Feketének lenni sosem volt könnyű Németországban. A keleti tartományokban a vasárnapi választások még nehezebbé tehetik az életüket.
Meleg nyári éjszaka volt 2020-ban, amikor nem sokkal az első németországi Covid-zárlat feloldása után a guineai Omar Diallo és két barátja az íd al-adhát, a muszlim áldozati ünnepet szerette volna megtartani.
„Jól éreztük magunkat, zenéltünk, sétáltunk éjszaka a városban, egyszerűen csak újra együtt akartunk lenni, és szórakozni” – mondta a 22 éves Diallo az AP hírügynökségnek a keleti Türingia tartományban található Erfurtban.
Nem számítottak arra, ami rájuk várt. Hirtelen három feketébe öltözött fehér férfi ugrott eléjük. „Azt kiabálták: Mit akartok itt, kib… külföldiek? Kifelé az országból!” – emlékezett vissza.
„Először hárman voltak, aztán öten, majd heten – minden oldalról körülvettek minket. Nem tudtunk elfutni, ránk támadtak” – mesélte.
Diallónak sikerült felhívnia a rendőrséget. Amikor megérkeztek, a támadók elmenekültek. Az egyik barátját annyira összeverték, hogy kórházba kellett vinni.
„Egyszerűen csak próbáltam túlélni. Nem tettem semmi rosszat. Az egész a bőrszínem miatt történt” – fogalmazott.
A feketéket mindig érték rasszista támadások Németországban, a mindennapos megaláztatásoktól a halálos támadásokig. Kelet-Németországban a kockázat még nagyobb.
A második világháború után Nyugat-Németország demokratikus, sokszínű társadalommá vált, de Kelet-Németországban, amelyet 1989 végéig kommunista diktatúra irányított, a helyiek alig érintkeztek más etnikumú emberekkel, és nem utazhattak szabadon külföldre.
Szakértők szerint különösen Türingiában a radikális szélsőjobboldali erők olyan környezetet teremtettek, amely ellenséges a kisebbségekkel, köztük a feketékkel szemben.
Most, a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) megerősödésével a Németországban élő afrikai migránsok egyre jobban aggódnak.
A 2,1 millió lakosú Türingiában vasárnap tartományi választásokat tartanak. A felmérések szerint a bevándorlásellenes AfD vezet, harminc százalékon áll.
A szélsőjobboldali, rasszista és antiszemita erőszak áldozatainak segítő Ezra civil szervezet 2023-ban 85 rasszista támadást dokumentált Türingiában, ami csak kismértékű csökkenés a 2022-es 88 támadáshoz képest, amelyet az Ezra „a jobboldali és rasszista erőszak minden idők legmagasabb számának” nevezett a tartományban.
„Az elmúlt években Türingiában kialakult egy szélsőjobboldali mozgalom, amely hozzájárult a közhangulat érezhető radikalizálódásához. Politikai szempontból ennek az AfD a fő haszonélvezője” – írták éves jelentésükben.
Az AfD türingiai szervezete különösen radikális, négy évvel ezelőtt a belügyi hírszerzés hivatalos megfigyelés alá helyezte mint bizonyítottan szélsőjobboldali csoportot.
„Az autoriter és populista erők, amelyek itt most nagyon megerősödnek, nagy veszélyt rejtenek magukban Türingiában” – mondta Doreen Denstädt, Türingia migrációs, igazságügyi és fogyasztóvédelmi minisztere.
Denstädt, egy tanzániai fekete férfi és egy fehér német nő lánya, Türingiában született és ott is nőtt fel.
A 46 éves zöldpárti képviselő azt mondta, hogy a kommunista Kelet-Németországban felnőve „mindig ő volt az egyetlen fekete gyerek”. Tinédzserként soha nem engedték haza egyedül, mert rasszista támadások veszélye fenyegette, és az iskolában néha kapott megjegyzéseket.
„Megtapasztaltam, hogy az emberek külföldinek neveznek, ami eleinte nagyon zavart, mert itt születtem, a türingiai Saalfeldben” – tette hozzá.
Attól tart, hogy a jelenlegi politikai légkörben a rasszista narratívák a társadalom szélesebb körében is elfogadhatóvá válnak.
„Az a legnagyobb aggodalmam, hogy az emberek nem kérdőjelezik meg ezeket az előítéleteket, különösen, ha ők maguk nem érintettek” – mondta.
Nem tudni pontosan, hány fekete ember él jelenleg Németországban, mivel a különféle etnikumokat nem tüntetik fel a hivatalos statisztikákban, de becslések szerint az afrikai származásúak száma 1,27 millióra tehető. Több mint hetven százalékuk Németországban született a Mediendienst Integration szerint. A szervezet az ország migrációs ügyeit vizsgálja.
Németországban a faji megkülönböztetések már jóval azelőtt elkezdődtek, hogy a nácik a harmincas és negyvenes években elkezdték többek között a feketék kirekesztését, deportálását, majd megölését.
A Német Birodalom 1884-től az első világháború végéig számos gyarmattal rendelkezett Afrikában, például a mai Tanzánia, Burundi, Ruanda, Namíbia, Kamerun, Togo és Ghána területén.
A német kormány csak nemrég kezdte el feldolgozni az ebben az időszakban elkövetett igazságtalanságokat. Frank-Walter Steinmeier elnök 2021-ben felszólította a németeket, hogy nézzenek szembe az ország kegyetlen gyarmati múltjával, 2023-ban pedig bocsánatot kért a több mint száz évvel azelőtti gyilkosságokért Tanzániában.
Daniel Egbe, az 58 éves kameruni vegyész, aki 1994-ben költözött Türingiába tanulni, azt mondja: megdöbbentette, hogy a németek milyen keveset tudnak a gyarmati történelmükről. Szerinte ez a tudatlanság is szerepet játszhat a feketékkel szembeni bánásmódban.
„Tanítottam iskolában. Meséltem nekik egy kicsit magamról és arról is, hogy Kamerun német gyarmat volt. Sok diák semmit sem tud Afrikáról vagy az ottani német múltról, és ezt helyre kell tenni” – fogalmazott.
Egbe, aki 2003-ban vette fel a német állampolgárságot, a kelet-türingiai Jena városában megalapította az AMAH nevű szervezetet, amely afrikai bevándorlóknak segít, ha diszkriminációt tapasztalnak.
Aggódik az AfD felemelkedése miatt, de nem tervezi, hogy elhagyja az országot.
„Nem fogunk elmenni, mi is kivesszük a részünket abból, hogy megváltoztassuk ezt a társadalmat. Az emberek leginkább attól félnek, amit és akit nem ismernek. A dolgokat az oktatáson keresztül kell megváltoztatnunk” – mondta.
A négy évvel ezelőtt Erfurtban megtámadott guineai Diallo is megfogadta, hogy segíteni fog a németországi feketék helyzetének javításában.
Bár a támadás traumát okozott, egyben erőt is adott neki, hogy harcoljon az igazságért – mondta. Egy évvel ezelőtt beiratkozott a müncheni egyetemre, hogy jogot tanuljon, de még mindig gyakran jár Erfurtba, ahol a Fiatalok Határok Nélkül nevű, migránsokat tömörítő hálózatot segíti.
„Még nem tudom pontosan, hogyan fogom megváltoztatni Németországot, de azt tudom, hogy meg fogom” – mondta.
