Több mint kétszáz ukrán civilt tartanak továbbra is fogva az Oroszország által támogatott erők törvénytelen ítéletekkel, miután 2014-ben konfliktus robbant ki a Donbászban. Bár Oroszország 2022-es inváziója óta több ezer katonai foglyot cseréltek ki, ezek a civilek a hozzátartozóik szerint továbbra is frusztráló bizonytalanságban élnek.
2018-ban az ukrajnai Donyecki terület egy részét ellenőrző, Oroszország által támogatott erők tíz év börtönbüntetésre ítélték Valerij Matyusenkót „kémkedésért”, miután tíz hónapig fogva tartották és egy általuk tárgyalásnak nevezett eljárást folytattak le ellene.
Az Ukrajna elleni teljes körű orosz inváziót megelőző években Matyusenko hetente két helyi telefonhívást bonyolíthatott le, egyenként legfeljebb két percig.
„Csak néhány perc volt, de legalább hallottunk felőle — mondta a Szabad Európának felesége, Tetyjána Matyusenko, aki az ukrán kormány ellenőrzése alatt álló területen él. "Volt ott egy barátom, aki helyben felhívta Valerijt, majd Messengeren keresztül bekapcsolta hozzám, hogy egy kicsit közvetlenül is beszélhessünk. De most ezt elvették tőlünk.”
Amióta Moszkva 2022 februárjában megindította a nagyszabású támadást, Matyusenko börtönőrei megszüntették az ilyen jellegű telefonhívásokat.
„Hat év alatt egyszer sem látogatta meg a férjemet a Vöröskereszt —tette hozzá Tetyjána —, akárhányszor is kértem tőlük. Mindent magunknak kell csinálnunk.”
Matyusenko egyike annak a több mint kétszáz ukrán civilnek, akiket évek óta börtönben és fegyházban tartanak fogva a Donbászban, ahol 2014-ben kitört a háború Ukrajna és az Oroszország által támogatott erők között, amelyek elfoglalták a Donyecki és Luhanszki terület egy részét. A körülmények rácsok mögött csak romlottak a tavalyi invázió óta.
Bár Oroszország és Ukrajna az elmúlt évben több ezer katonafoglyot cserélt ki, a bebörtönzött civilek kevés figyelmet kaptak. Moszkva nem hajlandó tárgyalni róluk, gyakran még az alapvető információkat sem erősíti meg állapotukról vagy tartózkodási helyükről. Ugyanakkor a foglyok családja szerint az ukrán kormány nem tesz eleget az ügy érdekében.
„Nem úgy harcolnak a hozzátartozóinkért, ahogy szeretnénk— mondta Tetyjána. „Úgy gondolom, ha az ukrán kormány valóban akarná, a szeretteink szabadok lennének. Folyamatosan azt mondják, hogy nincs mechanizmus a civilek szabadon bocsátására.”
Harminc kilóval könnyebb
Matyusenkót a 32-es számú büntetés-végrehajtási intézetben tartják fogva a Donyecki terület Makijivka városában, nem messze a frontvonaltól. A 2022. februári invázió óta a települést többször is lövedékek találták el.
Felesége attól tart, hogy rákos lehet, de nem tudta elérni a diagnózis megerősítéséhez szükséges orvosi vizsgálatot.
„2019-ben ismerősök révén sikerült megszerveznünk egy ultrahangvizsgálatot, hogy ellenőrizzük a szerveit "– emlékezett vissza. „Pajzsmirigybetegséget fedeztek fel nála. Most próbálunk vérvételt szervezni, de sehová sem engedik Valerijt .”
„Keresnem kell egy embert Makijivkában, aki elmegy egy laboratóriumba és elhozza a mintavételi készletet, majd elintézi a börtönnel, hogy reggel az első dolog legyen a mintavétel, és délelőtt 10 óra előtt elviszi a mintákat a laboratóriumba" — mondta. „Mindezt megszervezni egy olyan helyen, amelyet bombáznak, elég nehéz.”
Az orosz invázió óta a szeparatisták csak háromhavonta egy húsz kilogrammos csomag fogadását engedélyezik a foglyoknak.
„Utoljára április 17-én tudtunk neki élelmiszert küldeni "— mondta Tetyjána. „De mi az a húsz kiló élelem három hónapra, amikor alig kapnak enni? A férjem most ötven kiló. Az előzetes letartóztatásban 78 kiló volt. Majdnem harminc kilóval kevesebb a súlya.”
„Nincs senki másom”
Olena Peh, a Donyecki területen fekvő Horlivkából származó kultúrakutató és múzeumvezető 2019-ben 13 évnyi börtönbüntetést kapott, mert állítólag embereket toborzott a kijevi kormánynak. A 127-es számú börtönben tartják fogva a Donyecki területhez tartozó Sznizsnye városában.
Lánya, Izabella Peh a Szabad Európának elmondta, hogy édesanyját bántalmazták és kínozták az előzetes letartóztatásban, többek között áramütésekkel, amelyektől rohamot kapott. Izabella attól tart, hogy édesanyja tuberkulózisban szenved.
„Rohamai vannak — mondta Izabella. „Erősen köhög, amit soha nem hagy abba. Gyakran elveszíti az eszméletét. Ha nem kap orvosi ellátást, elveszítem az anyámat. Ő az egyetlen rokonom — nincs senki másom.”
„Anya kitart — tette hozzá. "Harcos típus, hős. Egyike azoknak az embereknek, akik azt mondják: Ne aggódjatok miattam, nem lesz semmi bajom. De tudom, milyen nehéz ez neki.”
Izabella elmondta, hogy letartóztatása óta nem látta az édesanyját. Bár korábban időnként beszéltek telefonon, a telefonhívások mostanra megszűntek.
„A csomagokat háromhavonta húsz kilogrammra korlátozták" — tette hozzá. "Ez szinte semmi. Lehetetlen megenni az ottani ételt. Férgek vannak benne.”
Izabella arra is felszólította az ukrán hatóságokat, hogy tegyenek többet az édesanyjához hasonló emberek szabadon bocsátása érdekében.
„Azt hiszem, most azok élveznek prioritást, akiket Oroszország 2022. február 24-et követően fogott el — mondta. Ezeknek az embereknek van esélyük, nem úgy, mint a rokonainknak.”
„Képzeljék el, milyen erős lehet a hitük Ukrajnában" — tette hozzá. „Ennyi idő után és annyi kínzás elviselése után, tudva, hogy minden nap az utolsó lehet számukra, még mindig hisznek abban, hogy kiszabadulnak. Még mindig hisznek Ukrajnában.”
„A harcom az édesanyámért folytatódik — mondta, de mindig közömbösséggel találkozom. Senki sem hallgat meg minket.”
„Belefáradtam a várakozásba”
Bohdan Kovalcsuk 17 éves volt, amikor az Oroszország által támogatott szeparatisták 2016-ban elrabolták. Jogellenesen 15 év börtönre ítélték, mert állítólag a Kijev-ellenes lázadók által használt autókat robbantott fel. 2019-ben kegyelmet ajánlottak neki azzal a feltétellel, hogy beismerő vallomást tesz, bűnbánatot tanúsít és ígéretet tesz arra, hogy nem hagyja el a szeparatisták által ellenőrzött területeket, amit visszautasított. A Donyecki területen fekvő Csisztyakove városának börtönében tölti büntetését.
„2019 óta nem beszéltem az unokámmal" — mondta Tetyjána Voc. „Ez idő alatt csak egyszer láttam. A lányom háromszor látta, kétszer csak üvegen át.”
„Azt mondja nekem: Nagymama, minden rendben van. Ne aggódj! Nem lesz semmi bajom" – tette hozzá. „Nem akar felzaklatni, ezért visszafogja magát.”
Miközben unokája elrablásának hetedik évfordulójához közeledik, Tetyjána küzd a reményért.
„Sajnos az ukrán hatóságok nem kommunikálnak velem — mondta a Szabad Európának. „Nem mondják meg, mire számíthatok.”
„Kitartok – tette hozzá. „Tudom, hogy csak harcolnom kell érte, és várnom kell.”
Tetyjána Matyusenko, aki azt gyanítja, hogy bebörtönzött férje rákos, szintén csalódottan nyilatkozott.
„Elegem van abból, hogy azt mondják, legyek türelmes – mondta. „Belefáradtam a várakozásba”.
„38 évesen egyedül maradtam a kisfiammal a karomban" – mondta. „Anyám beteg. Apám meghalt. Hat éve nem láttam a férjemet. Jogom van a boldogsághoz, a férjemnek pedig joga van a szabadsághoz”.
