Az Oroszország által indított totális háború elhúzódásával az ukrán társadalom egy jelentős részének az alapvető szükségletek kielégítése is nehézséget jelent. Bár a gazdaság részben újraindulóban van, új egyenlőtlenségek jönnek létre, és mélyülnek a szakadékok a különböző csoportok között.
Irina egyike az utcán ételosztásra váró tucatnyi embernek. A hetvenéves nő újságíróként dolgozott, de most rendszeresen ide kell járnia, mert nem jön ki szerény nyugdíjából, és a családjától sem számíthat segítségre.
A húsos szószos hajdináért, kenyérért és almáért sorban állók többségét az idősek, fogyatékkal élők és belső menekültek alkotják – mutatott rá Zsanna Cvir, a Szent Egyed közösség önkéntese. „Ők azok, akiknek nem volt szerencséjük” – fogalmazott.
Az ENSZ friss jelentése szerint mintegy 7,3 millió ukrán küzd mérsékelt vagy súlyos élelmiszerhiánnyal, köztük 1,2 millió gyerek és kétmillió idős ember. Sok érintett van a fővárosban is, de a legtöbb a frontok közelében, ahol a lakosság nagyjából egynegyede szembesül súlyos nélkülözéssel.
Mindez igen éles kontrasztban áll Kijev nyüzsgő belvárosával, a zsúfolt éttermekkel, drága autókkal és divatos ruhákkal. Az ukrán gazdaság az invázió 2022. február 24-i kezdete után mély recesszióba zuhant, azóta azonban a fellendülés jeleit mutatja. A bruttó hazai termék (GDP) a 2022-es, harmincszázalékos csökkenést követően tavaly már 5,7 százalékkal bővült, és idén is 3,5 százalékos emelkedés várható. Míg az infláció 2023-ban 26 százalék volt, idén már négy-öt százalék körül alakul, az élelmiszerárak emelkedése a 2022 végi több mint 37 százalékról mostanra öt százalékra esett.
A háború eltérő súlyossággal érinti a különböző gazdasági szektorokat és társadalmi csoportokat, de Timofij Brik szociológus szerint minden adat alátámasztja a lakosság egy igen jelentős részének elszegényedését. „A szocioökonómiai konfliktusok hamarosan politikai tényezővé válhatnak, először a független Ukrajna történetében” – figyelmeztetett.
A Világbank azt írta májusi értékelésében, hogy 2020 óta már 1,8 millióval nőtt a szegénységben élők száma, számuk így kilencmillió, ami az ukrán kormányerők ellenőrzése alatt álló területek lakosságának 29 százalékát adja. A szegénység terjedését főként a munkahelyek elvesztése okozza, ugyanis a háború előtt dolgozó felnőttek több mint egyötöde vesztette el az állását; különösen a belső menekültek.
„Az az elképzelés, hogy mindannyian egy csónakban evezünk, illúzió, amit az egység erősítését célzó háborús üzenetek terjesztettek” – mondta Volodimir Iscsenko szociológus a Szabad Európának. Szerinte valójában a háború drasztikusan eltérő hatással volt a különböző társadalmi csoportokra, a legsúlyosabban az ország déli és keleti részén élő embereket sújtotta.
„Semmim nem maradt”
Ljudmjla Mozsova nem sokkal azelőtt hagyta el a keleti Luhanszki területen fekvő szülővárosát, Liszicsanszkot, hogy az oroszok kezére került. A korábban könyvelőként dolgozó, négygyermekes anya most a Szent Egyed közösség önkéntese. Elvesztette a házát, minden vagyonát, és mind a két szülője meghalt stressz okozta egészségügyi problémában, miután nem tudtak elmenekülni a megszállt területről.
„Kiszakítottak egy jó életből, semmim sem maradt” – mondta.
Ljudmjla Harcsenko, a Szent Egyed kijevi irodájának vezetője rámutatott, hogy a háború kirobbanásával megnőtt az önkénteseik száma. „Még ha holnap véget is érne a háború, a szociális válság még évekig fennmaradna” – emelte ki.
Irina Verescsuk, az ideiglenesen megszállt területekért felelős miniszterelnök-helyettes közlése szerint a belső menekültek száma 4,6 millió, közülük 1,5 millióan részesülnek szociális támogatásban.
Az ukrán kormány márciusban körülbelül 2,5 millió, munkaképesnek ítélt belső menekülttől vonta meg az alapesetben havi 51 dollárnyi, a gyermekesek és a fogyatékkal élők esetében pedig 77 dollárnyi támogatást. Aktivisták szerint ez arra kényszeríthet egyes belső menekülteket, hogy visszatérjenek az otthonukba, még akkor is, ha az a frontvonal közelében vagy a megszállt területeken van.
Szélesedő szakadékok
Brik hangsúlyozta, hogy Ukrajna keleti és déli részei jelentik a humanitárius válság epicentrumát, de a háború az egész társadalmat érinti. „Talán a legnagyobb szakadék az, amely a háború különböző megtapasztalásai között húzódik – húzta alá. – Egyesek éppen óvodai helyre vadásznak Berlinben, míg másoknak kisteherautóra van szükségük a katonai egységük számára” – tette hozzá.
A történelmi példák azt mutatják, hogy a különböző társadalmi osztályok jelentősen eltérően élik meg a háborút – szögezte le Olena Simoncsuk. Az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia szociológusának kutatása jól mutatja, hogy a munkásosztályt különösen súlyosan érintette az ipari létesítmények pusztulása miatti munkahelyvesztés. Bár hivatalos adatok nem állnak rendelkezésre, ezen osztály tagjait nagyobb valószínűséggel hívják be katonának is.
A középosztály megszenvedte a magasan képzett nők kivándorlását – mintegy hatmillió ukrán menekült él Európában, kilencven százalékuk nő és gyerek –, de összességében sikerült megőriznie a státuszát, gyakran távmunka segítségével.
A vállalkozók is jelentős veszteségeket szenvedtek, azonban idővel sokan alkalmazkodtak az új körülményekhez, és Ukrajna gazdasága is ellenállónak bizonyult. Míg 2022 májusában a vállalatoknak csupán 28 százaléka működött teljesen, 2023 augusztusára ez az arány 88 százalék volt. Eközben az országban hanyatlik az oligarchikus osztály, az állam szerepe pedig nő a gazdaságban – tette hozzá Simoncsuk.
Megtört egység
„A háborús társadalmi átalakulás dinamikája összetett és nehezen megjósolható, de megfigyelhetünk néhány pozitív tendenciát” – szögezte le a szakértő, rámutatva a NATO- és EU-csatlakozás rekordmagas támogatottságára. Emellett az állami intézményekbe, különösen a hadseregbe vetett közbizalom szintje is viszonylag magas az invázió előtti időkhöz képest.
A kijevi Razumkov Központ júliusi felmérése szerint ugyanakkor a háború elhúzódásával egyre inkább eltérnek a vélemények arról, hogyan kellene befejezni. Az ukránok csaknem 44 százaléka szerint itt az ideje a béketárgyalásoknak Oroszországgal, 35 százalék ellenzi, 21 százalék pedig azt mondta, hogy nincs véleménye.
Több mint nyolcvan százalék azonban ellenezte a Vlagyimir Putyin orosz elnök által meghatározott tűzszüneti feltételeket, azaz a Kreml által követelt területek teljes átadását és a lemondást a NATO-csatlakozásról. „A lelkesedés hullámzása közepette azt látjuk, hogy az egység kezd széttöredezni olyan témákban, mint a mozgósítás, az Oroszországgal folytatott tárgyalások vagy akár csak az adópolitika” – jelentette ki.
