Miközben folynak a büntetőperek, és sokakat már el is ítéltek azért, mert belarusz politikai foglyokat támogattak vagy segítséget fogadtak el külföldi szervezetektől, a hatóságok által ellenségként kezelt személyek hozzátartozói továbbra sincsenek teljesen egyedül az országban.
Néha ez a támogatás pusztán egy kézfogás vagy pár bátorító szó formájában jelentkezik. Az érintettek máskor egy-egy játékot kapnak a gyermekeknek, egy csokor virágot vagy pénzt az iskolai kiadásokra.
De annak ellenére, hogy Belarusz számos eszközzel fellép a rendszerrel bármilyen módon szemben álló személyek rokonainak segítése ellen, még mindig vannak bel- és külföldön is olyan hétköznapi emberek – és legalább egy kormányhivatal –, akik a kockázatokat vállalva segítik a rászorulókat.
„A folyamat nem áll meg. Csak egyre mélyebbé válik, ahogy egyre több ember csatlakozik” – jelentette ki Andrej Sztrizsak, a politikai foglyokat segítő Belarusz Szolidaritási Alapítvány (BYSOL) igazgatója.
Szavai szerint a minszki kormány által „szélsőségesnek” minősített, ezért Litvániából működő szervezet, amelynek már mintegy húszezer magánadományozója van, a rendkívül mostoha körülmények ellenére most „csúcson van”.
Erre példaként említette, hogy 23 ezer eurót gyűjtöttek össze az idei iskolakezdési programra.
A szintén betiltott Vjaszna belarusz emberi jogi szervezet a helyi hatóságok legalább 287 politikai fogoly rokonainál razziáztak idén januárban, közöttük olyanoknál is, akik élelmiszersegélyt kaptak az amerikai székhelyű INeedHelpBY nonprofit szervezettől. Ennek ellenére a BYSOL augusztus végéig 265 kérelmet rögzített a politikai elnyomottak családjaitól, hogy gyermekenként százeurós támogatáshoz jussanak a tanévkezdéshez.
Az Európai Unió és az Egyesült Államok elítélte a Belaruszban a 2020-as elcsalt elnökválasztás és az azt követően kirobbant, majd vérbe fojtott tömegdemonstrációk óta rendszeressé vált razziákat. A Vjszana hangsúlyozta, hogy több ezer embert ítéltek el azóta politikai indíttatású ügyekben, az ellenzék legtöbb vezetője pedig börtönben van vagy külföldre menekült.
Ez a szigorú hatósági fellépés óvatosságra késztette mind a külföldön működő nonprofit szervezeteket, mind a segélyeik belföldi címzettjeit.
Alekszej Leoncsik, a Belarusz által szintén „szélsőségesnek” tartott BY_Help segélyszervezet igazgatója kiemelte, hogy utalásaiknál akár két hónapig is eltarthat, mire a pénz eljut a címzetthez, mert „minden kockázatot figyelembe kell venniük, hogy se a futár, se a címzett ne kerüljön börtönbe”. A lengyelországi székhelyű szervezet jelenleg mintegy ötszáz egykori rabnak nyújt segítséget Belaruszban és külföldön.
Egy korábbi politikai fogoly és több hozzátartozó ugyanakkor rámutatott, hogy sokan annyira tartanak a hatóságok bosszújától, hogy inkább máshol próbálnak segítséget keresni.
„Úgy vélem, hogy sokan azért nem kapnak segítséget, mert maguknak kell keresniük, az alapítványokat pedig ’szélsőségesnek’ bélyegzik, s ezért az emberek félnek írni nekik” – nyilatkozta Andrej, aki két évet töltött börtönben, amiért részt vett a demokráciapárti tiltakozásokban 2020-ban.
„Személyes kapcsolatok”
A középkorú férfinak nincs állandó munkája, s elmondása szerint a BYSOL-tól egyszeri 300 eurót kapott, majd tanévkezdési támogatást a gyermekei számára.
Paval azonban, akinek a felesége már 2021 óta börtönben van, azt mondta, fél külföldi alapítványokhoz fordulni segítségért, mivel ha letartóztatnák, a kisfia egyedül maradna.
A rövid időre ugyancsak őrizetbe vett Akszana közölte, hogy a januári razziák óta az „emberek elbújtak” és megszűnt a kapcsolattartás is sokak között. A nő, akinek férje is három évet töltött rács mögött, úgy vélekedett, hogy a rászorulók ehelyett a „személyes kapcsolataikra” próbálnak támaszkodni.
Ezek a kapcsolatok igen erősek lehetnek: Paval becslése szerint az általa kapott támogatás 80 százaléka Belaruszon belülről érkezett. A politikailag elnyomottak családtagjai között erős a kölcsönös támogatás szerinte, mivel mindenki ugyanazokat a nehézségeket éli át.
Néha idegenek is kapcsolatba lépnek vele a közösségi médiában, elkérik a címét, majd friss élelmiszert küldenek neki vagy postai borítékokat, hogy leveleket küldhessen a börtönben ülő feleségének. Mások pedig meleg ruhát küldenek vagy épp játékokat a gyerekének.
A szolgáltatási szektorban dolgozó férfi arra is kitért, hogy azok az ügyfelei, akik tudják, hogy a felesége börtönben van, időnként a szokásos munkadíja háromszorosát fizetik neki.
„Eleinte nehéz volt segítséghez jutnom vagy segítséget kérnem. De idővel arra jutottam, hogy ha valaki kedves szavakkal, tárgyakkal vagy épp pénzzel akar támogatni engem és a fiamat, akkor nem utasítom vissza, nehogy megsértsem” – mondta.
Úgy látja, hogy ez a segítség a saját „erkölcsi és lelki” erejének megőrzéséhez is hozzájárulhat a felesége szabadulásáig.
Akszana, akinek férje három évet töltött börtönben, mert részt vett a 2020-as tüntetéseken, jól ismeri az effajta morálerősítés jelentőségét.
Rámutatott, hogy soha nem tudta volna kifizetni egyedül azt a nagyjából tízezer dollárt, amelyet a férje ügyvédi költségeire, börtönbe küldött csomagjaira és a mintegy ötszáz kilométerre található büntetés-végrahajtási intézetben tett látogatásaira kellett költenie.
„Ezért fordultam az alapítványokhoz, és sokan segítettek nekem Belaruszban és külföldön egyaránt” – idézte fel.
Akszana azt is megemlítette, hogy március 8-án, a nemzetközi nőnapon idegenek még képeslapokat és virágcsokrokat is küldtek az anyósának.
„Sokan segítettek nekem”
A Vjaszna szerint szeptemberben tizenhat nő áll bíróság elé azért, mert politikai foglyoknak nyújtottak segítséget, további négy nő ügyében már az októberi ítélethirdetésre várnak.
A szervezet azt is közölte, hogy Hanna Aucsinnikava aktivista külföldre menekült, miután januárban őt is őrizetbe vették egy időre, amiért csomagokat küldött raboknak.
A Szabad Európa úgy értesült, hogy a kockázatok ellenére legalább egy kormányhivatal alkalmazottai adományokat gyűjtöttek egy kollégájuk számára, akinek a férjét politikai okokból bebörtönözték.
A nő, aki amúgy kisgyermekes anya, szégyellt segítséget kérni, ezért munkatársa, Alena kereste meg a hivatal többtucatnyi dolgozóját.
„Noha (Lukasenka) támogatói morgolódtak, hogy ’Ki kellene maradnod a politikából!’, szembeszálltam velük, és pénzt is adtak” – emlékezett vissza.
Végül a kezdeményezés keretében mintegy 150 dollárnyi pénz gyűlt össze, és a vezetőjük tudta nélkül az iroda minden dolgozója hozzájárult az alaphoz.
Akszana és Paval arra is kitért, hogy a kapott segítség ösztönözte őket, hogy ők is segítsenek másoknak. A férfi szerint fontos lenne elmagyarázni például a fogvatartottak hozzátartozóinak, hogy miként lehet tárgyakat átadni a raboknak, mit lehet küldeni és mit nem.
Akszana pedig közölte, hogy 2020 óta már többtucatnyi fogvatartottnak és hozzátartozóiknak segített. „Végül is a férjem bebörtönzése alatt nagyon sokan segítettek nekem” – mutatott rá.
