban, ahol közölték vele, hogy „büntetőügyi attaséként” dolgozhat tovább Brüsszelben, közös megegyezéssel. Mivel ez több fokozattal alacsonyabb szintű beosztást jelentett, mint Baranyai Gábor nagyköveti pozíciója, nem fogadta el. Ezt követte az azonnali menesztés.
Mindez egy hétfői napon történt, csütörtökön kapta meg a papírt, hogy ki van rúgva. Aznap délelőtt még Orbán Viktort készítette fel az uniós csúcsra, majd kora este valóban minimális időt kapott rá, hogy összepakoljon az irodájában. Nem csak a diplomataigazolványát vették el, az azonnali kirúgással a bérelt lakáshoz való joga is megszűnt. A négygyermekes diplomata azon kapta magát, hogy egyik napról a másikra jogcím nélküli lakáshasználóként él Brüsszelben.
Az elbocsátott kormánytisztviselők a jog szerint közvetlenül nem fordulhatnak bírósághoz, ha úgy érzik, valamilyen méltánytalanság érte őket, először a Közszolgálati Döntőbizottsághoz kell beadvánnyal folyamodniuk. Baranyai Gábor is ezt tette. Úgy tudjuk, beadványára hét hónap múlva érkezett válasz azzal, hogy a testület szerint semmilyen bizonyítható jogsérelem nem történt. A volt diplomata most azt szeretné elérni, hogy a Fővárosi Törvényszék mondja ki: az azonnali és indoklás nélküli elbocsátást lehetővé tevő jogszabály alkotmányellenes.
A Bem téri épület hátsó, a Dunára néző bejáratáról közölte: „A Ganz utca felőli bejárat a külügyminisztérium protokollbejárata, így a minisztereknek, magas rangú vendégeknek és az állami vezetőknek van fenntartva már a kezdetektől fogva.”
A reggeli munkakezdésről, a késésekkel kapcsolatos igazoló jelentésről azt írta: „A Szijjártó Péter vezette tárcánál a pontos munkakezdés a minimum.”
Az ebédszünetről és az épület menzájáról azt írta: „Az ebédszünet nem lett kevesebb. A főépület büféjéből lettek eltávolítva a székek, mivel feleslegesek voltak, tekintve, hogy munkaidőben valamennyi kollégánk dolgozik, és nem a büfében ücsörög. A külügyminisztérium másik épületében lévő étterem továbbra is nagy kihasználtsággal üzemel.”
A Bem téri épületben megszüntetett véradásokról azt írta: álhír, hogy a miniszter kérésére szüntették meg, „az Országos Vérellátó Szolgálat jelezte, hogy költséghatékonyság szempontjából számukra ideálisabb, ha nem települnek ki a külügyminisztériumba, hanem a kollégák mennek be hozzájuk vért adni. Azóta ez a gyakorlat.”
Az irodájukat elhagyó dolgozók ellenőrzéséről közölte: „Több szervezeti egység is érzékeny, stratégiai információkkal dolgozik. A biztonsági intézkedéseket mindig ezek szem előtt tartásával hozzuk meg. Emellett mindenki úgy és akkor hagyja el az irodáját, ahogy a munkavégzése megkívánja.”
Azzal kapcsolatban pedig, hogy információink szerint e gyakorlatok bevezetése alapvetően Gyarmati Eszter közigazgatási államtitkárhoz köthető, és 2022–2023-ban a négyszáz főt is meghaladta a fluktuáció a Külgazdasági és Külügyminisztériumban, azt válaszolta: „A külügyminisztériumnak sajátos működése van a többi tárcához képest, itt ugyanis van egy nagy létszámú, külföldön szolgálatot teljesítő állomány is. A külföldi és a belföldi állomány pedig folyamatosan cserélődik. Bizonyos idő után a külszolgálaton lévő kollégák visszajönnek Budapestre, míg az addig itthon dolgozók külszolgálaton folytatják tovább a munkájukat.”
A cikkben foglaltakkal kapcsolatban kerestük Várhelyi Olivért is, válaszait közölni fogjuk.
