Magyarország kivételével, úgy tűnik, egyetlen uniós tagállam sem vonta kétségbe a keddi tanácsülésen az Európai Bizottságnak azt a véleményét, hogy Lengyelországgal szemben indokolt az EU-szerződés 7. cikke szerinti eljárás megszüntetése. A magyar kormány mintha a következő Európai Parlamentre (is) számítana abban, hogy kiszabaduljon a jogállami eljárás alól.
Az Európai Bizottság szerdán szabad kezet kapott a 7. cikk szerinti eljárás leállítására Lengyelországgal szemben, miután a tagállamok miniszterei – az egyetlen Magyarország kivételével – elfogadhatónak találták a lengyel igazságügy-miniszter és a bizottság érveit a hét éve tartó eljárás megszüntetése mellett. A hivatalos döntésre a biztosi testület valamelyik soron következő ülésén kerülhet sor, miután az eljárást az Európai Bizottság kezdeményezte, és a tanács formailag igazából sohasem szállt bele, mert a meghallgatásokon és a helyzetértékelésen túl nem jutott el odáig, hogy megállapítsa a tényállást, miszerint az igazságszolgáltatás függetlenségének csorbítása miatt Lengyelországban fennáll a jogállamiság megsértésének egyértelmű veszélye.
Ki hozhat döntést az eljárás leállításáról?
Ez az, ami Věra Jourová illetékes bizottsági alelnök szerint többé nem helytálló, tekintettel a tavaly megválasztott új lengyel kormány konstruktív hozzáállására, az igazságügy-minisztere által februárban előterjesztett cselekvési tervre és a folyamatban lévő törvénymódosításokra és intézkedésekre.
Bóka János, az európai ügyekért felelős magyar miniszter ugyanakkor sajtótájékoztatóján érzékeltette, hogy az Orbán-kormány még nem tartja teljesen lezártnak az ügyet, ugyanis szerinte a tanács jogi szolgálatának véleményétől függ, hogy a Lengyelországgal szembeni eljárás leállítása automatikus, vagy a bizottság helyett a tanácsnak kell kimondania a végső szót.
Bóka János: A 7. cikk szerinti eljárás teljesen hiteltelenné vált
A bizottság pozitív ajánlása miatt érzett magyar frusztráció jeleként Bóka múlt héten levelet írt Věra Jourovának, több pontban is megkérdőjelezve a bizottság eljárásának következetességét, kettős mércével vádolva Brüsszelt. „Ez csak megerősíti azt az álláspontunkat, hogy az uniós intézmények a 7. cikk szerinti eljárást politikai eszközként használják” – jelentette ki az európai ügyek magyar minisztere a Varsóval szemben hízelgő bizottsági döntések időzítésére utalva.
A magyar sérelem fő forrása, hogy – miként Bóka is rámutatott – az Európai Bizottság a Tusk-kormány esetében eltekintett attól a gyakorlattól, amelynek értelmében a jogállamisági problémákat jogalkotással és más konkrét intézkedésekkel kell orvosolni. Magyarán: úgy engedte ki Lengyelországot az eljárásból, hogy lényegében megelőlegezte neki a bizalmat. A testület Bóka szerint Varsó esetében egy menetrendet nem tartalmazó, általános cselekvési tervet ítélt meg, amelynek „legtöbb elemét a lengyel kormány még nem is kezdte el végrehajtani”. A pozitív döntés alapja szerinte egyetlen igazságügy-miniszteri rendelet volt, máskülönben a még az előző, a Morawiecki-kormány alatt meghozott döntéseket vették figyelembe, így tulajdonképpen az előző kormánynak lehetne gratulálni – tette hozzá szarkasztikusan.
Bóka számára mindenesetre az egész ügy kezelése a bizottság által azt eredményezte, hogy a 7. cikk szerinti eljárás „teljesen hiteltelenné vált”.
Jourová: Varsóval megvan a bizalom
Adam Bodnar, a Tusk-kormány igazságügyi minisztere ugyanakkor még hétfőn, a lengyel állandó képviseleten rendezett konferencián részletesen ismertette az igazságszolgáltatás függetlenségének helyreállítását célzó reformok állását (kitért arra is, hogy jelenleg három törvénytervezet is a parlament két háza előtt van, köztük az, amelyik szétválasztaná az igazságügyi miniszter és a főügyész pozícióját), továbbá azt, hogy a tempót lassítja az a megfontolás, hogy az új lengyel kormány a jogállamiság talaján és kiterjedt egyeztetésekkel próbálja helyreállítani a törvényességet úgy, hogy a Jog és Igazságosság (PiS) párti elnök, Andrzej Duda komoly akadályokat gördít a folyamat elé.
A tanácsülést követő sajtótájékoztatón egy erre vonatkozó kérdésre válaszolva Věra Jourová először is elismerte, hogy a testület tudatában van annak, hogy „nem minden törvényt fogadtak még el teljesen Lengyelországban”. Bókának ellentmondva – aki szerint a mai helyzet lényegében ugyanaz, mint a korábbi – ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a helyzet a terepen mostanra megváltozott, mert a bírákat már nem veszik célba igazságtalan fegyelmi eljárásokkal, a bíróknak már nem mondják meg, hogyan kell ítélkezniük, és nem üldözik őket. Jourová szerint a lengyel kormány eltökéltsége – elődjével szemben –, az igazságszolgáltatást jellemző problémák elismerése és az azokkal való szembenézés, az uniós jog elsőbbségének elismerése és egy realista cselekvési terv előterjesztése egytől egyig olyan tényező, amely alapján a bizottság meggyőződése, hogy Lengyelországban már nem áll fenn a jogállamiság megsértésének egyértelmű kockázata. Az alelnök azt is megjegyezte, hogy az új kormány és a bizottság közötti bizalom is sokat nyomott a latban a pozitív értékelés során.
Jourová a lengyel európai ügyi minisztert idézve megjegyezte, hogy a tagállamok 26:1 arányban támogatták a bizottság értékelését arról, hogy megérett a helyzet az eljárás megszüntetésére.
Miben más a lengyel és a magyar eljárás?
„A kormány minden jogállamisági eljárásból próbál inspirációt meríteni. Vizsgáljuk, hogy a cselekvési terves megoldás milyen lehetőségek széles tárházát nyitja meg a magyar kormány előtt a jövőre nézve” – válaszolta a miniszter egy újságírói kérdésre, hogy a kabinet nem lát-e követendő példát a lengyel módszerben.
Megfigyelők ugyanakkor emlékeztetnek rá, hogy a két, 7. cikk szerinti eljárásban számos eltérés van, amely Lengyelország számára könnyebbé, Magyarország számára pedig nehezebbé teszi a kilépést az eljárásból. Először is Varsóval szemben az Európai Bizottság kezdeményezte, és ő is vonhatja vissza, illetve kezdeményezheti a visszavonását. Magyarország esetében az eljárás megindításáról szóló döntést az Európai Parlament hozta, amelynek formailag és gyakorlatilag sincs szerepe az azt követő procedúrában.
Az Orbán-kormány mostanáig hevesen ellenezte, hogy az EP-nek bármilyen lapot osszanak a folyamatban, például részvételt a meghallgatásokon. Ehhez képest figyelemre méltó Bóka Jánosnak az a megjegyzése, miszerint „az intézményi átmenet idején annak is van relevanciája, hogy az EP hogyan látja a 7. cikk szerinti eljárás jövőjét. Lehetőséget kell adni (az új parlamentnek), hogy ebben a kérdésben megnyilvánuljon, és hatása kell hogy legyen (a magyar soros elnökség alatt) az általános ügyek tanácsa napirendjének az összeállítására.” Ez elég nagy elmozdulást mutat a magyar kormány álláspontjában, amit nyilvánvalóan befolyásol az a remény, hogy az új EP összetétele az Orbán-kormány számára kedvezőbben alakul.
A másik lényeges különbség a két dosszié között, hogy míg Lengyelországgal szemben az eljárás megindítását egyértelműen az igazságszolgáltatás függetlensége elleni összehangolt támadás indokolta, addig Magyarország esetében rendszerszintű jogállamisági problémákra hivatkozva indult el, azaz a lengyel problémahalmaz kisebb, így könnyebben megoldható a magyarnál, amely ráadásul újabb és újabb problémákkal bővült az idők folyamán.
