A magukat az uniós konszenzuskeresésen módszeresen kívül helyező országok elleni fellépéstől kezdve a feltételességi mechanizmus reformján át a 7. cikk szerinti eljárás hatékonyságának növeléséig számos elképzelés forog uniós körökben a jogállam védelmét szolgáló eszközök továbbfejlesztését illetően.
Az EU új ötéves ciklusában óhatatlanul napirendre fog kerülni a jogállamiság megvédését célzó uniós arzenál és eszközrendszer továbbfejlesztése és hatékonyságának javítása. Az ötletelés már tavasszal megkezdődött, és a következő hónapokban még magasabb fokozatra kapcsolhat, ahogy arról a Szabad Európa által az elmúlt hetekben folytatott háttérbeszélgetések, illetve távozó biztosok által lapunknak adott interjúk is tanúskodnak.
A jogállami eszközrendszer hatékonyságának növelése a cél
Bár a jelenlegi eszközrendszer, különösen az eddig csupán a magyar kormánnyal szemben alkalmazott jogállamisági feltételességi eljárás hozott bizonyos eredményeket, a lapunknak névvel és név nélkül nyilatkozó politikusok és uniós tisztviselők szerint a jelenlegi eszközök kiegészítésre és/vagy reformra szorulnak. A kulcsszó a különböző eszközök hatékonyságának javítása, ezáltal a jogállami problémák elmélyülésének megelőzése, valamint egy rossz útra tévedt ország visszatérítése a helyes útra.
Például az EU ugyan sarokba szorította az Orbán-kormányt a feltételességi eljárás alkalmazásával és a források megvonásával, de ez mostanáig nem idézett elő változást a magyar hozzáállásban. Végső soron a magyar társadalmat és az uniós források hazai kedvezményezettjeit büntették – ahogy a néhány nappal ezelőtt távozó költségvetési biztos is rámutatott lapunknak. Johannes Hahn szerint ezért például érdemes lenne megfontolni a tagállami szavazati jog felfüggesztésének lehetőségét a jogállami feltételességi eljárásban is, amely alá két évvel ezelőtt vonták Magyarországot.
Növekvő aggodalmak a konszenzus útjáról letérő Magyarország miatt
A szavazati jog felfüggesztése – a jelenleg ugyancsak kizárólag a hazánkkal szemben folyó 7. cikk szerinti eljárásban – már elvi lehetőség, gyakorlati alkalmazása azonban lehetetlen az egyhangúság követelménye miatt. Egyes kormányok és intézményi források a magyar probléma európai dimenziójára hívják fel a figyelmet, annak veszélyére, hogy egy, az európai konszenzuskeresés kereteit visszatérően és tartósan elhagyó ország milyen súlyos károkat okozhat az EU biztonsági érdekeinek és politikai céljainak elérésében. Tagállami illetékesek utánanéztek, hogy a magyar diplomácia csak a külpolitika terén hányszor húzta ki magát a konszenzusból az utóbbi években, értsd, hányszor maradt magára a többi tagállammal szemben. Kiderült, hogy mostanra három oldalt tölt meg az ügyek listája.
Úgy tűnik, hogy több tagállam – köztük a baltiak és az északiak – határozottabban lépne fel a közös döntéseket megnehezítő magyar magatartással szemben. „Ami sok, az sok” – idézte egy illetékes a hangulatot. Egyelőre kérdés, hogy Donald Trump visszatérése a hatalomba, és akciói mennyire fogják megosztani az EU tagállamait, vagy inkább arra sarkallja majd őket, hogy még szorosabbra zárják a soraikat. Egy ilyen szituációban a magyar különutas hozzáállást valószínűleg nehezebben tolerálják majd – vélekedett egy uniós forrás. Ebben a kontextusban egyesek szerint megfontolás tárgyát képezheti a tagállami szavazati jog megvonásának lehetősége, hogy véget vessenek annak a gyakorlatnak, hogy egy ország módszeresen alkupozícióinak javítására, politikai zsarolásra használja a vétójogát.
Ehhez kapcsolódóan: Pénzmosás gyanúja miatt vizsgálat indult az előző igazságügyi EU-biztos ellen
A bővítési szerződésekbe csomagolnák a belső reformokat
A kérdés az EU számára újra fontossá váló bővítési folyamattól sem független, hiszen sokan attól tartanak, hogy megfelelő garanciák és mechanizmusok nélkül az egész EU működőképessége kerülhet veszélybe. Az EU cselekvőképességének megőrzését szolgáló belső reformok – köztük az egyhangúságot követelő kül- és potenciálisan egyéb politikai döntések körének szűkítése – a bővítési folyamattal párhuzamosan haladhatnak, és az esetleges változásokat egy csomagban illeszthetik majd be a következő csatlakozási szerződésekbe – legalábbis létezik egy ebbe az irányba ható gondolkodás. Minden egyes csatlakozási szerződés ugyanis egyúttal módosítja az uniós szerződést is.
A kormányok többsége és az uniós intézmények között emellett lényegében egyetértés van arról, hogy az EU rendelkezésére álló jogállami eszközrendszert is tovább kell erősíteni és főképp hatékonyabbá kell tenni. Ez a jogállamisági feltételességi eljárást és az EU-alapszerződés 7. cikke szerinti eljárást is érintheti, vagyis mindkét jogállami eszközt, amelyben jelenleg csak Magyarország érdekelt. Úgy tudjuk, hogy a kormányok képviselői között áprilisban már volt egy beszélgetés a jogállami eszközök továbbfejlesztésének lehetőségéről.
A feltételességi eljárás felülvizsgálatának lehetséges irányai
Mint korábban írtunk róla, a változások egészen bizonyosan érinteni fogják a jogállamisági feltételességi eljárást, amelynek keretében az EU 6,3 milliárd euró kohéziós politikai forrást (pénzügyi kötelezettségvállalást) zárolt, és amelyből akció híján december végéig 1,1 milliárd euró végleg el fog veszni Magyarország számára.
Amit a bizottság terveiről tudni lehet, az az, hogy a testület várhatóan a következő többéves keretköltségvetésről (MFF) szóló és valamikor jövő ősszel előterjesztendő javaslat részeként erős kapcsot kíván létrehozni a jogállami elvek tiszteletben tartása és az uniós költségvetési kifizetések között. Információink szerint egyelőre ötlet szintjén létezik egy olyan elképzelés is, hogy hozzanak létre egy általános jogállami eszközt, amely lehetővé tenné a tagállami források befagyasztását anélkül, hogy specifikus célok eléréséhez kötnék. A jelenlegi jogi keretek között ugyanis (a feltételességi mechanizmus és a helyreállítási alapra, valamint a kohéziós politikai forrásokra vonatkozó feltételesség esetén is) a feltételek a vonatkozó pénzügyi eszközök specifikus céljaihoz vannak hozzárendelve, és nem adnak lehetőséget a rendszerszintű jogállamisági hiányosságok átfogó kezelésére. Itt jöhetne képbe egy általános jogállami eszköz.
Egyelőre csak ötletelés szintjén akadnak olyan felvetések is, hogy tegyék hatékonyabbá a feltételességi eljárás elindítására vonatkozó döntéshozatali mechanizmust az úgynevezett fordított minősített többség elvének alkalmazásával, a deficiteljáráshoz hasonlóan. Ez azt jelentené, hogy a források zárolására vonatkozó bizottsági javaslat elutasításához nem lenne többé elég egy blokkoló kisebbség, a szavazatok minősített többségére lenne szükség. Egy további lehetőség a helyreállítási forrásokhoz való hozzáférésnél már sikeresen alkalmazott mérföldkövek kiterjesztése a jogállam területére úgy, hogy a költségvetési források kifizetését bizonyos minimális jogállami normák betartásához kötnék.
Ehhez kapcsolódóan: A magyarok közül csak a Tisza képviselői szavazták meg a Várhelyivel felálló új bizottságot
A távozó bizottsági alelnök tippjei
Věra Jourová, az előző bizottság demokráciáért és jogállamiságért felelős alelnöke tíz napja a Szabad Európának és több más lapnak adott interjúban egy másik lehetőséget is megemlített: azt, hogy ideiglenesen kizárják az egységes belső piac előnyeiből azokat a tagállamokat, amelyek súlyosan vétenek – például európai cégek diszkriminálásával – a belső piac szabályai ellen. Jourová szerint ehhez a muníciót az éves jogállami országjelentések legújabb generációja adhatná, amelynek lesz egy ötödik, kifejezetten a belső piacra fókuszáló fejezete. A testület már meg is kezdte a konzultációt az érintettekkel, köztük a cégekkel.
A tíz év után Prágába visszaköltöző biztos úgy tudja, hogy a második Von der Leyen-bizottság annak lehetőségét is megvizsgálja majd, hogy bővíti azoknak a jogállami vétségeknek a listáját, amely alapján a jövőben feltételességi eljárás alá vonhatnak tagállamokat. Ilyen hivatkozási alap lehetne a jövőben például a médiaszabadság megsértése, legalábbis szerinte.
Jourová várakozásai szerint a bizottság azt is egyértelműbbé tenné, hogy a feltételességi eljárás keretében minden uniós forrást fel lehet függeszteni, nem csupán a kohéziós politikát érintő alapokat. Ez elvileg már most is lehetséges, más kérdés, hogy mivel Magyarország esetében a közbeszerzési gyakorlat áll az eljárás gyújtópontjában, a felfüggesztés csak a releváns kohéziós politikai forrásokat érinti.
A 7. cikk szerinti eljárásnál is elkelne a ráncfelvarrás
A magyar kormánnyal is gyakran összeszólalkozó korábbi biztosnak az is meggyőződése, hogy a következő bővítés előtt felül kell vizsgálni az EU-szerződés 7. cikk szerinti eljárását. Ugyanez vonatkozik az eljárás keretében az egyhangú szavazás felülvizsgálatára, ellenkező esetben a jövőben egy félmilliós ország képes lesz megbénítani az egész EU cselekvőképességét.
A 7. cikk szerinti eljárás az elmúlt években egyértelműen megmutatta a korlátait. Miközben az új, Donald Tusk vezette lengyel kormány rekordidő alatt kisétált az eljárásból, addig Magyarország 2018 szeptembere óta, tehát már több mint hat éve csücsül benne, és nem látni a folyamat végét. Ennek fő akadálya az eljárás konkrét részletezésének hiánya az uniós szerződésekben, továbbá a szavazási szabályok, amelyek de facto lehetetlenné teszik a büntetés kirovását, vagyis a szavazati jog megvonását egy tagállamtól.
Ezért nem csoda, hogy egyesek szükségesnek tartanák a procedúra szabályainak pontosítását, amely az eljárás megindulása után magában foglalna bizonyos konkrét lépéseket, pontosítaná az eljárás lezárásának feltételeit, és a szavazati jog felfüggesztése mellett más szankciókat is tartalmazna. A reform része lehetne a procedúra keretében tartott tagállami meghallgatások és helyzetértékelések rögzítése előre, kivéve a mindenkori elnökségek kezéből a lehetőséget, hogy belátásuk szerint tartsanak ilyet. Végül, de nem utolsósorban egy esetleges felülvizsgálat esetén óhatatlanul fel fog merülni a jelenleg igen magas szavazási küszöbértékek lejjebb vitele is, mivel a tanácsban már az eljárás új szintre emeléséhez is a tagállami szavazatok négyötöde kell, a későbbiekben pedig, a szankcionáláshoz egyhangúság, aminek nem része az eljárásba vont tagállam.
Aligha reális a kizárás lehetősége az EU-ból
Ha nem is szorosan, de a jogállami elvek érvényesítéséhez kötődhet az a Margrethe Vestager korábbi bizottsági alelnök által kívánatosnak mondott fejlemény, hogy az EU-szerződés módosításával lehetővé váljon egy tagállam kizárása is az Európai Unióból. Kollégája, Věra Jourová azonban ezt nem tartja reálisnak.
