Kismaroson akad olyan, aki csónakkal megy be a nappalijába, meg olyan is, aki épp két hete vásárolt házat ott, ahol most derékig ér a víz. Az utcabeliek szerint nem élete bizniszét kötötte az új tulaj. A Duna és a Rév utcaiak küzdenek az árral, azt mondják: az árvizet megszokni nem, csak elfogadni lehet. Pánik nincs, mindenki teszi a dolgát. Az évek meg a rutin miatt Kismaros már jóval azelőtt felkészült, mielőtt a Duna elérte volna a települést, a védműrendszer áll és kitart. A Duna utca egyik oldalán a házakat elöntötte a víz, a szemben lévő ingatlanok pincéibe lassan, de biztosan beszivárog a folyó.
„Itt álltam a védmű mögött, és egyszer csak szembejött velem egy mobil vécé, aztán néhány óra múlva szépen visszavitte a víz a gazdájához”
– mondja Kismaroson a Duna utcabeli Konecsni Miklósné, de közben odalép egy férfi, és rátromfol: ő az egyik utcában az ismerőse kerti pottyantósával találkozott a védművön keresztül.
Sztorija minden kismarosinak van arról, mit hozott, mit vitt a Duna, aki látott már legalább két-három nagy árvizet. Azt mondják: azt, hogy 11-15 évente elönti az ár a házukat, megszokni nem lehet, csak felkészülni rá: homokzsákokkal, védekezéssel, összefogással meg hetekig tartó gyomorgörccsel.
Szennyvízcunami
Kismaroson kritikus a helyzet. A mélyebben fekvő utcákban kétméteres víz áll, a kerítéseket, a házak alsó szintjeit elnyelte a Duna. Pénteken úgy saccolták a kismarosiak, hogy az előrejelzések szerint fél méterrel a 2013-as rekord alatt lesz a tetőzés, vagyis a Duna hétszáz centi magasságnál feladja Kismarosnál. Legalábbis ebben reménykedtek, amikor csaknem hatszáz méternyi védművet húztak a településen. Neubauer Rudolf, Kismaros polgármestere szerint nincs baj, mindenre felkészültek. Baj csak azokon a mélyebben fekvő területeken van, amelyeket egyébként sem tudnak védeni. Kitelepíteni eddig senkit sem kellett, ami azt jelenti: nem fenyegeti életveszély azokat, akik bent maradtak a vízzel elöntött házukban.
„Több száz olyan ingatlan van a verőcei és a kismarosi üdülőterületen, amit nem tudunk védeni. De nagyon nehéz pontos számot mondani, mert a szintkülönbségek miatt eltérő mértékű az árvízi kitettsége egy-egy ingatlannak vagy épületnek. Összességében nagyjából százat meghaladó ingatlan az, amit a védvonal közvetlenül véd. Ezek belterületi, lakóövezeti családi házak mind”
– mondta a polgármester.
Az egyik védművet a Duna utcán keresztben húzták fel. Több száz ember dolgozott rajta: katonák, katasztrófavédelmisek, önkéntes segítők és helyiek. Nem volt szerencséje annak a két újdonsült tulajdonosnak, akik két héttel ezelőtt a páratlan oldalon vettek házat. Konecsni Miklósnéé az utca páros felén van. Ezt az oldalt még védi a közvetlen víztől a homokzsákfal, a mélyebben fekvő páratlan oldalnak viszont annyi. Az asszony azt meséli: amióta ideköltöztek, ez az ötödik árvize.
„Nem lehet hozzászokni. Szerintem mindenkinek a gyomrában nagy görcs van, hogy végre mikor fog már tetőzni, mennyire éljük túl, mi csúszik meg, és hol, hol tör fel újabb buzgár. Mert ugye nemcsak a víz, hanem a szennyvíz is jön most már két napja folyamatosan, a pincében meg óráról órára emelkedik a vízszint. Úgy számolom, hogy két méter 65 centi víz lesz a pincémben, innen már csak egy lépcsőfoknyi a nappalink”
– mutatja a pincéjét.
A kismarosiaknak nemcsak a Dunával, hanem az egyre gyakrabban gejzírként feltörő szennyvízzel is meg kell küzdeniük.
„A teljes felső dunakanyari bal parti, tehát közvetlenül Kismaros, Nagymaros, Visegrád, Dömös szennyvízrendszere teljes egészében ránk torlódik. Ezt nehezíti az is, hogy a csatornahálózat számos pontján a Duna vize is a szennyvízhálózatba szivárog. A víznyomás miatt szökőkútszerűen tör fel a Duna vizével kevert szennyvíz a csatornarendszerből”
– összegzi a helyzetet Neubauer Rudolf.
Kismarosból Velence
Egy utcával arrébb sem rózsás a helyzet. A Rév utcában Andresz György a főnök a gáton.
„Tudok neked mutatni olyan fotót, ahol a hetvenes években még csak két ház állt itt, most meg, nézd, olyan, mint egy új lakónegyed”
– mutatja a védmű tetején állva. Közben gyorsan azt is elhadarja, hogy Kismaros mélyebben fekvő területei akkor kezdtek benépesülni, amikor az emberek meghallották, hogy megépül Bős-Nagymaros.
„Azt gondolták, hogy itt már a büdös életben sosem lesz árvíz, így lettek itt vízparti nyaralók meg vízparti házak. Most meg nézd… Annak a háznak az első szintje víz alatt van. Hogy miért vállalják ennek ellenére a rizikót, és építkeznek ide? Mert ez egy csodálatos környék, imádnak itt lakni az emberek, mindenki nagyon kedves mindenkivel, mindenki szereti a másikat. Jó, ez nem igaz, de olyan szépen hangzott. Az emberi hülyeség határtalan. Ekkora árvíz tíz- tizenegy évente van. Ilyenkor fel kell pakolni az emeletre vagy ki kell pakolni. Látod azt a házat? Abban is bent vannak a lakók, nézik a vízszintet, mármint a nappalijukban nézik a vízszintet”
– mondja Andresz György.
A polgármester szerint azok vannak a legjobban meglepődve azon, hogy a Duna mindig kiönt és betör a házakba, akik ártéren vagy mélyebben fekvő területen építkeztek. Konecsni Miklósné azt mondja: a Duna utcában többnyire hetven pluszosok élnek, akiknek eszük ágában sincs elköltözni.
„Akik ártéren építkeztek, azok tudták, hogy mivel jár. Persze korábban voltak parázs viták, de tudomásul kellett venniük, hogy ez a helyzet, senki nem tudná megvédeni őket a Dunától. Ebben az utcában most már hetven év az átlagéletkor. Mindig átélni ezt, meg kirámolni a pincét, garázst szörnyen fárasztó, és nem tudjuk soha, mi lesz.”
Azok a kismarosiak, akik már túl vannak néhány dunai árvízen, tudják, hogy egy kis humor és végtelen türelem nélkül hamar gyomorfekélyt kapnának – mondja Andresz György.
„Laci mesélte, hogy a 2013-as árvízkor volt a házassági évfordulójuk. Még előtte megígérte a feleségének, hogy elviszi Velencébe, de pont arra a napra esett, amikor elöntötte az udvarukat a víz. Kiültette az asszonyt a teraszra, és azt mondta neki: na látod, azt is elintéztem neked, hogy ne mi menjünk Velencébe, hanem Velence jöjjön el hozzánk”
– mondja nevetve a Rév utca szakaszirányítója.
Ha levonul az ár – Kismaroson már tapasztalatból tudják –, ha nem jön újabb esőzés és vele együtt árhullám, akkor is hónapok megfeszített munkája, mire mindenhol rend lesz: eltűnik a védmű és a veszélyes hulladéknak minősülő több ezer tonnányi homok. Úgy saccolják, talán decemberre kiszáradhatnak a házak falai is.
