Alig telt el két hét 2025-ből, és a Kúria elnöke már két hosszú levélben ment neki a bírósági rendszer összes szereplőjének – kivéve a kormányt. Varga Zs. András mindenkit kiosztott, aki kritizálta, ahogyan a kormány besakkozta a bírákat a fizetésemelésükkel. Indulatai érthetők: a bírók két hónapja forronganak, ami bő egy évvel a választások előtt nem érdeke annak, aki kinevezte – a Fidesznek. A kormány igazságügyitörvény-módosításokra készül, nem mellesleg jön a választás és vele a szokásos több száz bírósági eljárás. Egyszer már maga Orbán Viktor is megrótta a Kúriát (igaz, még nem Varga Zs. vezette), mert szerinte elvett tőle egy mandátumot.
Egy bíró megkérdezettünk a korábbi OBH-elnök, Handó Tünde kései időszakához hasonlította Varga Zs. 2025-ös, erős indulatok hevítette levelezését: „Nála sem lehetett érteni, hogy mit csinál, nem volt benne semmi ráció.”
Az összes bírói szervezet – Senyei György OBH-elnök kitüntetetten –, civil szervezetek, a tiltakozó bírák: mindenki megkapta a magáét. Ha retorikája érthetetlenül túlzónak tűnik is, azért a tárgyalótermi gyakorlat nélkül a kormány/parlament által a személyére szabott jogalkotással Kúria-elnökké kinevezett volt ügyész, majd alkotmánybíró Varga Zs. András barát-ellenség felismerő rendszere pontosan leköveti a kormányét.
Szerepfelfogását – nem először – már december 18-án, az Országgyűlés plénuma előtti beszédében felrajzolta: „Magyarországon van olyan együttműködés az államhatalmi ágak között, amelyet az alkotmány, az Alaptörvény előír (…) a függetlenségünk bármilyen megsértésének kísérlete esetén fel kellene lépnünk, de ez nem azt jelenti, hogy Magyarország és a magyarországi bíróságok ne az állam részei lennének. Mert ugye elhangzik olyan felvetés is eléggé gyakran, hogy a bíróságok az államtól függetlenek. Ezt sem minősíteném.”
Hogy a bíróságok ne lennének az állam részei, azt senki, azok sem állították, akik a következő mondatokat fogalmazták, egyikét a bírók érdekvédelmi szervezete, a Magyar Bírói Egyesület (MABIE) honlapján található számtalan bírói tiltakozásnak: „A bírónak nem csupán a kormányzat végrehajtó és törvényhozó ágához fűződő szükségtelen kapcsolatoktól és befolyásolástól kell tartózkodnia, hanem ennek egy külső megfigyelő számára is nyilvánvalónak kell látszania.” Ők – ellentétben Varga Zs. felfogásával – államon ugyanis nem a kormányt értik.
Mi a cél?
Az idézett szöveget a két magyarországi szolgálati bíróság elnökei jegyezték szolgálati bíró társaik nevében. Nyílt levelük így kezdődik: „A szolgálati bíróságoknak az igazságszolgáltatás rendszerében betöltött morális szerepének felelősségét átérezve, az első- és másodfokon eljáró szolgálati bírák többségének támogatásával az alábbi nyilatkozatot tesszük.”
A szolgálati bíróság dönt – leegyszerűsítve – a bírák etikai ügyeiről, így a tömeges bírói tiltakozás, az esetleges megtorlás vagy a dermesztő hatás miatt komoly súlya van annak, ha elnökeik szerint „megilleti a bírót a véleménynyilvánítás joga, sőt a bíróság függetlensége védelmében kötelessége is megnyilvánulni. Biztosítjuk továbbra is, hogy a szolgálati bíróságok az eljárásuk során ezt az elvet érvényesítik, a bírókat a megállapodás kapcsán kifejtett véleményük miatt hátrány nem érheti.”
A novemberi megállapodás a kormány és a bírósági vezetők között, és az év végi törvénykezés nyomán (benne az inflációs veszteségeket sem fedező fizetésemelés) számtalan bíró tiltakozott. Lemondásra kényszerült az OBT elnöke is; a testület január 15-i ülésén a kormánymegállapodás felmondására készül.
Varga Zs. András a Kúria munkatársainak küldött újévi levéllel reagált a bírói körökben szokatlan tiltakozáshullámra, majd amikor mind az OBT, mind az OBH közleményben utasította vissza az állításait, hétfőn, január 13-án újabb (immár ötoldalas) filippikával válaszolt.
Varga Zs. András jól érezte meg, hogy a két bírósági elnök, Farkas Katalin és Éliás Dávid ezzel a 2700 bírót nyugtatta meg: nem marasztalják el őket, ha etikai eljárás indulna ellenük a véleménynyilvánítás miatt.
Az újévi köszöntőnek három fő csapásiránya volt:
- nekiment a szolgálati bíróságoknak,
- nekiment a bírók véleménynyilvánítási szabadságának,
- a bíróságok ítélkezési gyakorlata egységének biztosítását nevezte a Kúria fő feladatának.
A három dolog összefügg. Egyrészt születhet a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsában a bírók véleménynyilvánítási szabadságával kapcsolatos döntés, amelyet most lényegében csak a Bírók etikai kódexének megengedő passzusai szabályoznak.
Egy törvénymódosítás pedig megszüntetheti a jelenlegi helyzetet, amikor a szolgálati bíróságokra nem vonatkoznak a jogegységi döntések. És akkor már tényleg egyetlen bíró sem mer majd megszólalni, hiszen fegyelmi indulhat ellene emiatt, holott már így is erős a chilling effect, a dermesztő hatás: a MABIE tavaly tette közzé kutatásának eredményeit: a megkérdezett bírók ötven százaléka szerint erőteljesen érvényesül, további 36 százalék szerint pedig inkább érvényesül a dermesztő hatás körükben.
A fő ellenség most: a szolgálati bíróságok
Varga Zs. András már december 18-án feljelentette a szolgálati bíróságokat a parlamentnél: „Egyetlenegy körülményre azért hadd hívjam fel az Országgyűlés figyelmét: hogy intézményesen ezt a megállapodást meg az ehhez vezető folyamatokat senki nem támadta. De – amint az OBT jegyzőkönyvében leírtam – két intézmény igen: az első- és a másodfokú szolgálati bíróságok elnökei, mégpedig olyan módon támadták, hogy előzetesen felmentést adtak mindenért, ami ezzel kapcsolatban történik. Ugye ez a két bíróság jár el a bírák szolgálati ügyeiben. Én ezt nem kívánom értékelni, de a tényről, úgy gondolom, hogy az Országgyűlésnek tudnia kell.”
A Kúria-elnök itt nyilvánvalóan jogalkotásra serkenti a jogalkotót. Erre újévi köszöntőjében is kitért: „A levelem elején említett megállapodások ígéretet hordoznak arra is, hogy ha szükséges, megkapjuk a külső segítséget. Ha az eljárási törvények módosítása lesz szükséges, eséllyel kezdeményezhetjük ezt is.” (Azért ír megállapodásokról, mert – mint második leveléből kiderült – ő nemcsak a négyoldalú, kormány–OBH–OBT–Kúria-megállapodás egyik aláírója volt, hanem külön megállapodást is kötött a minisztériummal, aminek köszönhetően a kúriai bírók – ellentétben a többi bíróval – elégedettek lehetnek a béremelésükkel.)
Azért említi az eljárási törvények módosítását, mert ez lehet az a pont, amellyel a szolgálati bíróságok besorolhatók lesznek a többi bíróság mellé. Ugyanis bár sarkalatos törvény szabályozza a működésüket (a bírók jogállásáról szóló), de nincs lefektetve az eljárásrendjük. Ennek kidolgozására elvileg már 2020 óta működik az Igazságügyi Minisztériumban egy munkacsoport. Az OBT 2023. december 5–6-i ülésén azt mondta a minisztérium képviselője, hogy „a szabályozás tárgya alkotmányjogi fókuszú kérdéseket is felvet, valamint sarkalatos törvényeket érint”. Nem lenne meglepő, ha a következő évben szárba szökkenne a munkájuk, ami csökkentheti a szolgálati bíróságok függetlenségét is.
A szolgálati bíróságok ugyanis abban is egyedülállók, hogy az OBT választja meg a tagjaikat (a Kúria és az ítélőtábla összebírói által javasoltak közül), és az OBT-nek tartoznak elszámolással is. Ez logikus, hiszen nem lehetnek munkajogi függésben azoktól, akik által kezdeményezett etikai eljárásokat kell majd lefolytatniuk, emiatt vezető pozíciót betöltő bíró sem lehet a tagjuk.
Varga Zs. – aki újévi köszöntőjében „magát bíróságnak tekintő formációnak” nevezi őket – több éve megkérdőjelezi a szolgálati bíróságok alkotmányos alapját az OBT-üléseken (Kúria-elnökként hivatalból tag), amikor a szolgálati bíróságok ügyei kerülnek napirendre.
Először a 2023. március 1-jei ülésen kérdezte meg a szolgálati bíróságok vezetőit, hogy „vizsgálták-e a saját működésük normatív alapjait”. 2023. október 4-én ezt mondta: „Csak a rend kedvéért mondom, megismételve a korábban többször elmondottakat, hogy az Alaptörvény, ha jól emlékszem, hetedik módosítása után ezeknek a különbíróságoknak az alkotmányos jogalapja megszűnt, ezt előbb-utóbb valaki szóvá fogja tenni. Ezzel foglalkoznunk kellene.” 2023. december 5–6.: „Csak a rend kedvéért mondom, ahogy szoktam, hogy a nyolcadik Alaptörvény-módosítás óta a szolgálati bíróságok, illetve fegyelmi bíróságok létének alkotmányos alapja megszűnt.”
Több, általunk megkérdezett bíró, illetve szakértő szerint nem állja meg a helyét Varga Zs. alkotmányos indoklása a szolgálati bíróságok felszámolására (az Alaptörvény nem nevesíti őket), mert nem különbíróságok, hanem lényegében a bíróságok belső bíróságai. Igaz, ennek ellentmond, hogy akkor miért nem vonatkoznak rájuk a jogegységi döntések; bár tény, hogy az Alaptörvény nem nevesíti őket, de sarkalatos törvény igen.
Pont a bírói szervezettől való függetlenségük miatt nevezik az egyiket a Budapest területén működő ítélőtábla mellett eljáró elsőfokú szolgálati bíróságnak, a másikat pedig a Kúria mellett eljáró másodfokú szolgálati bíróságnak, és nem például a Kúrián működőnek, hiszen nem működhetnek bírósági igazgatási vezető fennhatósága alatt, mert az igazgatási vezetővel szemben is képesnek kell lenniük dönteni egy eljárásban. Ezért felügyeli őket az az OBT, amely a bírói önigazgatás közjogi jogosítványokkal bíró szervezete.
De azt a problémát mindenki, a szolgálati bíróságok vezetői is látják (OBT-ülésen el is mondták), hogy úgy működnek, hogy nincs rendben a státuszuk, mert nincs rájuk vonatkozó eljárási törvény. „Gyakorlatilag attól függően, hogy kik vannak többségben a tanácsban, büntetőbírák vagy polgárisok, aszerint folyik az eljárás” – mondja egy bíró. A két ügyszaknak ugyanis más az eljárási szabálya.
A szolgálati bíróságok mindig a bírák etikai kódexét alkalmazták a fegyelmi ügyeknél. Egy bíró szerint alkotmánybírósági határozat is kimondta, hogy a kódexet nem lehet semmisnek tekinteni, alkalmazni kell.
Annak, hogy a politikai kinevezettekhez, például Varga Zs. Andráshoz legközelebb lévő vezető bírók nincsenek ott a fegyelmi bíróságokban, lehet jelentősége, mert Lengyelországban egy tizenegy fős fegyelmi testület elég volt ahhoz, hogy szétzilálja az egész lengyel bírói kart. Létrehoztak egy külön fegyelmi tanácsot a legfelsőbb bíróságon, és ez elé vitték azokat a bírókat, akik például az Európai Unió Bíróságához fordultak előzetes kérdéssel, vagy akiknek az ítéletét kifogásolták. (Utóbbira nálunk eddig csak egy kísérlet volt az előző OBT tagja, Vasvári Csaba esetében, de aztán visszavonták a kezdeményezést.) Az unió előírta a lengyel fegyelmi tanács felszámolását, de a végrehajtással késlekedtek; sok kárt tett a rendszerben, mire megszüntették.
A szolgálati bíróságok útján tehát gyorsan és hatékonyan fel lehet számolni a bírói szervezetrendszer függetlenségét a szervezet egészében, emiatt a 75 első és 15 másodfokon ítélkező szolgálati bíró a jogállamiság fontos garanciája maradt.
Tiltakozhatnak-e a bírók?
Tavaly nyáron külön cikkben foglalkoztunk a bírói véleményszabadság helyzetével, értelmezésével, szabályozásával, azzal, hogy úgy kell-e értelmezni a jelenlegi jogszabályi kereteket, hogy minden tilos, tehát például a jogszabályokat sem szabad véleményezni, mert az már politika, vagy pedig – félretéve a politizálás tilalmát – szabad véleményt alkotni jogszabályokról, sőt akár jogállamiságról és a bírói függetlenségről is; ahogy egyébként a Fidesz által menesztett korábbi legfelsőbb bírósági (ez volt a Kúria elődje) elnök, Baka András ügyében kimondta a nemzetközi bíróság, az EJEB ítélete (amelynek teljes végrehajtásával még mindig adós a magyar kormány/jogalkotó).
Varga Zs. András ezt nem így látja, szerinte „nemcsak a politizálást, hanem a közügyekben való megszólalást is tiltja az Alaptörvény” – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában 2020 júliusában.
Az Alaptörvény generálklauzulája szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítási szabadsághoz. A bírákra azonban speciális rendelkezések is vonatkoznak, amelyek tágan megfogalmazott tilalmakat állítanak fel. Míg Varga Zs. András egy totálisan tiltó értelmezést képvisel (miközben persze ő maga is politizál, csak a másik oldalon, amikor az OBT-ülésen a kormánnyal kötött megállapodás mellett érvel), az OBT az Alaptörvénynek és a nemzetközi standardoknak is megfelelően olyan értelmezést bontott ki a kódexben, miszerint a közvetlen politizálás tilos, de az nem, ha a bíró a függetlensége érdekében szólal fel.
Varga Zs. András jól érezte meg, hogy miért kell nehéztüzérséggel támadnia az előző OBT által elfogadott új etikai kódexet – mondta lapunknak nyáron Farkas Erika, a magyar Helsinki Bizottság szakértője. Amikor nyilvánvaló volt, hogy politikai akarat hiányában a kormány/parlament nem fog törvényt módosítani a bírák szólásszabadságáról, a bírák úgy teremtettek mozgásteret maguknak az OBT-ben, hogy módosították az etikai kódexet, az egyetlen lehetséges szabályozót, amelyhez az OBT hozzányúlhatott. Ezt vették megengedőbbre a bírói véleménynyilvánítás szabadsága terén, összhangban azzal a követelménnyel, amit a strasbourgi emberi jogi bíróság felállított.
Viszont ha a Varga Zs. András vezette Jogegységi Panasz Tanács hoz majd egy jogegységi döntést arról, hogy ha egy bíró véleményt nyilvánít az igazságszolgáltatást érintő jogszabályról, akkor alkotmánysértést követ el, az a véleménynyilvánítás teljes bedarálását jelentheti – mondja most több megkérdezettünk.
Hiába az OBT által megalkotott – és Varga Zs. által rögtön az Alkotmánybíróság elé küldött – etikai kódex. AB-döntés még nincs, de már Strasbourgban is figyelik, hogy fog eldőlni az ügy az Alkotmánybíróság előtt. Az AB most fekteti, de az ő eljárásukat is irrelevánssá tenné egy jogegységi döntés, arra hivatkozva visszadobhatja, mondván, a jogegységivel már eldőlt a probléma.
Varga Zs. András most a szerinte törvénytelenséget elkövető szolgálati bírósági elnökökön kívül még csak megtévesztett bírákról írt leveleiben, de a Kúria egyik bírója, Kovács András ellen indított eljárásainak magja már a véleménynyilvánítás szabadsága: szabad-e a bírónak tanulmányt írnia a bírói függetlenségről?
Jogegység a megfelelő forrásból
„Nem létezik fölösleges, indokolatlan vagy túlzó eszköz, ha az a jogegységet szolgálja – írta újévi köszöntőjében a Kúria elnöke. – A Kúria átalakulása befejeződött (…) a Kúria másodfokú bíróságból átalakult a jogegységet biztosító legfőbb bírói fórummá. A Kúria immár más, mint ami volt, már nem egyszerűen legfelsőbb bíróság.”
Varga Zs. András egy ideje már hangoztatja, hogy rendkívülivé kell tenni és vissza kell szorítani az ítéletek kúriai felülvizsgálatának körét, hogy a Kúria a többi bíróság ítélkezését is valamennyire megkötő (a precedensjogot azért nem vezették be) jogegységi határozatok megalkotására fordíthassa erőforrásait.
„Azzal a feladattal küldték a Kúriára, hogy az egész rendszert vegye kontroll alá – mondja egy forrásunk, visszaidézve a többkörös, személyre szabott jogalkotást Varga Zs. kinevezéséhez. – Nyilván a Kúriát könnyen tudja, mert ott ő a főnök. Ő nevezi ki a bírókat, ő dönti el, hogy ki lesz tanácselnök, ki melyik tanácsban ül, de az csak egy százfős szervezet. Ezért amikor kinevezték, kapott egy pluszeszközt, hogy az összes többi bíróságon is rendet tudjon tenni: ez a jogegységi rendszer. Ezen keresztül megmondhatja, hogy a bírák hogyan kötelesek értelmezni a magyar jogszabályokat.”
Ő vezeti a Jogegységi Panasz Tanácsot, ő választotta ki, hogy kik ülnek ott; ahogy a panasztanács szerint értelmezni kell a jogot, az a kötelező értelmezés mindenki számára. Vagyis a Kúria elnöke és a kinevezési jogkörébe tartozó kúriai vezetők kötelező erővel írhatják elő azt a jogértelmezést, amelyet azután minden bírónak követnie kell.
Ráadásul az Alkotmánybíróság már pár ügyben kimondta, hogy önmagában az, hogy egy bíró nem ért egyet azzal a jogértelmezéssel, amelyet a Kúria adott, nem ad alapot arra, hogy ne kövesse. Nem ok nélkül volt ezért hálás december 18-án Varga Zs. András a parlamentben: „Minél vitatottabb tehát egy jogértelmezési helyzet – és ennek megfelelően minél nehezebben hoz döntést a tanács –, annál nagyobb az esély arra, hogy majd megtámadják az Alkotmánybíróságon. Ezért volt nagyon jelentős döntése az Alkotmánybíróságnak az, amelyben azt állapította meg konkrét ügyben, hogy a Kúria jogegységi határozatával szemben a többi bíróságnak szakjogi kérdésben már nincs több eszköze. Az tehát, hogy a többi bíróság nem ért egyet az ilyen vitatott jogkérdésben végül meghozott döntéssel, önmagában nem alkotmányossági kérdés, ezért követni kell a jogegységi határozatot” – mondta.
Egy jogegységi döntés kvázi törvényként működik – mondja egy megkérdezettünk: „Kötelező alkalmazni, és nagyon szűk körben van vele szemben jogorvoslati lehetőség.”
Csakhogy a szolgálati bíróságok kimaradtak ebből, pont amiatt a garanciális elem miatt, hogy ha egy igazgatási vezető bíróság elé állítja a saját alkalmazottját, a bírót, akkor az ítélkező szolgálati bíró független legyen az igazgatási vezetőtől is. (Ezért választja ki az OBT őket.) Csakhogy a kimaradással kimaradnak a jogegységesítő tevékenység alól is, így Varga Zs. (vagy akár az OBH-elnök) sem igazgatási úton nincs rájuk hatással, sem jogegységesítő hatása nem ér el hozzájuk.
Választás előtt
A szintén politikai kinevezett (persze a NER előtt is minden, a parlament által megválasztott bírósági vezető politikai kinevezett volt) OBH-elnök, Senyei György így fogalmazott Varga Zs.-nek címezve még 2023-ban az Országos Bírói Tanács egyik ülésén: „Mindenki tudja, legalábbis sokan tudják/tudjuk, hogy egy vágyálma van: az igazságszolgáltatás leuralása. Aki ezzel ellentétes véleményt formál, azt ellenségként kezeli.” Nem véletlenül támadja Varga a legkeményebben az OBH-elnököt leveleiben.
Megkérdezettjeink abszurdnak nevezik, hogy a Kúria elnöke nyilvánosan megkérdőjelezi egy magyar bírói testület legitimitását, de láttuk, hogy a megszüntetésük súlyos és az igazságszolgáltatást betörni igyekvők számára hasznos következményekkel járhat a magyar bírák számára.
Újévi levelében Varga Zs. András a saját kúriai kollégáihoz beszél, amikor azt írja, hogy nem ingyen kapták a sok pénzt, az esetükben jelentős fizetésemelést, hanem lesz még feladatuk.
A fenyegetés, amelyet rajta kívül mindenki kihallott a leveléből (és nyilatkozatokban tiltakoztak miatta), nem a kevés tiltakozó kúriai bírónak szólt, hanem az összes többinek, aki – Varga Zs. szerint – politikai nyilatkozatot tett; kiemelten a szolgálati bíróságok elnökeinek, akik bírótársaikkal együtt felismerték, hogy meg kell nyugtatni a fegyelmi eljárásoktól tartó tiltakozó bírókat. Varga Zs. év végi levelezésének ez a tétje: a szolgálati bíróságok beszántása és ezzel – valamint egy esetleges jogegységi határozattal – a bírói tiltakozások megakadályozása.
A MABIE vélhetően okkal tette első helyre a sok bírói nyilatkozat között a két bírósági elnök levelét arról, hogy az ő jogi álláspontjuk szerint senkit nem érhet retorzió véleménynyilvánítás miatt. Ha a nyilatkozatuk után két hónappal mégis beszántják őket, mondjuk úgy, hogy elveszik az OBT-től a jogkört, hogy ők válasszák meg a szolgálati bírókat, az erős jelzés lesz – az EU felé is.
Mivel a szolgálati ügyek nem jutnak a jogegységi tanács elé, mert nincs olyan eljárási törvény, amely alapján odavihetők, a jogalkotó az eljárási törvények útján tudná őket rákapcsolni a jogegységi rendszerre – mondja egy forrásunk. Akkor a Jogegységi Panasz Tanács dönthetne a bírák szolgálati jogviszonyával kapcsolatos kérdésekről is, például a bírói véleménynyilvánítás szabadságáról. Eljárási szabályba lehet foglalni, hogy ha a szolgálati bíróság kétféleképp dönt – vagy anélkül is –, a bírósági vezetők előzetes döntéshozatalt kezdeményezhetnek. A Kúria megállapítja ezt, és onnantól az a kötelező értelmezés.
A szolgálati bíróságok fölötti diszponálás minden bíró uralását jelenti – mondja egy bíró –, „mert akkor minden vitatott bírót el lehet intézni”.
Az év végi igazságügyi törvénykezés még csak a kóstoló volt. „Brutális változások jönnek, elég csak azt kiemelni, hogy a járásbírókat a törvényszék egész területén lehet küldözgetni majd ítélkezni. Fontos, hogy ezt a folyamatot ne zavarja meg a bírák tiltakozása, ezért már most kemény kézzel fel kell lépni ellenük” – mondja egy másik. Ráadásul látszik, hogy a bírói kart nagyon felpaprikázta az elmúlt két hónap. Szerinte nagyon sok múlik azon, hogy a bírók a következő egy évben „mennyire tudnak ellentartani”.
Bő egy év múlva választások lesznek, amikor, úgy tűnik, a kormánypártnak minden voksért le kell majd hajolnia. A bíróságok ebben fontos eszközök lehetnek a választási jogorvoslat végső fórumaként. Forrásaink ezért azt valószínűsítik, hogy Varga Zs. András jelentős hatalmat fog kapni, „mindent megengednek neki, és ezt tudja”. Ugyanakkor azt is látnia kell, hogy már a kormány igazságügyi politikájával eddig nem ellenséges bírák is szembefordulnak vele.
