Boris Johnson brit miniszterelnök kettős csapást szenvedett, mivel a választók elutasították Konzervatív Pártját a két rendkívüli választáson, amelyeket a vezetésére és az etikájára vonatkozó kérdések uraltak.
A párt elnöke a péntek hajnali eredmények nyomán lemondott, mondván, hogy a párt „nem tudja folytatni a szokásos üzletmenetet”.
A centrista Liberális Demokraták megsemmisítették a jelentős konzervatív többséget, megszerezték a mezőgazdasági jellegű délnyugat-angliai Tiverton és Honiton képviselői helyét, míg a fő ellenzéki erő, a Munkáspárt visszafoglalta az észak-angliai Wakefieldet Johnson konzervatívjaitól.
A szexbotrányokba keveredett konzervatív képviselők lemondásával kirobbantott verseny lehetőséget kínált a választóknak, hogy ítéletet hozzanak a miniszterelnökről, alig néhány héttel azután, hogy saját képviselőinek 41 százaléka a menesztésére szavazott.
Nagy-Britannia nevében szólt
„Tiverton és Honiton népe Nagy-Britannia nevében szólt – mondta a térség újonnan megválasztott liberális demokrata képviselője, Richard Foord. – Hangos és világos üzenetet küldtek: eljött az idő Boris Johnsonnak a távozáshoz: távozzon most!”
A vereség bármelyik kerületben visszalépés lett volna a miniszterelnök pártja számára, mindkettő elvesztése pedig növeli az idegességet az amúgy is nyugtalankodó konzervatívok között, akiket korábban is aggasztott, hogy a hangos, ám kiszámíthatatlan és megosztó Johnson már nem számít előnynek a választásokon.
Oliver Dowden pártelnök lemondott, mondván: „támogatóink csüggedtek és csalódottak a közelmúlt eseményei miatt, és én osztozom az érzéseikben”.
„Nem folytathatjuk a szokásos üzletmenetet – jelentette ki. – Valakinek felelősséget kell vállalnia, és arra a következtetésre jutottam, hogy ilyen körülmények között nem lenne helyes, ha hivatalban maradnék.”
„Mint mindig, most is hűséges maradok a Konzervatív Párthoz” – mondta, anélkül hogy kikérte volna Johnson jóváhagyását.
Johnson Kigaliból üzent
A miniszterelnök 6400 kilométerrel arrébb volt, a Nemzetközösség ruandai csúcstalálkozóján, amikor az eredményeket kihirdették.
A választási vizsgákra akkor került sor, amikor Nagy-Britannia a mostani nemzedék legsúlyosabb megélhetési válságával néz szembe, az oroszok ukrajnai háborúja miatt az energia- és élelmiszer-ellátás szűkül, miközben a fogyasztói kereslet a koronavírus-járvány visszahúzódásával szárnyal.
Kigaliban Johnson elismerte, hogy az eredmények kemények, és azt mondta: „meghallgatja, mit mondanak az emberek, különösen a megélhetési költségek okozta nehézségekről”.
Johnson nagy többséget szerzett a 2019-es általános választásokon azzal, hogy megtartotta a konzervatívok hagyományos szavazóit – a jómódú, idősebb és Dél-Angliában koncentrálódott polgárokat –, és újakat nyert a szegényebb, posztindusztriális északi városokban, ahol sokan úgy érezték, hogy évtizedeken keresztül magukra hagyták őket a kormányok.
A csütörtöki választások mindkét fronton próbatételt jelentettek. A falusias Tiverton és Honiton generációk óta a konzervatívokra szavazott, míg Wakefield északi körzet, amelyet a konzervatívok 2019-ben nyertek el a Munkáspárttól.
A Munkáspárt már kormányozna
A Munkáspárt széles körben várt győzelme Wakefieldben – amelynek korábbi konzervatív törvényhozója lemondott, miután szexuális zaklatásért elítélték – lendületet ad az országosan 2010 óta hatalmon kívül álló pártnak.
Keir Starmer, a Munkáspárt vezetője szerint ez azt mutatja, hogy a párt „visszatért a dolgozó emberek oldalára, mandátumokat nyer ott, ahol korábban vesztettük, és készen áll a kormányzásra”.
A közvélemény-kutatók szerint Tiverton és Honiton választókerületben szoros volt a verseny, de a liberális demokraták megdöntötték a 24.000 szavazatos konzervatív többséget úgy, hogy több mint hatezer szavazatos többséget szereztek. A választást akkor írták ki, amikor a kerület konzervatív képviselője lemondott, miután rajtakapták, hogy pornográfiát néz az alsóházi ülésteremben.
Johnsonnak még a vereségek ellenére is nagy a többsége van a parlamentben, ám saját törvényhozói körében amúgy is ingatag tekintélye tovább gyengült.
A partygate hosszú árnya
Az etikai vádak hónapok óta sújtják a miniszterelnököt, és a brit koronavírus-zárlatok idején a kormány épületeiben rendezett bulik körüli botrányban csúcsosodtak ki.
Johnson egyike volt annak a 83 embernek, akit a rendőrség megbírságolt a részvétel miatt a partikon, így ő volt az első olyan miniszterelnök, akiről kiderült, hogy hivatali ideje alatt törvényt sértett. A partygate-botrányról szóló közalkalmazotti jelentés szerint Johnsonnak viselnie kell a felelősséget „a vezetés és az ítélkezés kudarcaiért”, amelyek megteremtették a kormányzatban a szabályszegés kultúráját.
Túlélte saját pártja bizalmi szavazását ebben a hónapban, de meggyengült, miután a konzervatív képviselők 41 százaléka az eltávolítására voksolt.
A pártszabályok értelmében Johnson egy évig nem nézhet szembe újabb ilyen szavazással, de a pénteki vereségek növelik a nyomást, hogy változtassanak ezen, és egyre nagyobb az esély egy újabb zendülésre a következő hónapokban.
Roger Gale konzervatív képviselő, aki régóta bírálja Johnsont, megismételte felszólítását a miniszterelnök lemondására.
„A pártunk lelke a tét” – mondta.
