Catherine Ashton, az Európai Unió korábbi külügyi és biztonságpolitikai főképviselője védelmébe vette a blokk kezdeti reakcióját Oroszország 2014-es lépéseire, amelyek nyomán annektálta a Krímet. Ashton említette Koszovót is, bár még a hétfői, súlyos incidensek előtt nyilatkozott.
A volt európai uniós fődiplomata Ukrajnáról szólva elismerte, hogy „akkor nem tudtuk azt, amit most tudunk”, és azt mondta, hogy a későbbi politikában nem kapott kellő prioritást „az, ami Ukrajnában történt”.
Ashton emellett sürgette a balkáni szomszédokat, Szerbiát és Koszovót, hogy „üljenek tárgyalóasztalhoz és találjanak válaszokat” a Belgrád és Pristina közötti kapcsolatok normalizálását megakadályozó, elhúzódó nézeteltérésekre – egy teljes évtizeddel az úgynevezett brüsszeli megállapodás után, amelynek megkötésében ő is közreműködött. (A nyilatkozatnak különös aktualitást ad a koszovói nemzetközi békefenntartók elleni támadás, amelyben magyar békefenntartók is megsérültek.)
A Szabad Európa balkáni szolgálatának adott exkluzív interjúban Ashton kiemelte, hogy a nyugat-balkáni országok végül megfelelnek majd az uniós tagság feltételeinek, valamint arról is beszélt, hogy az orosz szerepvállalás a térségben további nehézségeket jelent az EU-nak.
Moszkva kihívásokat támaszt
„Mindig is tisztában voltunk Oroszország befolyásával és szerepvállalásával a Nyugat-Balkánon – mondta. – Az ukrajnai események ezt még inkább előtérbe helyezték.”
Ashton volt az EU első számú főképviselője, aki 2009 és 2014 között a blokk kül- és biztonságpolitikai koordinátoraként és megbízottjaként tevékenykedett.
Oroszország 2014-ben burkolt módon, azonosító nélküli fegyveresek útján foglalta el, majd annektálta a Krím félszigetet, amit az ENSZ elsöprő többséggel elutasított. 2022 februárjában az Oroszország által támogatott kelet-ukrajnai szeparatisták által vezetett, lappangó konfliktus teljes körű orosz invázióvá terebélyesedett.
Az Európai Unió és az Egyesült Államok különösen a maláj utasszállító repülőgép 2014. júliusi kelet-ukrajnai lelövése után állt a Moszkva elleni szankciós politikák élére. Ezzel Oroszországot, a rubelt és Moszkva ukrajnai proxyerőit kívánta megbüntetni.
„Nehéz volt előre látni”
Évek óta azzal vádolják a Nyugatot, hogy alábecsüli a világrendet és az ENSZ által elismert határokat fenyegető veszélyt, amelyet Vlagyimir Putyin orosz elnök jelent, különösen a Moszkva által „közeli külföldnek” tekintett területeken.
„Annak idején reagáltunk, szankciókat vetettünk ki Oroszországra, és megpróbáltuk megindítani a tárgyalásokat – mondta Ashton. – Előre látni, mi történik majd, mindig nehéz. Akkor még nem tudtuk azt, amit most tudunk; az azóta eltelt években azonban az Ukrajnában történtek nem voltak a prioritási lista élén, ahogy véleményem szerint lenniük kellett volna.”
Ashton februárban adta ki memoárját And Then What? Inside Stories Of 21st-Century Diplomacy (És aztán mi van? Bennfentes történetek a XXI. századi diplomáciából) címmel.
A Szabad Európának nyilatkozva határozottan különbséget tett az európai döntéshozók számára jelentősen megnövekedett kínai kihívás és az Oroszországgal kapcsolatos helyzet között.
Hszi Csin-ping kínai elnök hetekkel azelőtt, hogy Oroszország 2022-ben lerohanta Ukrajnát, „határok nélküli” partnerséget szorgalmazott Moszkvával. Peking a békét sürgette, de elutasította, hogy közvetlenül, nyilvánosan bírálja a Kremlt.
„Remélem, hogy több erőfeszítést teszünk egy olyan stratégiai megközelítés kidolgozására Kínával kapcsolatban, amely elismeri a kapcsolatokat és az aggodalmakat – mondta Ashton. – Emlékszem, hogy Kína szerepet vállalt az iráni nukleáris tárgyalásokon. Remélem, hogy Kína igyekszik majd pozitívan részt venni abban a multilaterális rendszerben, amelyről gondoskodnunk kell.”
Az EU kevésbé lelkes a nyugat-balkáni bővítés kérdésében
A volt Jugoszláviában Ashton szerepe kulcsfontosságú volt abban a 2013-as brüsszeli áttörésnek nevezett helyzetben, amely tervet biztosított a Szerbia és többségi albán etnikumú volt tartománya, Koszovó közötti kapcsolatok normalizálására, miután utóbbi 2008-ban kikiáltotta a függetlenségét.
Egy évtizeddel később Belgrád még mindig nem hajlandó elismerni Koszovó szuverenitását, miközben blokkolja a nemzetközi intézményekbe történő felvételét.
Szerbia nemzeti populista elnöke, Aleksandar Vučić a regionális hatalmat kihasználva szorosabb kapcsolatokat ápol Moszkvával és Pekinggel. A kívülállók egyre inkább tekintélyelvű vezetéssel vádolják, ami árt a szerbek uniós tagságra irányuló törekvésének.
Albin Kurti koszovói miniszterelnök 2020-as és 2021-es hatalomra kerülése óta számos kétoldalú kérdésben megerősítette Pristina álláspontját kölcsönösséget ígérve, és gyakran bírálja a nyugati közvetítési kísérleteket.
A feszültség kézzelfogható megnyilvánulásaként Koszovóban hétfőn szerb civilek támadtak NATO-vezetésű békefenntartókra, miután lakhelyükön albán nemzetiségű polgármesterek vették át az irányítást. Az olasz és magyar kontingens tagjai közül jelentések szerint 15 magyar katonát kórházba kellett szállítani, de nem voltak köztük életveszélyes sérültek.
A NATO vezette békefenntartók hétfőn feloszlatták a szerb tüntetők csoportjait, ám ismét összecsaptak a rendőrséggel Koszovó északi részén, és ismét a nemrég megválasztott albán polgármesterek eltávolítását követelték.
Ashton elhárított egy kérdést, miszerint Washington és Brüsszel verseng-e a balkáni befolyásért, mondván, hogy „nem arról van szó, hogy kinek van több hatalma, hanem arról, hogy milyen erővel tudunk együtt dolgozni”.
Elismerte, hogy „az egész balkáni régióban aggodalomra ad okot, hogy az EU nem annyira lelkes a bővítés iránt, mint korábban volt, ugyanakkor nem kérdés, hogy a nyugat-balkáni országoknak az EU-n belül van a helyük”.
„De még sok tennivaló vár azokra az országokra, amelyek az EU részévé akarnak válni. A lelkesedés hiánya részben annak köszönhető, hogy azok, akik tagok akarnak lenni, nem mutatnak előrelépést – mondta. – Ez nem könnyű út, de érdemes végigjárni.”
Ashton hangsúlyozta, hogy a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság központi vezérelv és „a folyamatos párbeszéd része”.
A diplomáciában töltött évek tanulságairól szólva Ashton a Szabad Európának nyilatkozva hangsúlyozta a kompromisszumok és a jó tárgyalók szükségességét, akiknek „folyamatos, lassú víz partot mos” erőfeszítései lehetővé teszik a megoldásokat.
„Nem csak az EU feladata, hogy a Nyugat-Balkánnal kapcsolatban előrelépést érjen el. Minden egyes országnak el kell döntenie, hogy megteszi-e a szükséges változtatásokat, hogy foglalkozzon mindazokkal a kérdésekkel, amelyek az EU-tagsághoz szükségesek – mondta. – Remélem tehát, hogy mindenki többet fog tenni e kihívások kezelése érdekében.”
