Az elmúlt napokban felgyorsultak az események a gyermekvédelemben. Valósággá vált, ami korábbi cikkeinkben körvonalazódott: soha nem látott felmondási hullám indult el a szektorban.
Korábban arról kérdeztünk gyermekvédelmi dolgozókat, mi változott az elmúlt fél évben – a bicskei botrány óta – a beharangozott gyermekvédelmi reform nyomán. Válaszaikból kiderült: a nevelőszülők nevelési és ellátási díjának emelésén kívül sehol nem kaptak új forrást, ellenben Bicskéért a vizes lepedőt a nyakukba kapó dolgozók a kifogástalan életvitel ellenőrzéséről szóló adatlap miatt már akkor nagy számban jelezték: nem írják alá a zsebükben és a hálószobájukban kutakodó dokumentumot. Most megkérdeztük, mi lett a végeredmény az intézményeikben, hányan mondtak fel.
Összesen hat százalék, de van, ahol kilencven
A Népszavának küldött válaszában a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság közölte: az alkalmazottak több mint hat százaléka, 265 munkavállaló már biztosan távozik a gyermekvédelemből. Azóta ez a szám emelkedett; lapunknak megküldött válaszában az SZGYF már 308 fő távozásáról írt. Közülük 79-en tagadták meg az adatlap kitöltését, 229-en kérték jogviszonyuk megszüntetését. Azt írják a levélben: „Nem került sor intézmény(ek) bezárására.”
Korábban a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Köves Ferenc a Szabad Európának úgy fogalmazott: „Egy ilyen szakemberhiányos ágazatból ha csak az ott dolgozók – most mondok egy nagyon pici számot – egy százaléka megy el, már az is komoly probléma a gyerekek számára.”
Ennek a hatszorosánál tartunk jelenleg. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy ez csak az országos átlag, egyes intézményeknél ennél nagyságrendekkel rosszabb a helyzet. Vannak helyek, amelyeket a működésképtelenség fenyeget, más intézményeket pedig egyenesen maga a Belügyminisztérium.
A 34 válaszadó közül legtöbben (tizenhárman) gyermekotthonból írtak, de van köztük négy nevelőszülő, hatan befogadóotthonban, ketten szakszolgálatnál dolgoznak, egy-egy gyermekek átmeneti otthonában, családsegítőben és egyéb, a szociális ellátás ernyője alá tartozó intézményben. A legtöbben gyermekfelügyelők (tízen) és nevelőszülők (négyen), de akad két családsegítő, két szakmai vezető, valamint fejlesztőpedagógus, tanár, sőt egy igazgató is.
A válaszadók 47 százaléka aláírta az adatlapot, harmaduk nem, és vannak, akikre nem vagy még nem vonatkozik. Ha viszont intézményenként nézzük a távozások számát, egészen döbbenetes a kép.
Egy fővárosi gyermekotthonból legalább húszan távoznak, ez a legmagasabb szám az egy intézményből távozóknál a válaszadók szerint, de írtak olyan helyről is, ahonnan egyelőre senki nem állt fel. Legalább négy helyen több mint tíz ember megy el, kilenc válaszadó intézményében ők több mint harminc százalékát adják a teljes állománynak.
Egy gyermekvédelmi szakszolgálat dolgozója szerint náluk tíz ember nem írt alá, ez az ott dolgozó állomány kilencven százalékát jelenti. Egy családsegítő és gyermekjóléti központból öten mennek el, de ez az ott dolgozók fele forrásunk szerint, aki úgy véli, emiatt leállhat az ellátás. Egy gyermekotthon dolgozója azt írta: náluk háromból egy ember írt alá, ő beszámol a várható következményekről is: szerinte a munkaerőhiány miatt szétdobják majd a gyerekeket különböző intézmények között, miközben „már most is százfős várólisták vannak egyes megyékben a bekerülésre, az állam nem látja el a feladatát.”
Egy Somogy vármegyei gyermekotthon gyermekfelügyelője szerint a megyei gyermekvédelmi központból telephelyenként öt-hat ember távozik, emiatt telephelyek szűnnek meg, összevonnak csoportokat, amelyek ettől túlzsúfolttá válnak, és egyre kevesebb dolgozó foglalkozik a gyerekekkel.
Szétdobják a gyerekeket
Egy nyugat-magyarországi befogadóotthonban dolgozó gyermekfelügyelő szerint tőlük ugyan csak öten távoznak, de már ez is a szigorúan a gyerekek ellátását végző munkaerő majdnem felét adja. Szerinte hamarosan működésképtelenné válhat az intézmény, mert az álláshelyeket is túl későn kezdték meghirdetni.
A gencsapáti gyermekotthon egyik dolgozója szerint hatan (vele együtt heten) távoznak, ahogy erről a Nyugat.hu is beszámolt. „Eleve hiányos volt az állomány, így körülbelül a fele hiányzik most. Főként gyermekfelügyelők, de csak egy nevelő maradt, aki otthonvezető lett, így nevelő nélkül működik négy csoport helyett három – persze több gyerekkel és kevesebb dolgozóval” – írja forrásunk.
Egy, az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálathoz (OGYSZ) tartozó fővárosi befogadóotthonban négyen állnak fel, ez az ott dolgozó szakemberi gárda majdnem fele – állítja egy gyermekfelügyelő. Náluk ráadásul az intézmény vezetője is távozik. „Egyelőre még a beosztást sem sikerült elkészíteni, kérdés, hogy oldják meg. Csodálatos, képzett szakmai vezető kényszerült távozni, valamint szintén remek gyermekfelügyelő-kollégák. A legtöbben azért írták csak alá, mert féltették az állásukat” – írja. Ugyanerről a helyről egy másik gyermekfelügyelő: „Nagyon sok gyerek fog érkezni a rendszerbe, így is létszám felett megyünk bőven. Ha ez még nőni fog, a maradók is azt fogják mondani, hogy viszontlátásra, azt már nem fogjuk bírni erővel.”
Túlzsúfoltság és végtelen várólisták
Egy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei lakásotthon nevelője szerint tőlük az ott dolgozók 15 százaléka távozik, többségében gyermekfelügyelők és néhány nevelő. Náluk az egyik lakásotthon gyerekeit áthelyezik a másikba, „így fordulhat elő, hogy egy tizenkét főre berendezett helyen mostantól tizenhatan lesznek” – írja.
Egy nyugat-magyarországi gyermekotthon kisgyermekgondozója szerint náluk a dolgozók ötöde, hét ember hagyja el az intézményt. „Csak az alkalmatlan dolgozók maradtak az alkalmatlan vezetéssel együtt” – teszi hozzá keserűen a gondozó, aki a hétből az egyik; ő sem írta alá az adatlapot.
Egy nevelőszülői hálózat szakmai vezetője arról számolt be, hogy náluk ugyan csak két nevelőszülői tanácsadó megy el, de ez is a teljes létszám húsz százaléka. „Körülbelül ezer gyermek vár elhelyezésre, a nevelőszülői hálózatok az összeomlás szélén állnak. Hónapokat, éveket kell várni arra, hogy egy problémás gyermek elkerüljön a nevelőszülői családtól speciálisabb helyre.”
Egy közép-magyarországi gyermekotthon gyermekfelügyelője egyike annak a három embernek, aki elhagyja az intézményt, de náluk összesen tizenkét fő foglalkozott eddig kifejezetten a gyerekek napi ellátásával, így a létszám negyede távozik. „Sokkal több kötelező óraszámuk lesz a maradó dolgozóknak. Én is a felmondási időm utolsó két napját töltöm. Egy kolléganőmet nem akarják engedni felmondani, illetve hatvan–kilencven napra akarják meghosszabbítani a harmincnapos felmondási időt” – válaszolta kérdésünkre.
Egy nagyobb lakásotthon igazgatója is válaszolt lapunknak. „Átlagosan tízszázaléknyi munkaerőt veszítünk el, de ez egyes helyeken 25 százalékos hiányt is jelenthet, ami már nem kezelhető. A gyermekotthoni csoportok és lakásotthonok ellátása nem megoldható az elvárt színvonalon” – véli. Szerinte a férőhelyhiány miatt hamarosan túlzsúfoltság fog kialakulni, egyre több lesz a bántalmazás, ennek köszönhetően tovább emelkedik a munkaerő elvándorlása is.
A Cseppkő fej nélkül maradt
A Cseppkő Gyermekotthonból is válaszoltak. Ottani forrásunk szerint a vezetőség teljes egésze felállt, az igazgató, a helyettese és a gyermekvédelmi ügyintézők is, a közvetlenül a gyerekekkel foglalkozó csoportokból viszont csak öt-hat ember, míg a 24.hu korábban tizennyolc dolgozó távozásáról számolt be. „Azért hozták le, hogy 18-20 fő távozott, mert a Szilágyi gyermekotthon is hozzá tartozik, így összesen lehet, hogy ez a valós szám. De hogy ebből ténylegesen hányan dolgoztak a gyerekekkel? Szerintem pár százalék” – véli forrásunk.
Egy másik forrásunk, szintén a Cseppkőből, a következőket írta: „Gyakorlatilag megbénult az irányítóközpont. Eleve egy igazgatóhelyettes maradt, belőle elvileg megbízott igazgató lett, de súlyos hiány van a szakmai vezetésben. Egy ideiglenes otthonvezetőt jelöltek ki, de gyakorlatilag a többi szakmai vezető és az igazgatóhelyettesek hiányoznak. Nem tudom, hogy fogják tudni pótolni.” Hozzáteszi, hogy a tizenhárom éve működő Varázscsepp tehetségkutató verseny is veszélybe került ezzel, pedig nagyon fontos része volt az otthon működésének.
Az OGYSZ egyik szakszolgálatánál dolgozó alkalmazott szerint náluk is távoznak nyolcan, de ez csak az állomány elhanyagolható százaléka. Szerinte a munkaerőhiány miatt nem lesz beosztható ember a megszakítás nélküli munkarendben, jogszabály szerint nem lesz megfelelő beosztás. Ennek következménye pedig még több zsúfolt befogadó gyermekotthon és még több kórházban ragadó csecsemő lesz.
Egy másik fővárosi gyermekotthon egyik dolgozója szerint náluk is távozik az állomány 10-15 százaléka, nagyjából húsz ember, ez pedig jócskán megnehezíti majd a beosztás megírását, a műszakok lefedését és a gyermekkísérést.
Még több erőszak és trauma
Egy család- és gyermekjóléti szolgálatnál dolgozó szakmai vezető arról írt nekünk, hogy náluk ugyan nem kell aláírni az adatlapot, de így is távozik több kollégája. „Ellehetetlenül a gyermekek ideiglenes hatályú elhelyezése, nevelésbe vétele, tekintettel arra, hogy nem lesz szakember, aki gondoskodjon róluk” – sorolja a fellépő munkaerőhiány következményeit.
Egy Vas vármegyei befogadóotthon gyermekfelügyelője szerint náluk az állomány harminc-negyven százaléka távozik. „Akik maradtak, azok nyugdíj mellett dolgoznak vagy jövőre mennek nyugdíjba. Hogy fogja bírni a szervezetük a tizenkét nappal-tizenkét éjszaka-szabadnap-aztán elölről ugyanez a beosztás jelentette folyamatos terhelést? – teszi fel a költői kérdést a válaszba rejtve forrásunk. Részletesen beszámol a már jól érezhető következményekről is. – A Vas vármegyei gyermekotthonokban már augusztus 11-től nem dolgoznak azok, akik nem írtak alá. Kőszegen és Gencsapáti mindkét gyermekotthonában megszüntettek egy-egy (összesen három) gyermekotthont, a gyermekeket szétosztották a többiek között. Tizenöt-tizenhat gyermek van egy tizenkét fős csoportban” – írja.
Szerinte ráadásul a szakképzett dolgozók vannak többségben a felmondottak között. „A fizetés pocsék, éjszakai pótlékkal és túlórapénzzel is csak 280 ezer–330 ezer forint körül mozog – mondja, és hozzáteszi: nem csak a pénz és nem is csupán az adatlap kötelező aláírása miatt döntött a távozás mellett. – Főleg nem a papíraláírás miatt jöttem el a befogadócsoportból, hanem mert féltettem az életemet. Az elmúlt fél évben csak bűnöző fiatalokat kaptunk, akik már úgy kerültek be a gyermekotthonba, hogy bűnelkövetők voltak, több rendőrségi üggyel (rablás, autófeltörés, vezetés jogosítvány nélkül részegen, bedrogozva, fényes nappal, csoportban idősek kifosztása, lopás, megfélemlítés). Egy műszakban egyedül voltunk ezekkel a fiatalokkal és a kicsikkel (öt–nyolc évesek). Folyamatos volt a bántalmazás szóban és néha fizikailag is. Nálam ott telt be a pohár, amikor léccel fenyegettek, és nem hívhattam biztonsági őrt, mert nincs rá keret. A kolléganő rendőrt hívott rájuk, kijöttek, beszéltek velük, majd távoztak. A fiúk ott folytatták, ahol félbe lettek szakítva” – meséli a rendszer működésképtelenségét.
Egy agglomerációs járási család- és gyermekjóléti szolgálat szakmai vezetője részletesen, de röviden elemzi a kialakult helyzetet: „A gyermekvédelmi és szociális ellátórendszer mind az alapellátásban, mind a szakellátásban, mind hatósági oldalon szakemberhiánnyal küzdött már a kifogástalan életvitel vizsgálata előtt is. A jelenleg kialakult helyzet szinte ellehetetleníti az amúgy sem megbecsült, alulfinanszírozott és népszerűtlen státuszokat. A folyamatos álláshirdetések ellenére sincsenek jelentkezők a nyitott pozíciókra. Sem eszköz, sem forrás, sem humánerőforrás, sem tartalék nincs az intézményekben. Meglátásom szerint a gyermekvédelem és a szociális szféra jelen formájában az utolsó napjait éli, a teljes összeomlás felé tart. Van pár ezer lelkiismeretes munkatárs, akit a szíve és a szakmai elhivatottsága hajt, de ők nem foltozhatják be örökké a hiányzó részeket. A legnagyobb vesztesei ennek a védendő gyermekek, akik ebben az egész történetben a legkiszolgáltatottabb helyzetben vannak.”
Egy tanár is válaszolt, aki olyan iskolában tanít, ahová sok nevelőszülő által nevelt gyermek jár. A szülők közül többen is azt mondták, hogy nem írnak alá. Azt állítja, a gyerekek összevissza dobálása, az iskolaváltás és a kötődés elvesztése katasztrofális következményekkel jár majd a gyerekek szempontjából. Egy nevelőszülő szerint a gyerekek elszakítása az alá nem író nevelőszülőktől újabb csapás egyébként is traumákkal sújtott életükben. Így fogalmazott: „A rendszer az, ami abuzál: gyermeket, dolgozót egyaránt.”
