A reformpárti Maszúd Pezeskian és a keményvonalas Szaíd Dzsalili mérkőzik egymással a második fordulóban, miután senki nem szerzett elegendő szavazatot ahhoz, hogy egyértelmű győztesnek kiáltsák ki az eddigi legalacsonyabb részvétel mellett megtartott iráni elnökválasztás első menete után.
Az Iráni Iszlám Köztársaságban a valaha volt legalacsonyabb részvételi arányt regisztrálták június 28-án az elnökválasztáson – a szavazásra jogosultak mindössze negyven százaléka adta le a voksát.
A választáson indulásra jogosult négy jelölt egyike sem tudott elegendő szavazatot szerezni ahhoz, hogy egyértelműen győztesnek nyilvánítsák.
Maszúd Pezeskian reformista képviselő, aki a szavazatok 42,5 százalékát gyűjtötte be, illetve a 38,6 százalékot szerző ultrakonzervatív egykori nukleáris tárgyaló, Szaíd Dzsalili mérkőzik meg egymással július 5-én, a második szavazási fordulóban – köztük dől el, hogy ki lesz Irán következő elnöke.
A részvételi arány annak ellenére volt történelmileg alacsony, hogy Ali Hámenei ajatollah legfelsőbb vezető arra szólította fel a választókat: menjenek tömegesen szavazni. Azzal érvelt, hogy „az iszlám köztársaság fennmaradása, ereje, méltósága és jó híre” a tét.
A részvétel 2020 óta csökken a jelentősebb választásokon, de az iráni közvélemény-kutatások azt sugallták, hogy ezúttal nem lesz olyan rossz, mint a 2021-es elnökválasztáson volt, amely akkor rekordalacsonynak számított a maga 48,8 százalékával.
Az alacsony részvételi arány „egyértelműen az iszlám köztársaság legitimitásának csökkenését jelzi” – mondja Farzan Sabet, a genfi Graduate Institute vezető tudományos munkatársa.
Iráni és külföldi másként gondolkodók bojkottra szólítottak fel a választás előtt, azzal érvelve, hogy a korábbi választások sem hoztak változást.
Sabet szerint a gyenge részvételhez hozzájáruló tényezők között az is szerepel, hogy a közvélemény többsége „nem tekinti a választásokat tényleges útnak a változáshoz”, különösen akkor, amikor a korábbi elnökök – például a mérsékelt Hasszán Rohani – arra panaszkodnak, hogy a hatalmi körök nem hagyták nekik megvalósítani a kampányígéreteiket.
Az emberek így megkérdőjelezik, hogy van-e egyáltalán értelme szavazni, ha a kormány döntési jogköre végső soron korlátozott – mondja Sabet.
Mi vetette vissza Galibaf elnöki ambícióit?
A választás másik kulcsfontosságú tanulsága Mohammad Bager Galibaf konzervatív parlamenti elnök gyenge teljesítménye volt, akinek a negyedik elnökválasztási kampányával elért harmadik helye véget vethet elnöki ambícióinak.
„Bizonyos értelemben ez véget vethet a felemelkedésének a rendszerben – mondja Sabet. – Bár visszatér a parlamentbe, hogy onnét folytassa az irányítást.”
A konzervatív tábor sürgette, hogy Dzsalili és Galibaf jusson egyezségre, az egyikük lépjen vissza a másik javára, megakadályozandó a konzervatív szavazatok megoszlását. Egyikük sem lépett.
Galibafot több tényező is gyengítette. Beszorítva találta magát a keményvonalas és ideológiailag leginkább elkötelezett szavazókat nála jobban vonzó Dzsalili, illetve Pezeskian közé, aki elegendő mérsékelt és reformpárti szavazó támogatására támaszkodhatott ahhoz, hogy az élen végezzen.
A házelnök pályafutása során számos korrupciós és politikai botrányba keveredett. Ez olyan mértékben ronthatta a hírnevét, amit képtelen volt helyrehozni, hiába próbálta kompetens, tapasztalt technokrata vezetőnek mutatni magát.
Pezeskian–Dzsalili-végjáték
Pezeskiant kezdetben nem tekintették komoly kihívónak, de ahogy közeledett a választás napja, úgy ugrott meg a népszerűsége.
Az alacsony részvétel ellenére sikerült elég mérsékelt és reformpárti szavazót magához csábítania ahhoz, hogy biztosítsa a helyét a választás második fordulójában.
Pezeskian veterán törvényhozó, támogatja az együttműködést a Nyugattal, és bírálta Teherán egyes konzervatív politikáit. Mindazonáltal elkötelezett az iszlám köztársaság elvei mellett; azt ígérte, hogy megválasztása esetén Hámenei politikáját követi majd.
Dzsalili, aki határozottan ellenzi a kapcsolatok javítását a Nyugattal, abban reménykedik, hogy megkapja Galibaf híveinek szavazatait, miután a házelnök támogatásáról biztosította őt a második fordulóban, de nincs rá garancia, hogy Galibaf támogatói Dzsalili felé fordulnak.
A keményvonalas Dzsalili a néhai Ebrahim Raiszi kormányzatához közel álló tisztségviselőkkel vette körül magát. Raiszi májusban meghalt helikopter-balesetben, ezért írták ki az előrehozott elnökválasztást.
Utoljára 2005-ben tartottak második fordulót iráni elnökválasztáson. Akkor az első fordulóban második helyen végző Mahmud Ahmadinezsád populista jelölt megverte a mérsékelt Ali Akbar Hasemi Rafszandzsánit.
Ha a részvétel továbbra is alacsony marad, és Pezeskian nem tudja mozgósítani a reformpárti szavazók nagyobb részét, Dzsalili nyerheti a július 5-i szavazást.
Ahhoz, hogy a kiábrándult közvéleményt rávegye a szavazásra, Pezeskiannak „világos tervre és határozott megközelítésre van szüksége” – mondta Mojtaba Najafi franciaországi politikai kommentátor a Szabad Európa iráni szerkesztőségének.
Ha sikerül ezt felmutatnia, akkor „jelentős esélye lesz” Dzsalili legyőzésére – tette hozzá.
Fennáll annak a lehetősége is, hogy Dzsalili lehetséges elnöksége önmagában elegendő ösztönzés egyeseknek ahhoz, hogy Pezeskianra szavazzanak.
„Azért szavaztam Pezeskianra, mert úgy gondolom, hogy jól képzett, de attól is féltem, hogy Dzsalili lesz az elnök” – mondta egy iráni szavazó a Szabad Európának küldött hangüzenetében.
Sabet azonban vitatkozik ezzel. Azt mondja: egy olyan iráni közvéleménynek, amely átélte Ahmadinezsád és Raiszi elnyomó elnökségét, „nem biztos, hogy ijesztőbb lehet egy Dzsalili-kormányzat”.
