Hétfő délelőtt felborult a normál termelési menet a Paksi Atomerőműben: a frissen nagyjavításon és karbantartáson is átesett 1-es blokk minden előzetes jel nélkül leállt. A hiba okát nem közölték, az erőmű névleges teljesítménye felét sem tudta produkálni.
Miután tavaly november közepe és december vége között a Paksi Atomerőmű egyes blokkja (Paks 1.) túljutott a menetrend szerinti tankoláson és nagyjavításon, elvileg az a kellemes, mintegy 18 hónapig tartó időszak várt rá, amikor zsinórban csak termel, termel, amennyi csak belefér. A gyakorlatban azonban ez nagyon nem így alakult. A Paks 1. blokk – amelynek idén az egymás után egyenként legalább négy–hat hétre leállításra rendelt három további blokk termeléskiesésének tompítása a legfőbb feladata (azaz a hibamentes üzemelés, hogy a tankolásra és karbantartásra leálló Paks 2., 3. és 4. leálló blokk helyett is „a hátán cipelje” a paksi áramtermelést) – hétfő délelőtt leállt. Az automatikus védelmi jelzést követően az erőmű elvesztette a negyedét.
Ahogy a lenti képen látható, a kék vonal (ez a paksi termelés színe a Mavir oldalán) március 25-én, hétfő reggel 8 óra után egy kisebbet (–100 MW), majd 11 órakor egy nagyobbat (–500 MW) bukott. Az elvileg 2000 MW-tal termelő magyar atomerőmű így alig 900 MW teljesítmény hálózatra adására volt képes, mivel február 8. óta a Paks 4. blokk javítás alatt áll. A kisebb botlásról kiderült, hogy a Paks 2. blokk egyik tápszivattyúja romlott el – ezt aznap ki is javították. A Paks 1. hétfő délelőtti, azonnali elvesztését azonban az MVM Paks mostanáig egyáltalán nem magyarázta meg. Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) is csak szűkszavú magyarázattal szolgált, de abból, hogy „a szakemberek dolgoznak a hiba pontos okának feltárásán”, az legalább tudható, hogy nem tudják az okát.
Nagy bukfenc, no comment
Az európai rendszerirányító, az ENTSO-E adatai szerint 10.45 és 19.30 között a paksi termelés nem érte el a 900 MW teljesítményt, 859–879 MW között fibrillált. Utána órákig ingadozás következett 931–939 MW közötti értéken, és csak szerda hajnalban sikerült ismét 1 GW fölé tornázni a kimenő teljesítményt. A felskálázással azonban csak délre lett meg az 1400 megawattos szint, ráadásul 3.30 és 8.45 között volt egy hosszú stagnálási periódus is, amikor az erőmű nem tudta 1200 MW fölé vinni az értéket. A termelésszint-növelésről, illetve a hibaelhárításról szerda délben még sem a paksi erőmű honlapja, sem az OAH weboldala nem adott hírt.
Az külön érdekes, hogy – noha az erőművi blokk visszaindításához az OAH engedélye kell, és erről a hivatal közleményt is ki szokott adni – fél nappal a visszakapcsolás után erről sem jelent még meg az OAH oldalán információ.
A fenti ábrán az is látható, hogy a paksi fejre állás miatt elég nagy volt a kapkodás, hogy a munkahét eleji áramigényeket ki lehessen elégíteni. Már abban az értelemben, hogy a paksi (kék sáv) hirtelen csökkenése előbb a földgáztüzelésű erőművek (türkiz színnel jelölve) felcsavarását kívánta meg, majd amikor sikerült a lassabban felpörgethető olajtüzelésű erőműveket (barna színnel jelölve) helyzetbe hozni, ezekkel próbálta meg a rendszerirányító kitölteni a hirtelen keletkező űrt.
A termelés és fogyasztás egyensúlyban tartása nagyrészt azonban annak köszönhető, hogy a napelemes termelés éppen ekkor ért a csúcsra. Délelőtt 11 órakor összesen több mint 2200 MW-ot adtak a hálózatra, tartották 14 óráig a 2000 MW feletti szintet, ahonnan lassan, folyamatosan csökkent a potenciál 16.15-re 1000 MW alá, aztán tovább.
Azt is érdemes észrevenni, hogy a Pakson kieső 500 MW teljesítmény leginkább éppen itt, a 16 utáni idősávban hiányzik a magyarországi termelésből, egészen 22 óráig magas az import (lila színnel jelölve) aránya és mennyisége. Ez az importáramfüggés azonban valójában általános. Még akkor is, ha – ahogy e többnapos adatot közlő ábrán látszik – a hétfői paksi satuzás egy kicsit kilóg a sorból felfelé.
A hétfő esti importáram csúcsértéke 3600 MW körül alakult. Ez ugyan nem rekord, mert 2023-ban előfordult, hogy megközelítette a 3700 MW-ot is, de közel sem mindennapos érték. (A magyar áramimport hétköznapi szintje 1500–3000 MW között ingadozik.)
Korábban a Mavir a Szabad Európa arra vonatkozó kérdésére, hogy mennyi tartalék van még importoldalon a rendszerben, azzal válaszolt, hogy ha az importigény a paksi teljesítményplafon több mint duplája (vagyis több mint 4000 MW), az sem jelent gondot. Talán egy további paksi blokknyi termeléskiesés (illetve importnövekedés) még belefér.
