A Szabad Európa információi alapján partnerszerkesztőségünk, a Nyugat.hu nézett utána a hírnek, hogy Győr-Moson-Sopron vármegyében újabb menekülttábor lehet épülőben. Úgy tűnik, az országosan ismert vitnyédi építkezéshez hasonló projekt indult Écs településen, a ralisok körében népszerű Rábaringnél.
„Biztos, hogy menekülttábor lesz a faluban, túlságosan átlátszóan hazudnak” – mondja a biciklijének támaszkodó férfi Vitnyéd főutcáján a Nyugat.hu újságíróinak. Szerinte „senki sem hiszi el, hogy iskolásoknak építenek tábort, ha így lenne, nem zárnák el ennyire a helyiek elől”. Azt mondja, a vitnyédiek csalódtak a hatóságokban, a falu vezetőiben is, mert nem válaszolnak egyenesen a kérdésekre, és kerülik a témát.
A vitnyédi tábort már az egész ország ismeri
Pontosan egy hónapja jártunk a vitnyédi Csermajorban – a Nyugat.hu elsőként tudósított a helyszínről – ahol a hírek szerint ötszáz fős menekülttábort építenek egy korábbi iskola helyén. Azt láttuk, hogy nagy munka folyik a majoron belül, egy új kerítéssel elhatárolt területen, de oda nem engedtek be a rendőrök, akik nagy erőkkel őrizték a bejáratot.
Ehhez kapcsolódóan: Ötszáz fős menekülttábort építenek Vitnyéden, bár Magyarország hivatalosan nem fogad be migránsokat
A létesítmény építésének hírét először Szalai Csaba, Vitnyéd polgármestere is megosztotta a falu zárt Facebook-csoportjában. Azt írta, nincs biztos információja, ő is csak annyit hallott, hogy a belső részen zárt, katonaság által őrzött tábort alakítanak ki három épületből. A választókerület fideszes képviselője, Gyopáros Alpár egy héttel később arról posztolt a közösségi oldalon, hogy a volt iskolában ideiglenesen ukrán menekülteket szállásoltak el, utánuk kell felújítani az épületeket, de nem lesz menekülttábor a területen. Az ügy még az ausztriai választási kampányban is téma volt azzal, hogy a magyar kormány a közös országhatár mellé akar menekülteket telepíteni.
Már megközelíteni sem lehet a vitnyédi tábort
A hónap végén Gulyás Gergely kancelláriaminiszter közölte, hogy Vitnyéden diákok táboroznak majd, ezért újítják fel az épületeket. Kijelentette, hogy nem lesz menekülttábor a faluban. A vitnyédiek már biztosra veszik a menekültek érkezését. Egy másik férfi a Fő utcán legyint a kérdésünkre, azt mondja, mondhatnak bármit a politikusok, itt előbb vagy utóbb megjelennek a migránsok.
A Csermajorba érkezve meglepődünk, már a területére sem mehetünk be, pedig egy hónapja még szabad volt. A bejárattól mintegy száz méterre húzódik az új kerítés, szeptemberben még ott beszélgettünk a rendőrökkel, most magánterület, idegenek csak a tulajdonos engedélyével léphetnek be tábla várt minket. Világos üzenet: cikkünk után az elmúlt egy hónapban sok újságíró, érdeklődő járt itt, sőt politikusok is.
A kapun túl látszik az új kerítés és a bejárat, most is rendőrautók állnak ott, és új egy piktogramos tábla is, amely tájékoztató célzatú lehet, de ilyen messziről a kamera objektívén át sem tudjuk beazonosítani a jelzéseket. Miután pár perce már nézelődünk, az autók mellett több gyakorló egyenruhás rendőr jelenik meg, de nem jönnek közelebb.
Az elmúlt egy hónapban több levelet is írtunk kérdéseinkkel a hatóságoknak. Sem az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság, sem a belügyminiszter nem válaszolt, még arra sem reagáltak, hogy szeretnénk megnézni a diákoknak épülő tábort, persze kísérővel.
Menekülttábor a Rábaringen?
Információink szerint a megyében még két helyen épül menekülttábor, az egyik helyszín az Écs melletti Rábaring lehet. Écs a Győrt és Veszprémet összekötő 82-es út mellett, az M1-es autópályától mintegy nyolc-tíz kilométerre délre fekvő település. Mintegy 2200 lakosa van, egyébként Győr agglomerációjának számít a szomszédos Nyúl településsel együtt, ami látszik a falu képén is. Rendezett, takaros porták, sok az új ház mindkét faluban. Écs központjában két középkorú asszonnyal beszélünk, akik készséggel megmutatják, merre van a Rábaring. Amikor a menekülttáborra terelem a szót, meglepődnek. Nem is hallottak róla, úgy tudják, a megye nyugati részén, Mosonmagyaróvárnál építik. Meg persze Vitnyéden, aminek a híre bejárta az országot.
Hosszú, a domboldalra felfelé vezető úton indulunk el a kocsival, az út mindkét oldalán házak. Aztán a porták egyre régibbnek tűnnek, az út pedig egyre keskenyebbnek. Végül már csak egy autó fér el az úton, amelyet mindkét oldalon erdő vesz körül. A csermajorit is hasonlóan rossz minőségű úton lehet megközelíteni, és ott is kilométeres távolságban van a tábor a lakóházaktól.
Őrség és ismerős táblák a bejáratnál
Az út egyszer csak elfogy, pontosabban még keskenyebb földúttá alakul, jobbra van egy aszfaltozott leágazás, amely egy vasúti aluljáróhoz hasonlító kapuhoz vezet. Az út mellett mindenütt ugyanolyan táblák állnak, mint a Csermajorban, Vitnyéden: közlik, hogy magánterülethez érkeztünk, ahová csak a tulajdonos engedélyével lehet belépni.
Később, egy térképkereső segítségével megállapítjuk, hogy ez a Rábaring bejárata, amelyet lezártak. A kapuban őrség áll, amikor közelebb próbálunk menni, mutatják, hogy ide aztán be nem mehetünk. Közben egy beérkező autót ellenőriznek, mellettük konténerben berendezett iroda. Mivel az információink konténertáborról szólnak, érezzük, hogy jó helyen járunk, de bemenni nem tudunk, benézni sem, próbálunk kerülőutat találni, de ez a hely tökéletes arra, hogy eltakarja a kíváncsi szemek elől, mi zajlik odabent.
Átcsúsztunk Ausztriába
A hírek szerint az innen bő 75 kilométerre, Mosonmagyaróvár mellett, közvetlenül a magyar–osztrák határon fekvő Albertkázmérpuszta a harmadik tábor helyszíne.
A falu szinte teljesen kihalt, a főutcája nyílegyenes, két oldalán szépen gondozott házak, kertek, persze van, amelyik lelakottnak látszik. Találunk egy csárdát, zárva, ötven méterrel arrébb fogadót hirdet a tábla, mellette zöldség-gyümölcs üzlettel, mindkettő zárva. Az utca végén aztán hirtelen Ausztriában találjuk magunkat. Az út szélén az osztrák határvadászok bódéja, kíváncsian nézik, mit csinálunk, mert hiába fékeztünk, átcsúsztunk osztrák területre.
Információink arról szóltak, hogy itt, a határátkelő környékén volt valamikor egy rádióállomás, és ott lesz a menekülttábor. A határátkelőn átvezető útból jobbra és balra bekötőút vezet, de azok már Ausztria területén vannak.
A helyiek szerint itt nem lesz tábor
Visszaérünk a határ itteni oldalára, de hiába keressük rádióállomás nyomait, mindenütt szélkerekeket lehet látni. Lassan haladunk visszafelé, a volt zöldségüzlet épületéből egy férfi lép ki, ő nem hallott semmiféle táborról, rádióállomásról sem, de nem idevalósi, ajánlja, hogy keressük meg Józsefet, aki a volt csárdával szemben lakik, és egész életében itt élt.
József épp a kertben tesz-vesz, elmosolyodik, amikor a nevén szólítjuk. Ő sem hallott menekülttáborról a környéken. A faluban volt egy laktanya, de már a hetvenes évek elején bezárták. Javasolja, hogy menjünk át a szomszédos Várbalogra, ott is volt laktanya, talán ott többet tudnak. Várbalog és Albertkázmérpuszta ugyanahhoz a településhez tartozik, utóbbi az előbbi része hivatalosan, még ha saját helységnévtáblája van is.
Egy férfit szólítunk meg az utcán, aki úgy tudja, itt nem, csak Győr mellett lesznek menekülttáborok. A közelben több volt laktanya is van, de mind ugyanabban a magánkézben, a kilencvenes évek elején vásárolta egy helyi politikus, van, amelyikben laknak is. Albertkázmérpusztáról azt mondja, az már nem is magyar falu, szinte minden házat felvásároltak az osztrákok, alig él már valaki ott. Szerinte az osztrákok nem engednének semmilyen tábort a szomszédjukba.
