Az izraeli légitámadások jóformán szellemvárossá tették a dél-libanoni Türoszt; helyszíni beszámolók szerint sok ember elmenekült, az üzletek nagy része bezárt.
Abu Muhammad egyetlen embert leszámítva egyedül maradt egy tizenkét emeletes épületben a városban, amelynek mintegy kétszázezer lakójának többsége elmenekült az izraeli haderő szeptember 23. óta tartó bombázása elől. „Itt már nincs élet – mondta a férfi, a lakóház gondnoka. – Mindenki eltűnt. Csaknem az összes üzlet bezárt.”
A Dél-Libanon nagy részét ellenőrző, Irán által támogatott Hezbollah fegyveres szervezetet célzó izraeli légicsapásoknak számos civil is áldozatául esett. Eddig több mint hétszázan haltak meg, és százezren kényszerültek lakóhelyük elhagyására. Ugyanakkor az izraeli hatóságoknak is emberek tízezreit kellett kitelepíteniük a Hezbollah rakétázásai miatt a határ másik oldalán.
Az Egyesült Államok terrorszervezetként tartja számon a Hezbollahot, az Európai Unió azonban csak a fegyveres szárnyát vette feketelistára.
Helyiek szerint a Libanon negyedik legnagyobb városának számító Türoszban több százan estek az izraeli légitámadások áldozatául. „Amikor egy rakéta a közelben csapódik be, a kórházba futok fedezékbe – mondta Muhammad. – Egyébként az épület bejárata mellett állok őrt, hogy senki ne próbáljon betörni.”
Az ötvenes éveiben járó férfi elmesélte, hogy a városban súlyos üzemanyaghiány van, és csak néhány órán át van áram esténként. Az alapvető termékek ára az egekbe szökött.
Hozzátette, hogy a nyaralók körében normális körülmények között népszerű tengerparti városra boruló kísérteties csendet csak a lövések dörrenése, a bombák puffanása és az izraeli harci repülőgépek dübörgése töri meg.
Muhammad a szomszédos Szíriában 2011-ben kitört polgárháború után költözött Türoszba, amelyet a helyiek Szúr néven is ismernek. Feleségét és három gyerekét pár hónappal ezelőtt visszaküldte Szíriába, ő azonban a kockázatok ellenére maradni akar. „Már menekült vagyok. Hová menjek? Még csak nem is engedhetem meg magamnak, hogy elmenjek” – mondta.
Egy buszjegy ára Türoszból a fővárosba, Bejrútba általában három dollár körül van, most azonban a busztársaságok akár száz dollárt is elkérhetnek, a taxi pedig legalább háromszáz dollárba kerül.
Fokozódó konfliktus
A Hezbollah elleni izraeli légi hadjárat messze a leghalálosabb a felek közötti 2006-os háború óta. A két oldal azóta lövi egymást, amióta a Hamász 2023. október 7-i terrortámadása után megkezdődtek az izraeli katonai műveletek a Gázai övezetben. Izrael az utóbbi hetekben erősen fokozta a támadásait a zsidó államot a palesztinokkal való szolidaritás jegyében rakétázó Hezbollah ellen. Szeptember közepén a síita fegyveresek több ezer személyhívóját és walkie-talkie-ját robbantották fel távolról, többtucatnyian meghaltak, ezrek sebesültek meg. Pár napra rá egyesek szerint a modern kori hadviselés egyik legintenzívebb légitámadás-sorozatát indították el, több ezer célpontra csapást mérve Dél-Libanonban és Bejrútban.
Izraeli tisztségviselők a napokban azt sugallták, hogy az ország szárazföldi invázióra készül, annak dacára, hogy az Egyesült Államok tűzszüneti megállapodás tető alá hozásán dolgozik a szemben álló felek között.
„Nem mehetünk vissza”
Az Izrael–Hezbollah-konfliktus eszkalálódásának főleg a hétköznapi emberek isszák meg a levét mindkét oldalon. Az akadémikus Szalah feleségével és fiával együtt menekült el a Türosz melletti Abbaszijéből, miután egy izraeli légicsapás a földdel tette egyenlővé a szomszéduk házát. „Ahogy kihajtottam a városból, rakéták csapódtak be a közelünkben, láttam, hogy egy lakóépület épp összeomlott mögöttünk” – idézte fel.
A Bejrútba vezető út általában körülbelül egy órát vesz igénybe, Szalah családja azonban közel harminc órán át volt úton, ugyanis több ezer jármű torlaszolta el az autópályát. „Káosz volt. Láttam nőket szülni az út szélén. Néhány autó, amelyikből kifogyott a benzin, elhagyatottan állt. Egyes járművekben tíz ember is összezsúfolódott. Emberek ültek a csomagtartóban vagy az autó tetején” – emlékezett vissza. Most két másik családdal élnek együtt egy kis lakásban Bejrútban, és nem tudják, mikor tudnak hazatérni.
„A legrosszabb, hogy nem mehetünk vissza. Ha valamelyik rokonunkat ott ölik meg, nem is tudjuk eltemetni. A város üres, a romok között holttestek hevernek. Senki sincs ott, aki eltemethetné őket” – mondta.
Még ha sokan el is menekültek, néhányan nem tudnak vagy nem akarnak elmenni. Közéjük tartozik Mohamed, egy palesztin menekült, akinek a szülei évtizedekkel ezelőtt érkeztek Libanonba. „Intenzívek voltak a bombázások Türoszban. Sokan meghaltak, megsebesültek. Körülöttünk mindenütt ágyúzás van. A város felett folyamatosan húznak el a repülőgépek – mondta. A súlyos veszély ellenére hajthatatlan, nem akarja elhagyni családjával a várost. – Ha meghalunk, inkább a saját otthonomban halok meg – mondta a háromgyermekes apa. – Amikor légicsapást hallunk, a pincébe rohanunk. Megfogjuk egymás kezét, és imádkozunk.”
