Egy évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt volna, hogy Kazahsztán és Üzbegisztán megegyezik egy óriási gátprojekt megépítéséről a folyásirányban feljebb fekvő szomszédos Kirgizisztánnal.
De a három ország által a múlt héten aláírt, a kirgizisztáni Narin folyón épülő, vízerőművel ellátott gát megépítéséről szóló útiterv azt mutatja, hogy az energia- és vízhiány közelebb hozhatja a közép-ázsiai országokat, ahelyett hogy szétszakítaná őket.
A több mint hárommilliárd dolláros projekt finanszírozása azonban továbbra is kétséges. Eredetileg Oroszországnak kellett volna menedzselnie az építkezést, amelyet a három ország négy év alatt tervez befejezni úgy, hogy a projekt 2024-ben startol.
„Ez a projekt politikai jellegű – mondta Azamat Akenejev, Kirgizisztán fővárosában, Biskekben élő gazdasági szakértő a Dzsalalabad régióban található Kambar-Ata–1 vízerőműről, amelynek tervezett kapacitása megközelíti majd az 1900 megawattot. – A szomszédos országok bevonása tehát némi reményt ad arra, hogy megvalósul.”
A Kambar-Ata–1, az óriási gát és a tövébe telepített vízerőmű megépítésének ötlete még a szovjet időkből származik. 2008-ban Biskek Moszkvához fordult, hogy újraéleszthesse a projektet.
De a dolgok nem éppen a tervek szerint alakultak.
Az Oroszország által a projekthez nyújtott háromszázmillió dolláros kedvezményes kamatozású kölcsön legalább egy része eltűnt. Az orosz média Makszim Bakijevre, Kirgizisztán akkori elnökének, Kurmanbek Bakijevnek a fiára mutogatott.
Miután a Bakijev családot a 2010-es forradalom során elűzték, Kirgizisztán és Oroszország új megállapodást kötött a gátról, valamint több más, szintén a Narin folyón található kisebb vízerőműről.
De 2016-ra Kirgizisztán felbontotta a két orosz állami hátterű vállalattal kötött szerződéseit: Az Inter RAO-val, amely a Kambar-Ata–1-et felügyelte, és a RusHydróval, amely a kisebb vízerőműveket építette volna.
Almazbek Atambajev akkori államfő objektív okokra hivatkozott, amiért Moszkva nem tudott valódi előrelépést elérni a projektekben, miközben az energiaárak világszerte összeomlottak, és a nyugati országok szankciókat vezettek be Oroszország ellen a Krím annektálása miatt.
„Ez még hosszú ideig így lesz (…) Kirgizisztánnak ki kell lépnie ezekből a megállapodásokból, és új befektetőket kell találnia” – mondta akkor Atambajev.
Egyes szakértők azt pedzegették, hogy szerintük Oroszország soha nem is volt nagyon érdekelt a projekt befejezésében.
Moszkva fő célja, mondták, hogy befolyást szerezzen Üzbegisztánnal szemben, amellyel elhidegült a Kreml viszonya, és amely hevesen ellenzi a határfolyókon feljebb építendő megagátak ötletét, arra hivatkozva, hogy káros hatással lennének az ország hatalmas mezőgazdasági ágazatának vízellátására.
Üzbegisztán keménykezű, sokáig uralkodó első elnöke, Iszlam Karimov halála még abban az évben jelentős javulást hozott Taskent és szomszédai kapcsolataiban.
Napjainkban, ahogy Ravsan Nazarov, az Üzbegisztáni Tudományos Akadémia vezető akadémikusa rámutat, a többi közép-ázsiai országgal való együttműködés elmélyítése a víz és az energia területén Taskent nemzeti fejlesztési stratégiája részévé vált.
És bár Taskent még mindig aggódik a gleccserek által táplált Narin folyó vízmennyisége miatt, most már inkább a stabilitás forrását látja a gátprojektben, mint fenyegetést – mondta Nazarov a Szabad Európának. Ráadásul Üzbegisztán energiaigénye egyre sürgetőbb.
Raszul Umbetalijev kirgiz energetikai szakértő a héten a Szabad Európa kirgiz szolgálatának adott interjújában azt mondta, hogy a Kambar-Ata–1 tervei inkább Kirgizisztánnak jelentenek korlátot. Ennek oka, hogy a három ország közös tulajdonban lévő vállalatot tervez létrehozni, amely a vízerőmű elkészültét követően a komplexumot működtetné.
„Ha Kazahsztánnak és Üzbegisztánnak 66 százaléka lesz a vállalatban, akkor ez a két ország fogja kezelni a vízkészleteinket. Ez ellentétes a nemzeti érdekekkel” – panaszkodott Umbetalijev.
2002-ben nyilvánvalóvá vált, hogy hatalmas szükség van a Kambar-Ata–1 által Közép-Ázsiának biztosított többletkapacitásra.
A projekthez csatlakozó három ország a szovjet időkből örökölt, egyesített energiahálózaton keresztül kapcsolódik egymáshoz. 2022 elején egy hálózati probléma során egyszerre szenvedtek áramkimaradást.
Az idei tél hideghulláma pusztítást végzett a régióban: Üzbegisztánban az otthonok sötétbe és hidegbe borultak, az energiahiány miatt akadozó gyárak pedig kénytelenek voltak elbocsátani dolgozóikat.
A Kambar-Ata–1 azonban ugyanazzal a problémával szembesül, mint ami ezekben az országokban visszatartotta az ágazatba történő beruházásokat: Közép-Ázsiában egyszerűen kereskedelmi szempontból nem termel hasznot a kommunista korszak óta dotált energiatermelés, és a rezsimek óvakodnak emelni a fogyasztói tarifákat, mert az politikai instabilitást szíthat. Ez problémát jelenthet, mivel az erőművet építő három ország valószínűleg az erőmű közvetlen célpiaca lesz, a jövőben pedig a dél-ázsiai országokba irányuló villamosenergia-export lehet ambiciózusabb cél.
„Gazdasági szempontból semmi sem változott – mondta Akenejev, a gazdasági szakértő. – Továbbra is veszteséges az erőmű.”
Kirgizisztán jelezte ambícióit azzal, hogy 1,5 milliárd szomot (17,5 millió dollárt) különített el hidak és alagutak építésére a Kambar-Ata–1-nek otthont adó, hiányos infrastruktúrájú régióban.
A munkálatok nyáron kezdődtek a helyszínen.
Novemberben Szabirbek Szultanbekov kirgiz energiaügyi miniszterhelyettes azt állította, hogy a francia állami tulajdonú EDF energetikai vállalat érdeklődést mutatott a projekt iránt, de kevés részletet közölt.
Előző hónapban egy biskeki gazdasági fórumon Adilbek Kaszimalijev kirgiz miniszterelnök-helyettes megkérdezte a Világbankot, hogy érdekelné-e, hogy részt vegyen többek között a Kambar-Ata–1-projektben.
„Tudom, hogy önök megszokták, hogy csak hallgatniuk kell, de most már el kell ismernünk ezeknek a projekteknek a fontosságát. Ezért Kirgizisztán hivatalosan is felkéri a Világbankot, hogy vegyen részt ezekben a projektekben” – mondta Kaszimalijev.
A Világbank nem válaszolt azonnal a Szabad Európa kommentárra vonatkozó kérésére. A bank Kirgizisztánról szóló 2020-as jelentése azonban „a villamos energia krónikus alulárazottságát” és a tarifapolitika terén történő visszalépést jelölte meg az energiaszektorban a magánberuházásokat visszatartó tényezőként.
Üzbegisztán és Kazahsztán szerepe a projektben – a Kambar-Ata–1 által termelt energia egy részének és a határfolyókhoz való hozzáférés biztosításán túl – még nem ismert.
Kasszimhan Kapparov almati közgazdász, az ekonomist.kz weboldal alapítója szerint a befektetések vonzására tett erőfeszítések azon múlnak, hogy a három ország hajlandó és képes lesz-e a tervet a régiót egyesítő zöldenergia-projektként eladni.
„Ez talán az első példa arra, hogy ez a három ország külső partner nélkül kezdeményez egy nagy integrációs projektet” – mondta Kapparov.
„Talán Kazahsztán és Üzbegisztán kezdeti befektetéseket eszközöl – húsz-harmincmillió dollárt –, hogy megmutassa: komolyak a szándékai. Ezt követően jelentősebb befektetéseket kell majd bevonzaniuk a nemzetközi szervezetektől” – tette hozzá.
